Harkai Vass Éva
Négy szonett

 

Naiv fruska levele szüleihez

 

a szelídgesztenyéktől balra lent

a kövezetlen kaptató alatt

reggeli séta közben arra ment

nem akartam megállni de fennakadt

 

ingem a szúrós bokor ágán

ekkor ért utol zihálva

alig tudta kinyögni este vár rám

én mondtam nem szeretném ha várna

 

egy ilyen alak sem szürkületben sem este

ellenszenves túl szőrös a teste

mit kezdene egy fruskával és hárman

 

lennénk abban a bizonyos háromszögben

de csak erőszakoskodott hízelgett szökdellt

előttem forróság mindenki őrült nyár van

 

Gyanús szemtanú vallatása

nem mindennapi jelenet végenincs

esőben erről egy mondatot

beindították a motorcsónakot

kezdtél írni mikor és

 

kivel jártál ott a nedves kihalt

parton mint egy megtervezett

gyilkosság hátaddal eltakartad

a támlába vésett neveket

 

a tettesek kereket

oldottak egérutat nyertek

a felhő eltakarta a napot

 

faráccsal védik a fövenyt

rekesztik be a mondatot

előtte utána közben merre jártál

Közérdekű felhívás

értesíteni kellene a hatóságokat

a szabályellensség láttán

hogy ha felöltözve is ruhátlanul

járkálsz a parton

 

a házak között a járdán

az ing a nadrág

megtévesztő manőver

csupa átverés látszat

 

nincs semmi csak a bőr

különös tapintása

a combizom a mellkas

 

akié mindez csakis

a tilosban halászhat

 

leltár helyett

(zavart szonett)

 

az elhallgatott mondatok

az eltitkolt mozdulatok

nyomába eredni

ha adódna is alkalom

 

sejteni csak mivé lesz

minden buzgalom

megjátszott szerepek

kiürült keretek

 

között a semmi

motoz csak - az álarc

mögött üres a tekintet

 

lassan mindent behintett

a vastagon ránk telepedő

por