Karácsonyi Petra
Csantavéri Orlandó
(Részlet)
83. 08. 26.
7. fejezet
Pálinkát, sört, részegséget!
Idvezlem a servedelő zurakat Tetovó és Bitola városában. Szegínykispityóka rengeteg munkáját félretéve azon fáradozik, hogy levelet fabrikáljon a henyélő népnek, amely szorgos munkámmal, véres verejtékkel szenvedett kenyeret eszik. Bácskai kis falucskánkban igen színes a helyzet, már csak azért is, mert van jóféle hazai pájinkó.
Vasárnap ünnepélyes keretek között lezárult a tánciskola, melyen jelen voltak olnagy hírességek is, mint Faki, Janó, Nelli, Pappmártika, Mustpha (alias Samu) stb. Vót egy lityi alma cseppfolyós állapotjában, ami el is tartott vagy jó hat percig, utána meg serecskét nyalintottunk, már amennyire a zsebünk engedte (ammeg a zutóbbi üdőben ugyancsak teli van). Faki el is humihumizott, annak ellenére, hogy Fehírlacival tízpercenként alkalmaztuk a legújabb ébresztési módszereket (pl. kidobtuk szegény kis Fakit az ablakon, énekeltünk nekije áriákat az Otellóból és a Parasztbecsületből, sert öntöttünk beléje stb.). Szegínykisputyukát meg Fehírlacit (Palágyi Jóskulenzi és Edithke leendő násznagyait) valami disznó alak ugyancsak leitatta, úgyhogy a végén amolyan lakodalmas hangulatban el is küldték egymást a büdös pitsába, szerencsére nem érkezett meg az arra közlekedő éjféli gyorsvonat. Egyébként ez a siket Jóskulenzi tényleg nősül (muszáj nekije, he-he-he-he-he), a karikázás már megvót, szeptemberben lesz az esküvő (ezúttal igazi, bár Fehírlaci meg Pityóka, mint mán említettem, hivatalos minősítésben itt is jelen lesz), decemberben meg a keresztelő.
Tekéntettel, hogy elfáradtam, a levelet majd folytatom, mondjuk hónap, addig is elmék, iszom egy feketét (az a disznó munkatársam elment szabadságra, oszt magával vitte a fiók kulcsát, amiben valódi serbiai slivovica tárolódik). Üdv.
(másnap)
Ekkis helesbítés: az említett operabemutatónál nem Fehírlaci vót a partnerem, hanem Mustapha (alias Samu), és nem az Othello meg A Parasztbecsület vót műsoron, hanem a Szabin nők elrablása és a Szöktetés a szerájból. Később Mustapha (alias Samu) részleteket gügyögött el a Szürke szamár szomorkodik c. magyanottiból, Domonkos István Kupléjából, valamint a Popfesztiválból. Hazafelé menet (düledezvén) uő. valódi ősmagyar sámántáncot lejtett, és elszavalta mindeddig mélyen titkolt szürrealista költeményét.
A mai nap szintén rengeteg munka áll előttem, többek között kissé ki kell józanodnom, utána megyek könyvet vásárolni (Hajnóczy Péter: Jézus menyasszonya), utána megyek reggelire, utána elolvasom a sajtót, utána átmék egyik, majd másik kartársnőmhöz... stb.
Egyébként ez a Bendzsó bedilizett, újabban megint az árokban hál, aztán taxival jön haza Szuboticáról, ahol be tetszett egy pirnyót csiccsentetni az ausztráliai unokahúgocskájával, utána nem tud hazamenni Pityókától, utána nem tud hazamenni Oszkártól, utána az öreg Bendzsó fityóval szállítja haza az út mentéről, utána négy napig elfelejti, hogy merre is van az az Újvidék (ui. pillanatnyilag ott leledzene az munkahele), utána elszívja az összes cigarettánkat stb. Most még a tetejibe szerelmes is egy 150 cm-es csajba.
(folytatás)
Különben picsánrúgás előtti megrovásban részesítem Freddy meg Bacchus urat, mer mán jó néhány hónapja nem képesek egy valamirevaló verset elküldeni szegíny-kispityókának könyvkiadás céljábul. Egyébként három művön dógozom, a Bácsfekete-hegy írói mán véglegesítés előtt áll, kezdeti fázisban van az Irodalmi, művészeti és kulturális jellegű írások a Községi Naplóban és a Szemelvények a dombosi munkásmozgalom hőskorából, valamint folyamatban van Bácsfeketehegy minimonográfiája. Ezen felül tervben van egy Bacchus-tanulmány, egy Freddy-tanulmány (Népi motívumok a Freddy-versekben), valamint egy Palágyi Jóskulenzi-művészettörténeti munka.
Tennap gyöttek haza drága szülejim Szlovéniából (Bacchusnak le szabad lőni egy szlovént), oszt a faterom átsittenkedett Ausztriába, ahonnan az ilyen kávéféle hüjeségek mellett hozott néhány valódi dobozos sert, amiből majd őrzök meg az uraknak (dobozokat meg emléket, he-he-he).
Hallám, hogy az urak rettent unatkoznak, és könyvet óhajtnának olvasás céljábul. Íme, az ajánlatom: A Szerb Szakszevezeti Szövetség 7. Kongresszusa. Ebből nekem rengeteg van az irodámban, a múltkor már Juditra és Kisfeketére is rásóztam néhányat.
Azt meg majdnem elfelejtettem, hogy tegnap humorfesztivál vót Bácsfeketehegy-falván. A műsor egyetlen számra korlátozódott, mégpedig arra, hogy Pityuka körülhordozta a faluban Freddy és Lonci frissensült fotográfiáját. A siker óriási volt, több egyént heveny hasgörccsel kórházba kellett szállítani. Hogy ezen a téren még szebb eredmények szülessenek, a fotót átadtam a Kishajagosnak, hogy az ifjúság körében is népszerűsíjje.
A következő levelemig is idvezlem a t. urakat, kívánok eredményekben gazdag lődözést
szegínykispityóka
P. s.
Megjelent a Sympo utolsó száma (már amit Sziveriék csináltak), benne van becses személyed (ezt neked írom Bacchus) a Rossz versek pályázatának különdíjas verse. (Szeretlek kedvesem, / bevallani nem merem, / félek a haláltól, / mint a fahámtól... he-he-he)
*
*
*
*
*
-----
zsó
-----
zsizsikuram aszongya, hogy most már ideje bevásárolni lisztet, sót, olajat, cukrot meg ilyesmiket. eddig mindig bejöttek a megérzései. most éppen azon morfondírozik, hogy itt a fáskamránk mögött a hegyoldalba vájt lukat kitakarítja (ideális óvóhely, szerinte már az öreg rupert is direkt arra a célra építette), mert be van omolva a bejárata, meg egyáltalán, lakhatatlan. őlustaságát ismerve már valóban arra kell gondolnom, hogy nagyon aggasztja a helyzet.
azt csiripelik a verebek, ma éccaka fogják lebombázni a belgrádi tévét.
sajnálom, hogy most éppen nem bírjuk elküldeni a húszezreteket, ha nagyon nem tudjátok megoldani, tízet sürgősségileg elküldhetek holnap. tudom, hogy március végét mondtam, de most még két-három hetet mondanék, ha lehet... holnap kapok kb. 30 000 Ft-ot, abbul 7 adósságra, a többi kifizetetlen számlákra menne terv szerint, és megint nem maradna egy fitying se (meg kéne tankolni is már), de ha nem bírtatok máshunnan szerezni, akkor mondom, tízet megküldök, sőt, ha nagyon-nagyon muszáj, mind a húszat is, majd mástul kérek jobb híján. a levéltárra nagyon ráripakodtam, hogy most már végső ideje lenne fizetniük, február elejére ígérték a pénzemet, és még mindig sehun semmi, erre azt mondták, mingyá, mingyá, két-három hét múlva.
de sonkát azért ettünk, a mélyhűtőben még van sok minden, vártunk benneteket, jól múlt ez a négy napom, szép volt az idő, kubikoltam a kertben, takarítgattam is kicsit, persze, amit muszáj lett volna, azt szépen elhalogattam, (úgymint pl. vasalás), most fogok nekiállni egy szakdolgozat megírásának, amit szerdán kell leadni az iskolában. egyre komolyabb dolgokat tanulunk, jövő héten már olyan vizsgák is lesznek, amikre ha akarom, ha nem, tanulnom kell, mert nem tudok semmit. közben találtam egy pasast, aki a ibolyáék barátja, és együtt szoktunk a birtokukon (káptalantóti) sátorozni mindig pünkösdkor, de ő csak vigyorogni szokott bárgyún és vedelni, ennél fogva most derült ki számomra, hogy egy IGAZI PROGRAMOZÓ emberfajta. megbeszéltem vele, hogy biztos vannak a programozásnak is szarabb részei, ami nem konstruktív, csak olyan, mint pl. a kapálás, vagy a visszakorrigálás, hát ilyeneket kezdetben bízzon csak rám, később meg már esetleg igazi részfeladatokat is, így van esélyem, hogy december végére, mire befejeződik a tanfolyam, már valóban tudni is fogok programozni. mert miután már mindenféle tanfolyamszervezővel összevesztem, hogy mi a szar ez itten, én tanulni jöttem, nem az időt lopni, effektívebb munkát kérek, és ha nem tudják megszervezni a tanfolyamot, akkor tessék elmenni utcaseprőnek vagy pultoskisasszonynak (valamire minden ember alkalmas, mondta ágoston tanár úr), tehát, miután hangot adtam elégedetlenségemnek, és valóban igyekeznek ,,oktatni", szakirodalommal, házi szakdolgozatokkal ellátni bennünket, kezdek rájönni, hogy akkor is hiába, szinte mindegy, és egyre biztosabbá válik bennem az az elképzelés, hogy az iskola nem is arra való hogy bármit is IGAZÁN megtanuljon az ember, hanem csak tájékozódásként kell felfogni, ilyen is van, olyan is lehet, aztán majd úgyis csak a konkrét gyakorlat során tanulja meg az ember igazán. ezért próbálom én meg behálózni a tomit, hogy már folyamatában láthassam az igazi programozást, ne kelljen utána még egy-két évet elvesztegetnem a tanulás után a tanulásra. egyszer csak sok pénzt is fogok ebbül keresni. (vagy nem.)
zsizsikuram semmit nem ért az én mániámbul, ha eljönnek az osztálytársaim, csak bambán bámul, aszongya, hogy csak a kötőszavakat érti, de igyekszik a drága, íme egy bizonyíték:
Karácsonyi, a tanító
"Harminckilenc fokos lázban vacogtam. Izzadtam, akár egy bányaló, és nem igazán tudtam, mikor vagyok ébren és mikor álmodom.
Ekkor tört rám a szoftverrendőrség. Berobbantották az ajtót, és gázálarcban, testhez álló műanyag ruhában az ágyamhoz jöttek, megragadtak és a dolgozószobámba cipeltek. Ismertették velem a jogaimat, bekapcsoltatták velem a számítógépemet, és miután kiderült, hogy jogtalanul használom a programok nagy részét, megbilincseltek, majd ütlegelni kezdtek. Hiába üvöltöztem, hogy a számítógép nem is az enyém, kölcsönben van nálam, jóformán kezelni sem tudom, egyáltalán nem érdekelte őket. Szépen, komótosan vertek, mint akik órabérben állapodtak meg, és nem teljesítményre dolgoznak. Ahogy fölém hajoltak, mert már az első ütéseknél elestem, láttam, csillogó ruhájukon a feliratot: KÖLCSÖNÖS TISZTASÁG. Nemsokára elájultam, csak sejthetem, mit műveltek velem.
Mikor elmentek, egy nyomtatott papírlapot hagytak az asztalomon, amelyen a következő állt:
'Karácsonyi Péter! Az ÁVÉSZOPHA1 a következő bűncselekményekkel vádolja Önt:
1. Ön Macintosh Classic 825-5673 B sorszámú számítógépével, 19.. december 26-án - dekódolva a fire wallt - illegálisan betört a Magyar Titkosszolgálat számítógépes rendszerébe, és ott pornóképeket helyezett el, amelyektől az egész rendszer napokig használhatatlanná vált.
2. Tagja az illegálisan működő SZEFASZE2-nak, amely az USÁ-ban működő Society of Freemason Hackers mintájára alakult meg hazánkban, és amely szervezet az interneten információkkal és tanácsokkal látja el az itteni fiókszervezetet.
3. Kizárólag illegális programokat használ.
Amíg eljárás folyik Ön ellen, számítógépét nem használhatja, lakóhelyét el nem hagyhatja.
ÁVÉSZOPHA csoportvezető
olvashatatlan aláírás, hadnagy!'
Arra ébredtem, hogy a fejem lelóg az ágyról, és borzalmasan fáj a nyakam.
Lepedőm, pizsamám csuromvíz. Hirtelen bizonyossá vált előttem, hogy minden, amit csak kigondolhat az emberi elme, az egyszer valósággá válik. Ezt olyan tisztán láttam magam előtt, nem is láttam, éreztem, pontosabban mind a kettő, hogy elborzadtam. Közben nem jutott eszembe a saját nevem, amitől még jobban megrémültem. Teljesen személytelenné váltam. Így személytelenné váltan hallottam, belül a fejemben (mintha kriptában) egy kongó hangot. E kongó hang lassan szavakká, majd mondatokká formálta önmagát. A következőket hallottam: ,,Légy békés, ne sóvárogj! Légy nyugodt, ne aggódj, bölccsé csak így válhatsz. A bölcs ember takarója az Ég, szekere a Föld, táltos paripája a négy évszak, vezetője a fény és a sötétség. Úttalan utakon kóborol, és soha el nem fárad; ha mennie kell, nem kapukon át távozik. Takarója az Ég, mely mindent betakar, szekere a Föld, mely mindent elbír. Táltosa a négy évszak, mely mindent hasznossá tesz, vezetője a fény és a sötétség, mely mindent magába ölel. Élj szabályok nélkül és sebesen, légy gyors, mint a villám, és tested békés lészen, szellemed teljes. Ez az igazi kitartás a KÖLCSÖNÖS TISZTASÁG mellett, ez a határtalan megismerése. Menj és terjesszed mindenkinek, amit tőlem hallottál! Kezdetben bolondnak néznek majd, mint engem, de idővel tisztelni fognak, mert ez a KÖLCSÖNÖS TISZTASÁG útja, és az életet tisztelő emberek tetteikben a változásokhoz alkalmazkodnak, a változásokat a kor szüli, a kor ismerői pedig nem cselekednek a szokások rabjaiként. Ezért mondom én, hogy az utak lehetnek vezetők, de kitaposott ösvények nem; a dolgok megnevezhetőek, de nem örök neveken. És most menj!"
Lázálmát Karácsonyi "barátom" különös körülmények között, a sümegi elmegyógyintézetben gondolta át nekem. Mint azt már máshol többször leírtam, Karácsonyi főállásban egy gasztronómiai almanach mindenese (pontosabban csak volt, mert kényszerű elzárásával a lap megszűnt) és elég pocsék költő, aki a kéményseprőkkel történt afférja után kapott idegösszeomlást. (A rossz nyelvek szerint delirium tremensben szenved.) Karácsonyi már régóta küldözgette nekem kézzel írt, olvashatatlan leveleit, melyekre soha nem válaszoltam, és amelyekből csak annyit tudtam kihámozni, hogy tehetségemet ócsárolja és a róla szóló, alaptalan pletykák terjesztésével vádol. Utoljára azonban telepatikus úton jelentkezett, és ez arra ösztönzött, hogy álmomban meglátogassam: éreztem, nagy baj lehet vele, és bár egyáltalán nem kedvelem, mégiscsak ő egyik lehetséges életem valós figurája. Gyűrött és izzadságszagú lepedők közt feküdt, csontsoványan; már napok óta infúzióval táplálták.
Mikor elküldött, eltávozóban megkérdeztem az egyik csinos nővért, mi van Karácsonyival. Meglepődött azon, hogy őt kérdeztem, nem is igen tudta, kiről lehet szó. Gondolkodott egy kicsit, és visszakérdezett: "Mondja, a hatosban van?" Bólintottam. "Hát neki meg vannak számlálva a napjai. Azt képzeli, hogy mikrochipet, vagy mi a faszt, bocsánat, ültettek az agyába és ettől Lacevé vagy Lacává változott, aki valami kínai tanító volt vagy mi a franc. Azé' nem eszik, mert ez az izé. tanító állandóan azt súgja neki, hogy így kell vezekelnie, mer' az újságjában zsíros és egészségtelen kajákra buzdította olvasóit."
Csalódottan néztem a csinos ápolónőt. Nem vagyok egy nyelvi rasszista (a magyar nyelv több mint egymilliónyi szavát egyformán szeretem, azokat is, amelyeket nem ismerem), de valahogy nem volt szinkronban a lány és a beszéde. Hogy ezért-e vagy sem, nem tudom, de amikor befejezte, elkeseredetten és fáradtan zuhantam még mélyebb álomba.
hát így vagyok mostanság, hónap, ha marad pénzem, veszek egy-két kiló lisztet meg sót. zsizsikuram egyébként búskomor, vagy depressziós, vagy mi a fasz, még csak nem is hisztizik mint szokott, csak rosszkedvűen ül és bámul vagy maga elé, vagy magába befelé, vagy a tévére vagy az emilekre/internetre. már nézni is rossz. azt is mondta már, találjam ki, hogy melyik nagymama melyik szobában fog lakni, hogyan kell átrendezni a lakást. még szerencse, hogy vettem ezt a sok emeletes ágyat. csak azt nem tudom, a disznókat meg a csirkéket hol fogjuk tartani. na de okos kislány vagyok én, majd megoldom ezt is biztos.
sziasztok. írjatok néha
zsó
*
*
- 1 Államvédelmi Szoftverpolitikai Rendőrség
- 2 Szellemi Favágók Szabadkőműves Egyesülete