Radmila Lazić
A tükörkép
(Ona druga)
 
Miközben a bűnügyi krónikát olvasom,
Az előre megfontolt szándékkal vagy véletlenül meggyilkoltak,
Az eltűnt személyek vagy az öngyilkosok között
- keresem a neved.
 
Miközben súlyos közlekedési balesetekről,
Tüzekről, árvizekről, s egyéb természeti csapásokról,
Szólnak a tévéhíradások
- elképzellek a szerencsétlenül jártak között.
 
Amikor csak alkalmatlan időben csöng a telefon,
Ha táviratot hozó postást látok,
Amikor azt hallom: "sajnálatos hír"
- azt várom, meghallom a neved.
 
A gyászcédulákról az arcképed kísért.
A síremlékeken annyi rád emlékeztető arcvonás.
Minden ravatalon te fekszel.
A tükörben a te arcodat látom.
 
Annyi halált, annyi haldoklást követően
- nem létezik, hogy élsz még?
Tudom, a halál nem lottó-főnyeremény
- hogy történt mégis, hogy nem te nyerted?
 
Kis fekete kosztümöm az alkalomra vár,
Egykor még ünnepi estélyekre szolgált
- mára már csak erre van esély.
 
Ha kell, akár még gyászfátylat is öltök,
S a gyászoló család bolyába állok.
Imádtalak élve - imádlak halálodon túl is.
 
Csak jól értesült legyek!
Csak megtudjam időben!
El ne utazzam épp valahová!
Hogy épp a tetthelyen legyek;
 
Ha koppan az utolsó göröngy,
Saját kezembe vegyem az életet,
S hogy félre is toljam, mint a gyermek -
 
Én, az álnév mögött rejtőző
Öröklét kirándulója,
Göröngyöt érzek a szemhéjamon.
 
(Beszédes István fordítása)