Piszár Ágnes
Közép-európai panoráma

Juhász Erzsébet posztumusz könyve családregény. Az alapos közép-európai kutatásokat folytató írónő döntése e regénymodell mellett mélyen autentikus: irodalomtörténetileg az életmű kiteljesítésének egyik lehetősége; világképi szempontból az évszázados válságát élő közép-európai polgárság egyik kifejezésformája. Bori Imre már a Műkedvelőkben (1985) is a családregény lehetőségét üdvözli, a "család képzetkörében" találva meg Juhász prózájának kohéziós erejét, de a család, mint motívum fontos helyet foglal el az írónő novellisztikájában is. A megtalált forma aztán egyenes kötődést jelent a száz éve megjelent A Buddenbrook ház, Nádas Egy családregény vége és végül, de nem utolsósorban Mészöly Miklós Családáradás című regényeihez.

Thomka Beáta Mészöly Családáradása értelmezésekor sajátos kifejezéseket használ a regény "gazdag élettelevényének" kifejezésére. A "megáradt nagycsalád" "bő epikumú galériája" egyfajta modellül szolgált Juhász kisregénye számára. A Családáradással való párhuzamra hívják fel a figyelmet a regény sűrítő eljárásai is, amelyek lehetővé teszik a "nagyregénnyi anyag" (Harkai Vass Éva) feldolgozását viszonylag rövid terjedelemben. A mintegy nyolcvan évet felölelő mű egyik legfontosabb poétikai jellemzője ez a magas fokú koncentráció, amely lehetővé teszi a családregény formájának lírai továbbértelmezését.

Faragó Kornélia kitűnő utószavában Juhász Erzsébet kisregényét a vég, a pusztulás felől közelíti meg: "Ebben az elbeszélői szemléletben - a halál - a klasszikus családtörténeti regénymodelleknek is különös hangsúlyú mozzanata - válik a létértelmezés kiindulópontjává. (.) Az életek (és a történetek is) a vég, az elmúlás perspektívájából tűnnek beláthatónak, sohasem a születési, hanem az elhalálozási évszámok és körülmények ismeretében." A vég nem is annyira tartalmi, mint formai kérdés Juhásznál. Ezen a ponton kapcsolódik a kisregény a Thomas Mann-i majd a nádasi örökséghez. A Buddenbrook ház alcímében ez áll: Egy család alkonya. Nádas Péter művének címe pedig egyenesen utal a pusztulásra. Mintha bizony a családtörténetek elbeszélésébe "a nevelődés, önépítés, művelődés és önkiképzés telosza" (Balassa Péter) mellett a történetek megszakadása is eredendően beletartozna.

A regény szüzséjét a második oldalon adja meg az írónő: "Emilben Emi Boróval kötött házassága idején már megérlelődött az az igény, hogy mind jobban megismerje azoknak a városoknak a múltját, ahol maga is élt, és azokét is, ahol felmenői születtek, életüket leélték vagy éppen elhagyták szülőhelyüket, hogy egy másik országban telepedjenek le, vagy el sem hagyták, s mégis más ország polgáraivá lettek az előreláthatatlan történelmi zajlások mindent összekuszáló forgatagában."

A regény hét fejezete szinte ugyanannyi város leírását tartalmazza a történelmi sorsfordulók által szétszóródott nagycsalád életének prizmáján keresztül. Fontos kiemelni, hogy eme történelmi városképek ugyanolyan jelentősek a megformálás szempontjából, mint a regény nőalakjai. Juhász finom érzékkel rajzolja meg a század eleji Újvidéket, Szabadkát, Szegedet, Pozsonyt, Temesvárt, Linz történelmi épületeit egyféle polgári atmoszférát teremtve általuk családregénye számára.

A másik meghatározó részlet szintén a regény második oldalán található: "Emil gyakori látogatásai Angelinénél azzal a szándékkal történtek, hogy az idős hölgy, lévén 1910 óta egyvégtében újvidéki lakos, hiteles történeteket tud majd mesélni mindarról, ami itt, csaknem nyolc évtized folyamán lejátszódott." Nem véletlen, hogy Angeline végül is elveszti emlékezetét. "Regénye" nem akar több lenni az emlékezés és az írói képzelet ironikus játékánál. Alakja prototípusa Juhász hősnőinek, akik a velük született belső érzékenységgel reagálnak a körülöttük zajló történelmi eseményekre. Ők a történet eredői és megszemélyesítői egyszerre.

Juhász Erzsébet lírai módszere lehetővé teszi az események komplex (külső és belső) ábrázolását. A külső és belső történések összefüggései sajátos alakzatok létrejöttét segítik elő. A kisregény egyik legfontosabb toposza a Rogina bara, amely a történelmi katasztrófát a lelki élet válságaként jeleníti meg. Az egymástól erőszakos határokkal elválasztott fivérek egymás hiányát mocsárként élik át, amelyből nem tudnak egyedül kitalálni. A közösen álmodott álom a meseszövés bevált fordulata.

Juhász Erzsébet "regényes" városai és nőalakja egy tarka Közép-Európát imagi-nálnak. A kultúrának azt a szintjét találta meg az írónő, amelyen eme regényes sokszínűség találkozik és közös történetként elmondható. A családregény által "viszszaszerzett" történet hitelét az a közös közép-európai tapasztalat adja, hogy a kis népek története e tájon mára csak panoráma által "rekonstruálható". Érdekes, hogy maga Mészöly sem kereste a nagyregény lehetőségét, amikor a Volt egyszer egy Közép-Európa című válogatást kiadta. Egy nagyszabású földrajzi-történelmi panoráma lebegett a szeme előtt, amelyet az életmű részeiből komponált meg. Juhász regényének kompozíciója lehetővé teszi a mészölyi panoráma-koncepció egyféle továbbértelmezését. A kis könyv fejezetei különálló képekben járulnak egy egységes közép-európai panoráma kialakításához, amelyhez dimenziót a már említett városképek adják. Az itt leélt sorsok a városok történelmi-földrajzi összefüggései alapján kapcsolódnak egymáshoz egy (irodalmi) Közép-Európa-tradíciót anticipálva, amelybe most már a Harkai Vass Éva által felsorakoztatott Krleža, Andrić, Danilo Kiš, Esterházy, Hrabal, Kundera, Czeslaw Milosz, Schnitzler neve mellé Juhász Erzsébeté is egy kicsit odatartozik.