Karácsonyi Petra
Csantavéri Orlandó
- regényrészlet -
Közreadó: Bozsik Péter
Bacchusnak Bitolára
83.02.08.
Üdvözlégy Bacchus, aszúknak atyja!
Fogadd jókvánságaimat bormámoros kicsiny pátriámból, ahol most élvezzük csak igazán a természet áldásait: sört, bort, pálinkát (s hasonló jókat). Mint azt szemeiddel is tapasztalhatod, ismételten hemzsegek, információkat nyújtok a hazai (értsd: bácsfeketehegyi) légkörről, teszem ezt 1983. február 8-án este 21 óra 22 perckor. Bizonyára fúrja hízásra hajlamos (ugyanakkor becses) oldalbordáidat a kíváncsiság, hogy miért nem boroskancsó mellett ülök ilyentájt; ehelyett kopott írógépem kattogtatom. Válasz: vizsgára készülök, ezért távol tartom magam mindennemu kollektív zülléstől, másnaposan ui. sokszor még a nevem sem tudom leírni, nemhogy még ezt a rohadt sváb grammatikát silabizáljam. Azt persze kifogástalanul tudom, hogy "entschuldigen mir Sie bitte, haben Sie einen Zigaretten?" (he-he, ezt begyakorlotam Vodicén). Azért, hogy még se hagyjon alább emelkedett hangulatom, meg-megnyalintom az almapájinkót, amit édesapám felépülésemre szerzett be.
Ami a söröskereszt pályázatot illeti, szükségünk van türelmedre, Bendzsó ti. nem kapta meg még ehavi bérét, és csak fizetésosztás után tudunk tőle kamatmentes kredtitet1 fölvenni. Amilyen zsugori, még képes lesz tőlünk megtagadni ezt a kis segítséget (mondhatnám baráti gesztust), pedig eddig még minden általa folyósított kölcsönt becsületesen letagadtunk.
Ha van ott a távoli Bitolában egy jófajta felcser vagy lódoktor, kérlek, küldd el errefelé, ez a Bendzsó gyerek ui. az utóbbi időben gyengélkedik. Vasárnap például nem vacsorázott (!!!), és már három napja egyáltalán nem álmos (!?). Szerintünk ez valami súlyos kór lesz nála, meglehet, még az italfogyasztására is kihat. Bár biztató jelnek könyvelhető el, hogy a héten disznót vágnak, mert az előzőből még csak négy sonka maradt (közvetlenül karácsony előtt vágták le).
Ami a purgatóriumot illeti, Frédit meg engem is egyre sütöget a tüze, szinte hetente meg-megvígasztalnak bennünket ezek a frontlógó katonaügyesek (az anyjukba azt a kurrrrva úristent!), hogy az áprilisi transzportba épp ilyen marhaereős tuzérekre van szükség, mint mi. Ha tudnák, hogy néha milyen szépeket gondolok róluk, hát azon szent minutumban átképeznék magukat WC-pucolónak vagy albán tökmagárusnak.
Jelenleg legfrissebb muvemen, egy esszénovellán ügyködök, melynek címe a Fohász. Két részből áll: az ősbacchusból és Bacchus, a hupuból. Ha kitalálod, hogy kiről írom, garantáltan biztosítok számodra három lityi jófajta bor (Incikátó szomszédságából), olyan, de olyan fasza... Nem találok rá jelzőket.
Az előbb olvastam magamnak az Üvöltésből, és az utószóban azt írja ez a Smiska (valami menő magyarországi kultúrseggfej, vagy micsoda, de aránylag értelmes pacák), na, szóval azt írja, hogy amikor ez a gógyi Ginsberg legutóbb (1980) Pesten járt, az irodalmi estjén fellépett a HBB is. Állítólag marhára tetszett neki, le is köpte őket, persze előtte elküldte mindegyiküket a büdös picsába. Azt írja ez a Smiska gyerek, hogy Ginsbergnél ez a rajongás és a megelégedettség, a szimpátia megnyilvánulása. Akkor a belgrádi közönség (1981-ben járt nálunk) nem tetszhetett neki, mert - úgy mondják -, hogy egész este csak mosolygott, és mindenkivel kezet fogott. Nem is szavalt el csak egy-két verset, aztán el is ment valami lebujba kurvázni és/vagy pasizni, meg dőzsölni. Miután harmadszor is elolvastam az Üvöltését, most kezdem csak kapiskálni, hogy miért is hordott benne össze annyi marhaságot (ami nem is annyira marhaság). Muszáj, hogy mielőtt megírta, ledutött egy két icce pelkót2 vagy unicumot, mert másképp nem tudom megmagyarázni, hogyan törhet föl valakiből ennyi keseruség meg utálat. Ez utóbbi elősegítésére valószínuleg (szlovén mintára) vizezett lőrét dőzsölt, legalább hat pinttel.
Levélírói kedvemnek grafikonja ugyancsak lefelé ívelőben van, amit különösképpen tovább süllyeszt az a tény, hogy idősb Pityóka már fél órája valami csirill kornyikálást hallgat (azaz hallgatna, ha ébren lenne).
szegínykispityóka
Bacchusnak Bitolára
83. 02. 21.
Banzáj Bacchus!
Fogadja kigyelmed taknyos-nyálas üdvözletem pájinkazamatú pátriámból. Itt mindenki igen-igen nagy egészségnek örvend, kivéve tán ezt a gógyis Incukát, aki egy nagyobb ivászaton bizonyára izomlázat kapna a flaskák emelgetésétől, annyira elszokott a helyes táplálkozástól. A különösen egészséges légkört Mustapha szolgáltatta, aki méltóképpen ünnepelte meg (?-ik) születésnapját. Volt dögivel pálinka, bor, sör, vodka, wisky, rum és egyéb földi jó, egyedül a limonádéfélék hiányoztak - vagyis istennek hála, nem hiányzottak.
Különben Mustapha bulijával párhuzamosan még egy hepaj is volt szerény falunkban Köpcinél. Én már a negyedik (vizes)pohár vodkám után vágódtam be hozzájuk Bendzsóval, a részletekre nem is nagyon emlékszem. Azt tudom, hogy megsértődtünk, mert már csak borral tudtak megkínálni bennünket, s hálátlanságunk jeléül el is szipkáztunk tőlük három dombosi csajt, ami miatt a társaság hímnemu része pirinkót megorrolt ránk. Tsapja sós víz! Visszatekintve a szöktetésből sok hasznunk úgy sem volt. Pro primo: nem is voltak olyan istentelenül jó csajok, pro secundo: azon minutumban bármilyen nemi feladatra alkalmatlan voltam (privremeno nesposoban za obavljenja polnih zadataka1 - azt hiszem, így fogalmazná meg tisztelt főnökeid valamelyike).
A borzalmak (az igazi borzalmak) azonban csak másnap következtek be. Egy népdalest eminens résztvevői voltunk egynéhányan. Frédi citorált, Manyika (a három megszöktetett hölgy egyike, megrögzött Omegamániás) és én ajton- és útonállók voltunk, Bendzsó és Cubi a rendfenntartó-osztag tagjaiként tevékenykedtek, Fehírlaci pénztárosi minősítésben muködött (minősíthetetlenül elsikkasztott néhány sörrevalót), Incikátó pedig (a hülye) néző volt. S tettük ezt, mi barmok, egy adag sültkolbászért meg fél lityi sörért. Ez szerény bér, ha még hozzászámolom azt is, hogy húsz percig ezek a barbár lovaenáciak nyereréztek, hogy csapott volna beléjük az a cérnagórac istennyila.
Frédi barátunk kitunő hírrel érkezett haza a héten Szjúbotikáról. Azt mondja, hogy szombaton el fog látogatni betses személyünkhöz Faki barátod, a nagy muértő. Tiszteletére ivó-olvasó találkozót szervezünk. Fő témája a Fohász c. legfrissebb novellám (neked is megküldöm) lesz. A következő napirendi pont A fiatalok elidegenedése az alkoholtól, amelyet nagyszámú ellenpéldával igyekszünk igazolni. A találkozó sikeréről a következő levelem során fogok tájékoztatót szolgáltatni.
Alegközelebbiíráskedvemigazistenáldjonmegszeretettelbékességgel!
szegíynkisfityóka
P.s. I.
Egyébként kutyául forrong a politika. Erdélyben lecsuktak egy csomó eminens magyar írót, mert pofáztak, Illyés Gyulának a Frankfurter Rundschauban járt a szája a jugó-magyarok érdekében, Pesten illegális folyóiratok jelentek meg Kisúgó és Beszélő címen, valamint kazettákat adtak ki, amelyekben 1946-ot dicsőítik, több magyarországi író lelécelt nyugatra stb.
Pofázzanak, amit akarnak, cak a bortermesztést le ne állítsák, mert az már nemzeti katasztrófa lesz.
P.s. II.
A Sörfolt Kiadó legutóbbi együttes (z)üllésén olyan határozatot hozott, hogy a közeljövőben egy Faki-kötetet is kiad. Ezen felül megnyílt a Sörfolt-archívum, amelyet a pillanatnyilag legtekintélyesebb pájinkamecénásunk, Fehírlaci vesz gondozásba (tizenöt lityi jófajta törkője husöl a pincében).
*
- Különös körülmények között
- került vékony dokihoz matuska szilveszter levelezésének
- egy cipősdoboznyi része
- matuska csantavéri lányt vett el bizonyos dér irént
- a későbbi dér doktor jóval dősebb nővérét
- szilveszter rendszeresen tájékoztatta a családot
- hogylétük felől mind budapestről mind bécsből
- egyik ilyen egyébként bécsből írt
- levélből derül ki hogy felesége tüdőbeteg
- (a levelet vékony doki olvasta föl nekem
- mert én nehezen olvasom mások kézírását
- szilveszter mellesleg csak a tüneteket írta le
- igen részletesen ékes magyarsággal
- ebből következtetett a doki
- matuska szilveszterné tüdőbajban is hunyt el)
- történt aztán hogy dér doktor felesége
- rákapott a kábítószerre
- morfinista lett mint csáth
- dérnét a férje halála után
- mivel gyermekük nem született
- egykori barátném anyja vette gondozásába (X.y)
- cserébe a házáért és a vagyonért
- aki foglalkozására nézve ápolónő
- az állandó felügyelet
- unalmas lehetett merhogy ő is rákapott a morfiumra
- később dérné halála után
- vékony doki segített neki a leszokásban
- hálapénzt nem fogadott el
- de azt mondta hogy ha nincs szüksége dér doktor
- orvosi szakkönyveire azt szivesen elvinné
- mikor elment hozzá szabadkára a könyvekért
- elmenőben a tornácon
- mintegy ösztönösen
- megemelte egy kissé már megázott cipősdoboz fedelét
- ahonnét egy fekete tintával írt levél hullott ki
- a doki megnézte az aláírást és a dátumot: szilvi
- Wien,1928. március 12-én
- rögtön tudta mit talált
- a levelet el sem kellett olvasnia
- s mint a csantavért érintő dokumentumok szenvedélyes gyujtője
- elkérte azokat is
- a nő meg odaadta mondván úgy is kidobta volna
- azóta vékony doki
- vékony hatalom és dicsőség
- azaz lászló
- rendezgeti a leveleket
- egyik polcról a másikra
- mintha attól rettegne hogy
- illetéktelen kezekben
- pokolgéppé válik az elrongyolódott cipősdoboz
- tartalma.
- *
- A csantavéri kisbicska
- egy végtelen hosszú nóta refrénje
- hej bicska bicska csantavéri kisbicska
- maga a nóta obszcén kétsoros rigmusokból áll
- mindig variálódik
- beidézésétől
- néhány jellemző résztől eltekintve eltekintenék
- ugyanakkor valós tárgy is
- mellyel a csantavéri legények
- hol egymást szurkálták vele
- hol pedig a "vidékről" jött
- idegeneket igyekeztek eltántorítani abbéli szándékuktól
- hogy csantavéri lánynak udvaroljanak
- híre van
- a csantavéri kisbicskának
- állítólag jobb mint a topolyaiak budlija
- mert ezzel kisebb a valószínusége a
- "halálos baleseteknek"
- a nőstényekért vívott ősi harc eszköze hát ez a tárgy
- nekem is van
- afféle női modell
- ahogy alteregóm mondaná
- nem tudok ezzel bánni
- hogy is hívják nyelv
- hideg fegyverrel dolgozom
- a csantavéri kisbicskának pesti vonatkozásai is vannak
- (winkler robi mesélte egy
- magyar narancs esten)
- néhány éve úgy látták a menedzserek kimerülőfélben
- a lakodalmas rock
- frissíteni kéne
- valakinek a fülébe jutott ez a nóta
- valahogyan összeszedtek néhány csantavéri kocsma-
- és lakodalmas zenészt
- hogy CD-re vegyék a mut
- aztán stúdióba vonultak a zenészek
- eléjük tettek néhány láda sört
- (ezt a döntést mint később kiderült elhibázták)
- mert az köztudomású hogy az árpaszörp élesíti a hallást
- és fürgébbé teszi az ujjakat
- és lőn
- a nagybőgős
- eredeti szakmájára nézve elzüllött kovács
- apollón
- (nagybőgősnek nagy a fasza
- azon megyünk reggel haza)
- a nagybőgős iziben dzsesszzenésznek képzelte magát
- forgatni kezdte szerszámát
- pontosabban hangszerét
- hogy a történeti huségnek azért megfeleljek
- a technikusok majd infarktust kaptak
- hiszen ők feleltek a százötvenezres gyémántfejes
- mikrofonokért
- valahogy megegyeztek abban is
- hogy ne a fogatlan harmonikás énekeljen
- mert a sziszegő hangoktól érthetetlen lesz a szöveg
- berezonál a hangfal stb.
- végül már az igazgató is lejött a stúdióba
- hogy valahogy ráncba szedje
- a csantavéri muzsikusokat
- annál nagyobb lett a meglepetés
- amikor pár hónappal később kiderült
- ötvenezer darabot adtak el belőle
- majd ajánlani fogom lajkó félixnek
- boldog lesz
- ő a szarból is aranyat tud csinálni
- végülis üzleti vállalkozásnak sem rossz
- lesz még egy exportképes csantavéri termék
- a pálinkán és a disznóhúson kívül.
- *
- A hetvenes évek első felében történhetett
- amikor egy mentőautó állt meg a mamámék háza előtt
- én szokás szerint ott aludtam
- apámék valahová elcsavarogtak
- talán bálba vagy valami ilyesmi
- vacsora az istvánnál vagy a nejlonban netán a tiszában
- mindegy
- a nagyi mellett aludtam a sezlonyon szemben a tévével
- (ezen a sezlonyon láttam meg
- hogy is mondjam
- öreganyám térde kalácsát
- illetve hát följebb a micsodáját
- olyan volt mint egy tehéné
- lógott a pecke
- és mivel azt hittem
- hiszen láttam már puncit addigra
- szőröset is meg szőrtelen gyerekpuncit is
- hogy ez nem lehet igaz
- valami mást látok nem AZT
- nem ezt az iszonytató bulát
- így nem tudtam levenni róla a szememet
- öreganyám
- akit öreganyámnak sohase szólítottam
- szerencsére vagy szerencsémre aludt
- nem vette észre a több perces szemlélődést
- a gyerek viszolyogtató kíváncsiságát és ismerkedését
- kétféle ember osztályrésze a megismerés
- az alázatos szívueké
- akik szeretik a megalázkodást
- és azoké
- akiknek elég eszük van az igazság felismerésére
- bármennyi ellenkezés is éljen bennük
- nem voltam sem alázatos szívu
- sem
- értelemszeruen
- kellően okos
- de abba bírtam hagyni ezt a borzalmas bámulászást)
- szóval szokás szerint a nagyival aludtam a tévé előtt a sezlonyon
- amikor sírva jött be a mama
- hogy pista ébredj
- baj történt a jóskával
- jóska volt a legfiatalabb fiuk
- a nagybátyám
- öregapám
- aki szintén itt aludt a szobában
- fölugrott
- pizsamára húzott fel inget s gatyát
- és ki a ház elé
- ott feküdt a mentőautóban a jóska
- én magam is fölugrottam és kimentem (rohantam)
- fáj kérdezte öregapám
- fater nem érzek semmit mondta mosolyogva a nagybátyám
- és az öregapám tudta
- hogy iszonyú nagy baj történt
- mert a fia sose szólította őt faternak
- és tényleg
- a nagybátyám berúgott
- azt nem mondanám hogy szokás szerint
- de a családom többgenerációs alkoholistákból áll
- hát úgy mondanám hogy nem ritkán
- nem is surun
- de nem ritkán
- és részegen
- fölmászott a villanykaró tetejére
- olyan rácsos ezüstszürkére festett
- vasvillanyoszlop volt ez
- így az oszlop szó nemigazán jó rá
- villanylétra az jobb
- villanylétra
- amely szinte hívja az embert
- gyere mássz meg
- villanylétra a mennyországba
- vagy a pokolba
- nos a nagybátyám
- akit mellesleg ürgének becéztek
- mert gyerekkorában (ötvenes évek, beszolgáltatás, padlássöprés,
- éhezés stb.) megette az ürgrehúst
- mint józsef attila a sünkutyát
- a csíkér partján
- a völgyben
- a nagybátyám az ürge engedett a csábításnak
- fölmászott erre a
- most már nevezzem így
- villanylétrára
- és levágta az áram mint a szart
- de nem ment szarrá
- csak (mondom CSAK) nyomorék lett
- nemrégiben halt meg
- de ez egy másik történet.
- *
- Azon a napon
- a város központjában
- becsapódott és fölrobbant egy gránát
- az aszfalton virágba borultak a húsrózsák
- széles körben halottak feküdtek
- csúsztak-másztak a sebesültek
- üvöltöztek, átkozódtak és segítségért kiabáltak
- a könnyebben sérültek
- terjedt a vérmocsok
- megérkeztek futva a mentők is
- közülük csak egy ember lépkedett komótosan
- hóna alá szorított kenyérrel lépdelt
- ott mendegélt
- és senki sem vette észre hogy már fej nélkül
- véres feje ott gurult előtte
- mosolyogva
- sietett
- hogy előbb érjen haza tőle és
- jelentse az éhes házbélieknek az örömteli hírt:
- végre
- kenyérhez jutott
- mentek utána az utcai mosómunkások
- s a fecskendőikből ömlő erőteljes vízsugárral
- lemosták a vérnyomokat.
- *
Vizes láb
Már sohasem ismerhetem meg ezt a figurát, gondolta Karácsonyi, miközben letette az 1962-ben, Celjében kiadott és ronggyá olvasott szlovén nyelvu Bibliát. Janez Serere gondolt (szabad fordításban Szarik János, ez is tót, röhögött föl Karácsonyi, amikor először hallotta a nevét.), akinek nyolc éve elhagyatott birtokát Karácsonyi barátai vásárolták meg egynéhány hónapja. Karácsonyi barátai is fura figurák, a feleség (Rajsli) vajdasági magyar, apai ágon azon kevés Mária Terézia telepítette franciák leszármazottja, akik kibírták a mocsaras klímát, és nem költöztek vissza, vagy nem pusztultak el. A férj (Drakulic) szerb határőrök ivadéka, anyja révén kettős, német-szlovén állampolgár, aki - tudomása szerint - nincs rokonságban Slavenka Drakulic horvát írónővel. Gyermekeik nem apjuk nevét viselik, a szülőktől, közös megegyezéssel, a Jonas vezetéknevet kapták.
Még különösebb a hely, ahova költöztek, illetve annak egykori tulajdonosa. A Orovin nevu tanya Janez Sere nyers természetéről kapta a nevét, és az örökké ködös Mokronog (Vizes láb, mondta Karácsonyi felesége, amikor a térképről, még odahaza, hangosan elolvasta és rögtön lefordította a kisváros nevének jelentését, olyan, mint egy indián varázsló neve, tette még hozzá.) városkától észak-keletre terül el pontosan 420 méter magasságban, mint arról a férj, Drakulio Alexander Karácsonyinak németes precizitással beszámolt. A Dolenskai-dombokat, ahogy a területet nevezik, délről a karsztvidék, nyugatról az Alpok, észak és észak-keletről a Pannon-medence határolja. Nyugaton, mielőtt még az alpok elérnék a Dolenskai-dombokat, a Kum (Keresztapa) nevu hegy magányos csúcsa áll. Olyannyira határterület ez, hogy a tizennégy hektáros birtok kaszálójának a túloldalán már a karsztvidék látható. Az ilyen határterületeken pedig - köztudott - fokozott az elektromágneses hullámok hatása. A Föld elektromágneses állóhullámai, a Schumann-hullámok, rezgésszáma megegyezik a legkreatívabb tudatállapot, agyhullámainak rezgésszámával, az alfa-hullámokéval. Nemcsak maga a rezgésszám, de a rezgések lefutása, időbeli lefutása is rendkívül hasonló. Olyan, mintha a Föld elektromágneses hullámai váltanák ki az alfa-hullámokat! Lehetséges ez? A számítások kimutatták, hogy a Föld elektromágneses hullámai az emberi testen könnyen átjuthatnak, kilencvennégy százalékuk jut át, hat százalékuk elnyelődik. Hol nyelődik el? Ott, ahol az emberi szervezet sejtjei a legerősebb elektromágneses tevékenységet folytatják. Az emberi szervezet elektromos pontjai pedig a szív és az agy. A szívben és az agyban elnyelődő elektromos hullámok közvetlenül átalakulhatnak érzésekké és gondolatokká, vagyis agyhullámokká - gondolta a megrögzött materialista Karácsonyi a misztikus csillagász nyomán. Különös érzések kerítették hatalmába a birtokon, amelyekkel nemigen tudott mit kezdeni, ugyanakkor szabadulni sem tudott tőlük. Nyugtalanságát folytonos és unalmas faggatózásba próbálta elfojtani.
Janez Sere a szlovén államiság kikiáltása első évfordulójának másnapján halt meg. Ezt még megérte, mondta Zsuzsa, a ház leendő asszonya. Az öreg Sere fehérgárdista volt, a második világháború alatt egy németországi repülőgyárban dolgozott. Az egész vidékről innen származott a legtöbb fehérgárdista, ezért a titói jugoszláviában büntetésből nem nagyon fejlesztették ezt a régiót. Ezért is vettük meg ezt a birtokot, mondta Karácsonyinak a házaspár, mert a szlovén paraszti építészet ezen a vidéken maradt meg legjobban.
Janez Sere a háború után keveredett haza a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején, legjobbkor ahhoz, hogy a múltját már ne firtassák, és ne kerüljön bíróság elé. Hazatérése után nemsokára megnősült, két gyermeke született, egy fia és egy lánya. A felesége fiatalon meghalt. A lánya nagyon korán férjhez ment, és Mokronogba költözött, a fia, ifjabb Janez Sere, a helybéli vadászok elmondása szerint bolond volt, a házaspár szerint inkább értelmi fogyatékos, a tehénistálló szénapadlásán lőtte főbe magát apja pisztolyával. A gyermekeket főleg az öreg Sere anyja nevelte, aki boszorkány hírében állott. Elvadult gyógynövénykertje még mindig jól kivehető, ahol a vadkendertől a a kakkufuig, a borsmentától a cickafarkig, a szurokfutől a csomborig mindenféle nyavalyára való varázslatos növény megtalálható. Karácsonyi felesége gyujtött is egy halommal a különös növényekből, amelyek egy részét szakkönyvből azonosította. Aztán nem merte magával vinni, mert álmában megjelent neki egy öregasszony, aki állítólag azt mondta, hagyja a füveket, hiszen nem ért hozzá.
Ha hinni lehet a vadászoknak, akik az öreg Sere halála után időnként a birtok területén főzik meg az elejtett vadat, akkor az öregasszony tényleg szokatlan jelenség lehetett. Főhadiszállása az asztalosmuhely volt, ahonnét az éjjelente véletlenül arrafelé vetődő vadászok sokszor különös jajveszékelést hallottak. Az öregek kerülték is a vidéket, csak a fiatalabbak merészkedtek egyszer-egyszer arra, hogy megbizonyosodjanak idősebb társaik menedemondáiról, ám miután megbizonyosodtak, igaz biza, boszorkány az öreglány, jól mondták az öregek, mondogatták Karácsonyi barátainak, aztán alkonyattájt már ők is messze elkerülték a birtokot, olyannyira, hogy évek hosszú során az ott lévő magaslesek tönkrementek, az elmúlt nyolc évben sem építettek újat, csak egy maradt meg, az is a mezsgyehatáron.
Az öregasszony körüli mendemondák az eltunésével állnak kapcsolatban, mondják a házigazdák Karácsonyinak. Egy reggel eltunt. Az öreg Sere a rendőrségnek azt vallotta, hogy azt hitte, az unokájához ment le Mokronogba, ezért szólt csak három nap után a vadászoknak, hiszen megtörtént, hogy csak egy-két nap múlva jött meg, ám háromig sose maradt. A vadászok megnézték, nincs-e a lányánál, és csak azután jelentették a rendőrségnek a "boszorkány eltunését". Az öreg Sere három napot vizsgálati fogságban is töltött, mert elterjedt a hír, hogy talán ő ölte meg az édesanyját, akit - ez kiderült a kihallgatásokon - erősen okolt fia öngyilkosságért. Sere szerint fia előszeretettel fogyasztotta a légyölő galócát, amely a helybéliek szerint mérgező, ám rá semmillyen hatással nem volt, hacsak az nem, hogy ilyenkor érthetetlen nyelven beszélt, és azt képzelte magáról, hogy tud repülni. Ilyenkor sohasem hagyta el a szénapadlást. Először azt gondoltam, mondta állítólag a kihallgatáson az öreg Sere, hogy az a bunöm ütött vissza rá, hogy egyszer magam is megpróbáltam repülőgépet fabrikálni, át is repültem vele a szomszéd hegyre, de lezuhantam, és soha többet nem kisérleteztem vele. De egyszer rajtakaptam, hogy anyámmal gombát főznek az asztalosmuhelyben, légyölő galócát, rájöttem, hogy ettől bolondulnak meg mind a ketten. Megtiltottam nekik ezt, de titokban tovább ették, és mivel különösebb bajuk nem lett tőle, rájuk hagytam, a jóisten bocsássa meg nekik is, nekem is.. Mindezt csak nehezen szedték ki az öregből. És mivel semmi terhelőt nem tudtak rábizonyítani, elengedték.
A fia halála és az öregasszony eltunése után, ha lehet, az öreg még mogorvább, nyersebb lett. Főzte a pálinkát, csinálta a bort (rejtély, hogy miből, hiszen alig volt szőlője), méhészkedett, gondozta az állatait, kaszált, muvelte kevéske szőlejét, és az emberekkel csak a legszükségesebb kapcsolatot tartotta fenn. Eladta a tejet, a bort, néha lement Mokronogba kenyeret és gázolajat venni. Szerszámait, bútorait maga készítette, gépeit maga javította, egyszemélyben muködtetett egy több családnak is munkát biztosító birtokot. Nyolc évig menyétek birodalma volt az egész, morfonírozott magában Katrácsonyi, ennyit komolyabb épületek is megsinylenek, ez meg teljesen lakható. Mi lehet a titka? A Németországban ellesett alaposság?
Az öreg Sere szabad idejét a Biblia tanulmányozásának szentelte. Vallásossága különös miszticizmussal párosult, hiszen a rendszeres temlomba járástól mentesült, mivel messze lakott a templomtól. Az új tulajdonosok mindenfelé óriási kereszteket találtak a lakásban, a legnagyobb pedig a bejárati ajtó mellett függött mintegy másfél méternyire. Távolról az egész egy imaházra emlékeztetett, mondta Zsuzsa, az óriási kereszt miatt, tette még hozzá. Karácsonyi a ronggyá olvasott Bibliában egy kisebb méretu plakátot talált, amelyre a tízparancsolat volt nyomtatva szlovénül, hátuljára pedig az öreg kézírásával a következő:
- Így emlékszem
- arra a lányra, aki először vette szájába a farkam,
- mondjuk ki, szopott le, hogy ne finomkodjak most én itten.
- Akkoriban bizony már majd egy éve magam feleltem a tetteimért,
- és ilyen élvezetekben, mily sajnálatos, nem volt részem.
- Az elképedésemre emlékszem,
- ahogyan szájával és a kezével egyszerre közelített a sliccem felé,
- úristen, ez mit csinál, meg az ijedtségemre, mi a teendő most,
- hogy mi lesz, ha elsülök, de nem voltam teljesen
- bizonyos a dologban, míg nem éreztem rajt gyengéd harapdálásait.
- Mint a pornóújságokban, gondoltam még a magömlés előtt,
- de akkor már nem törődtem semmivel,
- elég gyakorlottnak tunt ebben a tevékenységében,
- igaz, a többiben is. Nem volt okom panaszra.
- Akkortájt semmire sem lett volna okom panaszkodni,
- kár, hogy ezt nem tudtam azokban a régi szép időkben.
- A barátom, akinek a lakásán történt, ami történt,
- már előbb átment egy másik szobába.
- A diszkréció az diszkréció. Miután a lány elment,
- átmentem hozzá megittunk még néhány sört,
- bizonyosan a festészetről fecserésztünk,
- mert a barátom festőnek készült,
- festett is már néhány jó képet,
- és csak lefekvéskor vettem észre lógó ingemen
- a fél tenyérnyi gecifoltot. Máig gyötör a kétely,
- lehet, mégsem szopott le, petting volt az egész.
- Az biztos, hogy nem nyelte le.
- Így emlékezem.
- *
- Volt barátom és barátnőm
- nagyon diszkréten viselkedtek akkor
- pedig már sejtették
- ott fogom hagyni ezt a csantavéri fiút
- mindenáron kefélni akart
- nekem meg egyáltalán nem volt kedvem
- kotonunk sem volt
- de szerettem volna szépen elbúcsúzni tőle
- hiszen szerettem
- mondtam neki várjon
- kigomboltam a nadrágját
- és szopogatni kezdtem
- valahogy nem figyeltem
- mert nem egészen a számba
- élvezett el
- mintha zamatos borok édes köde
- hasadt volna lassan széjjel
- csupa sperma lett piros inge
- pedig
- ahogy egyik barátnőm mondta
- pedig minden férfi íze más
- és hogy jobban érezd
- ha valamiért
- hát ezért érdemes leszokni
- a dohányzásról
- 1 Kölcsön.
- 2 A pelinkovac (gyomorkeseru) beceneve.
- 1 Ideiglenesen alkalmatlan a nemi feladatok elvégzésére. (szerb)