Jenei Gyula
utazás

lányomnak

 
ismerős táj bámul be az ablakon;
a sínek tövében remegő kökénybokortól
vonatcsattogás repít oda, ahol
kék oroszlánok sörénye lobog
a sirokkós éjszakában. hajtsd ölembe fejed
és álmodj! mert nemsokára megérkezünk,
és akkor nem tudom majd, hogyan szólítsalak;
nyelvemen mázsás súllyal tolonganak
a kimondatlan mondatok;
kimondhatatlan gondolat tolat felém:
így vagy nekem!
a dombok között hold-röngten fák
futnak versenyt, s az állomások
ismerős pillanatokkal integetnek.
persze lehet, hogy csak képzelem.
ahogy az oroszlános éjszakát simogatja
a kék sirokkó, megsimítom homlokod:
a kék erek. nézlek. ez is fegyelem.
álmodj! nemsoká megérkezünk,
s én tovább megyek.