Gulyás József
Útjaink keresztjén

A tér, se széle, se hossza,
mert befejezetlen,
mozgásba kezd a tér,
vég és kezdet ez
a végtelen végek
s kezdetek végtelen sorában
s a tömeg
bepólyált zászlóit
újra kibontva,
tegnapi arcába néz.
Nem az én dolgom
és hagyom történni,
akarom, de vagyok
az ellen ellene is,
s ahol állok,
útjaink szomorú keresztjén,
az óra üt
és dübörög a tér.

2000. november 3.