Ágoston Mihály
Létige nélkül?

Beszéd és írás

1. Az átalakulásban vannak objektív nehézségek is, de Magyarországon ma piacgazdaság van. Olyan amilyen. De a piacgazdaság olyan amilyen. Nem kánaán.

Az "olyan amilyen" alapjelentésben formai jegye az állítmány alárendelésének: a főmondat utalószava és a mellékmondat kötőszava, mely utóbbit néha nem követi az amúgy is sejthető mellékmondat. A vesszőt azonban ilyekor is kitesszük közéjük - hogy érthető legyen a csonka mondat: Hát az eredmény most olyan, amilyen.

Azaz: Bele kell törődnünk, ha már jobb nem lehet.

Jelentéssűrítéssel az ilyen mutató-vonatkozó névmáspár néha önnálósul is jelzőként, állítmányként stb: Megelégedett az olyan-amilyen megoldással.

A fönti példákban az olyanamilyen hangsorának megfelelhet a kettő közül bármely írásmód; valószínű, hogy a fogalmazó erre gondolt:

...Magyarországon ma piacgazdaság van. Olyan, amilyen. De a piacgazdaság (egyébként is) olyan-amilyen, nem pedig kánaán.

2. A jövő traktorai. Vajon mikor láthatóak majd a vajdasági földeken? (Képaláírás)

(A traktorok) mikor láthatóak? mondat értelme: folyamatos jelen, melyben az állítmány: láthatóak. Névszói. Vö. A fák mikor zöldek? (Tavasztól őszig, általában.) Itt nem erről van szó, hanem beálló jövő időről. De egyébként is a "majd" okoz itt zavart.

Ha névszói helyett igei állítmányhoz kapcsoljuk a majd határozószót, a szókapcsolat simán kifejezi a jövő időt: Vajon mikor láthatjuk majd (őket) a vajdasági földeken? A névszói állítmány azonban a magyarban mindig létigével fordul elő a kijelentő mód jelen idejű (egyes és többes) harmadik személyének kivételével: a traktor látható; a traktorok láthatóak - de: a traktorok láthatóak voltak v. lettek; ...láthatóak volnának v. lennének; ...láthatóak legyenek (lehetnek);...láthatóak lettek volna;...láthatóak lesznek. Vagyis helyesen: Vajon majd mikor lesznek láthatóak a vajdasági földeken? A létige kell, akár jelen van a majd akár nincs jelen!

3. Ma már nem csak szabad, hanem rá is kell kérdezni a dologra (alcímként). - Helyesen: nemcsak.

Az ellentétes n hozzátoldó kapcsolatos viszony tipikusan jelzi a nemcsak kötőszónk, akár végigmondjuk a mellérendelést, akár elhagyjuk az odaértett hozzátoldást. A teljes mellérrendelésben a hozzátoldott tagmondat a hanem vagy a de kötőszóval kezdődik, és - tartalmától függően - még az is kötőszót is fölveheti. Néha (tömörítő, nyomósító szándékkal) a második tagmondat nem tartalmaz kötőszót.