Podmaniczky Szilárd

Százszor ugyanez

 

Megráz a hír majd elereszt

válladon alszik a fal, a kövezet

kabátban vagy, mint egy suhanc

zokni, ing, cipő, semmi glanc

 

az eső megy lefelé a sárba

csillog, mintha semmi nem lenne drága

ez az éj már ilyennek alszik el

reggel a fény éppen csak elvisel

 

Megráz a hír majd elereszt

elmondod még százszor ugyanezt

mire leáll az idő és láthatod:

nem láttál mást, épp a látszatot

 

az eső megy lefelé a sárba

mintha ez idő tájt csak ez járna

semmi nem hangos, és nem is halk

egy örökké van, s az örökké tart

 

 

Trilemma

(igen, nem, talán)

 

Apja álla alatt elfordult a kisgyerek

felém fordította a fejét

lágy haját felhúzta apja szakálla

gömbölyű puha arca fordult felém

 

nagy szemeivel nézett a szemembe

nézte a szemet ennyi volt az egész

nem tudtam mit gondolhat most

milyennek lát egy ekkora kisgyerek

 

aztán lassan elnézett mellém a földre

mintha keresne egy pontot amivel összemér

vagy egy időre teljesen elfelejsen engem

hogy újra ugyanazt lássa ha visszatér

 

lassan feljött rám megint a szeme

de nem sírta nem nevette el magát

pedig úgy vettem észre ez a legtöbb

amit egy magamfajta ekkora kisgyereknél elér

 

(megjelent: IV 3)