Ágoston Mihály
Vajon "úgy érezte, hogy alakuljon..."?

Beszéd és írás

1. A Neue Züricher Zeitung a pénteki esti budapesti nagygyűlésről(alcímként).
A csonka mondat értékű alcímben három -i képzős melléknév (pénteki; esti; budapesti) követi egymást.
Azt mondjuk: pénteki gyűlés; budapesti gyűlés; esti gyűlés; de: péntek esti gyűlés; esetleg az aznapi "délelőtti gyűlés"-sel szemben: pénteki esti gyűlés; stb.
Helyesen: ...a péntek esti budapesti nagygyűlésről.
2. Csak a két kormány javaslata elfogadható (címként). - Noha napjainkban, főleg a nyilvános fölszólalásokban, divatossá vált a -ható, -hető képzős igenevek igekötős használata (megoldható; elképzelhető; letagadható; stb.) olyankor is, amikor nem állítjuk szembe sem a szó egészét másik szóval, sem igekötőjét másik igekötővel, s ezzel voltaképpen anyanyelvünk egyik fontos kategóriáját veszítjük (veszítenénk) el, egy olyan jelölési lehetőséget, melyet jelenleg nem pótol másik. Pl. nem elfogadható, hanem alkotmányos; ill.: nem elfogadható, hanem megfogadható; stb.
A spontán beszédben, szerencsére, ez a divat nem jellemző, sőt alig fordul elő; másrészt vannak -ható képzős szavaink, melyeknek igenévi jelentése és szófaji értéke mellett kialakult már egy melléknévi értékű jelentése és szófaja is. És ilyen az elfogadható szavunk is! - Helyesen tehát: Csak a két kormány javaslata fogadható el. Vagy: Csak a két kormány javaslata elfogadható. (Természetesen, eleve nem azonos jelentéstartalmú a kétféle megfogalmazás!)
3. Rogán Antal, a helyi Fidesz frakcióvezetője lapunknak elmondta: a testületben a kiegyenlített erőviszonyok miatt érezte úgy képviselőcsoportjának többsége, hogy jelöljenek egy személyt alpolgármesternek (Magyar Nemzet).
A "helyi Fidesz" szórendjét valószínűleg nem nyelvbotlás hozta létre, haenm kialakult pongyolaság. Ti. nem helyi pártok, hanem a pártok helyi képviselői alakítanak frakciót. Így az V. kerületben is Budapesten.
Azt, hogy úgy érezte a többség (vagyis: azt érezte), akár tárgyi mellékmondat követi, akár módhatározói, az csak kijelentő vagy föltételes módú lehet, de fölszólító módú nem! Vagyis: úgy érezte, hogy el fog menni, hogy elmenne, ill. hogy el kell v. kellene mennie. Nem pedig: "úgy érezte, hogy menjen el", vagyis "hogy jelöljenek egy személyt".
A főmondat szórendje egyébként sem felel meg az alárendelésnek: az utalószót (úgy) itt nem a kötőszó (hogy) követi, hanem a szerkezetes alany.
Helyesen: Rogán Antal, a Fidesz helyi frakcióvezetője... elmondta: a testületben képviselőcsoportjának többsége a kiegyenlített erőviszonyok miatt érezte úgy, hogy jelölniük kell egy szemnélyt alpolgármesternek.