Öreg Zsolt

Vers D. T.-nek

 

Nem mennék még haza

tiszavirág és egyetlen barátom

a bicska mely forró hőségben

szalonnás szívekbe szúr

hogy utána vérünket

mely forr

óriás hullámok töröljék le

a járáson

fű se nől

nyáron

száraz és süti talpad

elkalandozhatsz ekkor

csókolva a forró földet

anyád

melyből a hitvány Tisza folyik

lassan mint a vonalak

a vásznon

akkor a tengerre gondolok

a szagokra

és a kátrányra

mellyel a lelked kented be.

 

Kanizsa, 1987