Bagu László
szomorú, örömtelen nemzés
 
gyűlöli a latexet
felmászik mégis minden falra
és énekel, mint a bogarak
ha süt a nap
 
a lázadás
benne van a tejben
hát ő is - mint Jézus -
időnek előtte száll
 
a nagy madárfáról ugrik fejest
és olyan mélységet képzel el
ahol nincs sem spirál
sem sapka
 
ott úszni lehet, tóba
köpni a gyógyszert
a víz mögötti vízben
térdig gázol Isten és nagyon
szereti azt, aki a leggyorsabb
 
 
grafitlalabá
 
mostan aludj mostan álmodj
fogd a kezed mintha félnél
ne vedd fel a ceruzádat
 
a grafit öl a grafit méreg
csillagbaglyuk téged bámul
figyelj rájuk arra kérlek
 
eljön érted hogyha hívod
álomszented takarózz be
rejts el minden negatívot
 
nekem se szólj kagylód tedd le
szőrös kezek durva kezek
rajzolnak az életedbe
 
(inkább aludj inkább álmodj)

 

thriller
 
az
esőszag vérszag zuhanás még csak
a kezdet mikor lovakon sötét tekintetű
gnómok lepik el a tájat
mellkasukban gyilkos metronóm
 
nyeregkápáikon felfüggesztett fejek
jön a tél [jön a tél] hideg
emberek hozzák fejük törpe
szívük óriás elemózsiás
táskájukban sok halott gyerek
 
jel tőlük meg nem óvhat
játékuk celluxlepedő átkozott
gnómhad hová lép temérdek
vákuumfólia [ ] és szakad
az eső
 
ezért ha orrodban annak szaga nyilallik
és füled mellett szél süvít [el-]
hidd én vagyok az a csecsemő-halott
ki úgy hullik alá néha
mint az évszak csapadéka
 
(sűrűn, lazán)
 
(megjelent: IV 1)