Ágens
Rán Gid, az égi-földi útjairól visszatért nádnő szerelmes megnevezései
(részletek)
 
 
Nádnő
 
Mein Herr! Herr ma Frodita leszek.
 
rádvetem magam
kiáltást hallasz
én változom át
súgom, súgom
Frodita akarok lenni
 
Frodita akarok lenni
táncot ígérő
görög-keleti napisten
 
Nádnő
 
Ó Sentyi Hama!
 
Változom
 
Milyen népet hozok?
(Milyen népet ígértem?)
 
(1989)
 
 
Nádnő IV.
 
kérem
ezt a mindentfelejtő estét,
hogy értsd -
játszom magam át
lököm
titkos dimenzióba
finoman
takarlak be
nyomlak meg téged
- ez a luk önti, okádja
melegét
laza nyílás
még tapad a hús
penge megy, halad
ütemet adagol
ízeket
 
(1989)
 
 
Nádnő II.
 
ülj rám
tükörben háziló
vigyorog
babonával hitegettek
furfangos fogásokkal a testen
hibázol tündér
fordulásom téma
húzom magamból a szobát
legeltetek összefonódó férfi-nő alatt
kezet
megfoglak
- bácsi akar engem
ölébe vonni
húzom
üregem liheg
szorítja, üti
szippantani fogom, rántani
fordulásom téma, integetés
hamar - nő leszek
szippantani fogom
rántani
itt harapj meg
látni vért fogok?
nem sikamlós testeket?
Honnan vezet ide
és miért kérdi folyton
jó-e e fura mozdulat?
hamm - eszem meg
mielőtt fordulásom téma lehetne
rántani fogom, szakítani
földugom
fülembe, orromba is
szagolni fogom
- bácsi akar engem
rossz mozgású
lassú keze tapintja ki -
így - engedjen el
kinyílt virág vagyok
rózsába tekeredő öröm
viszlek nyílásomban el
átlököm szájba
hordozzon maga is
engem
kérdezzen rá
s én elcsipogom
hogy fürtökben állok
ragaszkodom
tépem magát
szakítom
szájba lököm át
 
(1989)
 
 
Rán Gid Szapphóra gondolt
 
hogy tülekedik a szó
csupa siránkozás
a nap
meg a másnap is
az lesz
ha csüccsön
ülünk
meg csak úgy bámészva
hadakozunk
végfele
meg gondolat ellen
is
játszunk és kérdezünk,
hogy hova tart a test
meg az ámulat
bírja a dalt
csupán erejét
próbálva keresi
szavát
meg az a -
bömbölök én is
csuda-csuda
rohanj meg
meg a lányt is
kanyarítsd ide
mellém
 
meg a dalt is
nyikorogjuk el együtt
mintha a szánk is
múlatná a keserűt
meg a gondot
félrehajolva
el-eltalálva
neveznénk meg
teli hangját,
gügyögését
mert félrehajolva
jön meg az íze
meg a nedve
 
(1989)
 
 
Rán Gid fölajánlja kedvesét annak az idegennek
 
szemben állok veled,
lecsupaszítom szép, feszes fenekedet,
hosszú, izmos combjaidat simítom,
talpadat szabadítom
- már mezítelen ez a feled,
s hamar az lesz a másik is.
 
kezed vállamra teszed
szorítasz,
tudom, nincs félelem benned.
 
az a másik hozzád ér,
beletép válladat érő fekete hajadba
nyakadnál emeli tincseid
odalehel
te összerezzensz
hátradobod fejed
ő magához húz,
én húzom szét a bőrt
ujjamat fogadd be előbb
a férfi útja előtt jutok be
most nekinyomlak
 
sírunk kedvesem
sírunk
tudom, soha többé
 
(1998)
 
 
Rán Gid utoljára szólítja szerelmesét
 
Mostantól nem nevezünk meg semmit
Senkit nem hívunk a nevén
Egymás felé fordulva figyeljük
Miként mozdul a másik
Mit tesz
Hogyan fordul
És tekinti semminek a múló időt.
 
(1997)
(megjelent: IV 7)