Molnár András

"Leírhattam volna már

bár írhatnám ezután is." -

(SZIVERI JÁNOS)

 

- ahogy így indulok

hozzád: ahogy így

ugyanígy távolítasz

ugyanígy.

s ami eddig az is. az

újfent kimarad

rádfagyott mosolyom

alól kihúzod magad.

 

az álom azóta elhallgatott

vizében

süllyed szeszélyed

hiába az összes révület

elcsitul ez is

nem hív nem köt

csak visszarugdal

pórusaidba:

 

alvadó vércseppek

az ébredés tárgylemezén

 

elbocsátasz? szép!

üzenek:

"hagyom"

 

véletlen létező,

- halálmaradék

heversz ágyadon

a medúza-tutajon

 

álmokföldjén gazzá nemesített

egykedvű sírvirág

(nem ilyen költői de ilyen sivár)

el kell tűnnöd! csak így lehetsz

emlék

vagy hiány

 

míg

tart ez a rühellt látomás

képeket szikráztat

s agyat

csörömpölnek

a cserepek

s lehanyatlik a világ

és lepereg

aminek kell se

Wittgenstein se tribád

 

és elpattan a vágytól minden akarás

 

 

C.N.

 

a nappalok zöldek szemében

ragyog az összes

kinyilatkoztatás az van benne

ami kell és ami nem szeretem

s benne van minden más

nem hittem volna,

hogy a vágy nem avítt

vagy fogyna

de nő egyre nő és csak nő

(a remény rám nő)

és én az egy

megvan nekem

és a nő egyre megy

(nem írtam meg)

csak elgondoltam

lehet nem ő

de nekem olyan

nem akarok nemet írni mert

nem is lehet

nemtelenül ha

igenről szól az

üzenet

még ha kétség

csak szeretés él (oimoi)

nincs más

csak szépség

amit írok az

vers

nő

vége

és

ég

 

 

Forgatókönyv

 

Egy ágyon egy nő

simogatja a Rodin szobrot.

A másik kezében egy lefelé biggyedő száj

alakú tábla. (Ahogy a színházban.)

Mindketten ülnek.

Sajnos ez nem álom.

Lostmodern.

 

"Sie wissen nicht aber tun es."

(MARX)

 

 

(megjelent: IV 5)