Jenei Gyula

utazás

lányomnak

 

ismerős táj bámul be az ablakon;

a sínek tövében remegő kökénybokortól

vonatcsattogás repít oda, ahol

kék oroszlánok sörénye lobog

a sirokkós éjszakában. hajtsd ölembe fejed

és álmodj! mert nemsokára megérkezünk,

és akkor nem tudom majd, hogyan szólítsalak;

nyelvemen mázsás súllyal tolonganak

a kimondatlan mondatok;

kimondhatatlan gondolat tolat felém:

így vagy nekem!

a dombok között hold-röngten fák

futnak versenyt, s az állomások

ismerős pillanatokkal integetnek.

persze lehet, hogy csak képzelem.

ahogy az oroszlános éjszakát simogatja

a kék sirokkó, megsimítom homlokod:

a kék erek. nézlek. ez is fegyelem.

álmodj! nemsoká megérkezünk,

s én tovább megyek.