Burkus Valéria
Revolúció

Ha az ember sokáig él, akkor sok mindent megél. De talán minden élmény között a legmegrázóbb az, amikor rájön, hogy minden állítás magában hordozza saját ellentétét, tagadását is, mindig attól függően, hogy honnan nézi az ember. És mikor. Forradalmárnak lenni dicső dolog. És gyönyörű. De csak akkor, ha nem érjük meg a ragyogó eszmék kifakulását. Vagy ha tudunk a történelem fejével gondolkozni. Akkor a revolució R betűje akár el is halványodhat, nem számít. Mert mindkettő ugyanazt jelenti. Csak a tempó változik. Mert az ember képtelen nem években, "emberöltőkben" gondolkozni. Ezért türelmetlen. Sürgetné, nógatná isten malmainak kerekeit, melyek tudvalevőleg nagyon lassan őrölnek. Meg kell sürgetni. Nekilendül, lódít rajta egy nagyot. Eufórikus hangulatban, lelkesedéstől kipirult arccal talán észre sem veszi, a magasztos eszmék közé mennyi szenny keveredik. S a letisztulás tempója már alkalmazkodik a fejlődés, az evolució lassúbb, sokkal lassúbb tempójához. Nyolcvanon túl, mindezt tudva, mégis magával ragadott a lelkesedés. Jó volt estéről estére félig megsüketülni a főtéren. Micsoda gyönyörűség volt ütemre, együtt lépkedni sok ezer lábbal. És hinni, hogy mindaz, amiben csillogó szemmel, lelkesen hisznek - megvalósul.