Ágoston Mihály
Damoklész: Damoklesz (szólásszerűen) - "Demoklész" (semmikor)!

Beszéd és írás

1. A vízgazdálkodási szakemberek követelik a talajból való vízkitermelés szigorú, engedély beszerzéséhez kötését az illető szakfelügyelet részéről.

A grammatikailag egyszerű mondat értelme akkor vált zavarossá, valójában értelmetlenné, amikor a mondat közepén a fogalmazó a jelzőnek szánt szigorú mondatelem után bizonyára elfelejtette a tervezett jelzett főnevet, és más indítást igénylő szerkesztéssel folytatta a félig megfogalmazott mondatot. Talán szigorú föltételhez kötött engedély lett volna az elsődleges folytatás, de az nem elegendő a mondat befejezéséhez. A "szigorú engedély" szószerkezet egy kicsit valószerűtlen.

A fogalmazást ebben az esetben is megnehezítette az a látható (téves) törekvés, hogy lehetőleg egyszerű mondatban értesüljünk a mondanivalóról. Nemcsak az élőbeszédben, hanem a nyelvi kommunikáció minden műfajában és szintjén a mondattartalomnak megfelelően egyaránt jó az egyszerű mondat is, az összetett is, akármilyen rövid vagy hosszú.

Világosabb, könnyebben érthető lett volna összetett mondattal jelölni a fönti mondanivalót. Pl. így: A vízgazdálkodási szakemberek azt követelik, hogy az illetékes szakfelügyelők szigorúan ellenőrizzék, hogy aki a talajból vizet akar kitermelni, az beszerezte-e a megfelelő engedélyt.

2. Nem indokolt, hogy az a bizonyos Demoklész kardja otthon is lebegjen. (Kossuth Rádió: interjúalany).

Amint látjuk, nem is olyan "bizonyos" az a bizonyos kard. Az ókori személynév görögös kiejtése: Damoklész. Amikor az ógörög mondából minálunk is szólásszerűvé vált állandó fenyegetettséget említjük, ezt a nevet kissé latinosan használjuk: Damoklesz kardja. A "demoklész" nyilván nem abból ered, hogy angolos kiejtésre törekszünk, hanem emlékezetünkben a név alakja keveredik más ógörög személynév alakjával, mint amilyen Démokritosz, Démoszthenész stb.

3. A belügyminiszter elődjét támadta a bizottság ülésén (Magyar Nemzet).

A fönti szórendből nem látszik világosan, hogy ki támadta a belügyminiszter elődjét. Helyesen: A bizottság ülésén elődjét támadta a belügyminiszter.

A birtokszó (elődjét) birtokos jelző nélkül is (rejtve) benne van a mondatban. Ilyenkor tehát nem az a baj, hogy az előtte álló névszót (a belügyminiszter) esetrag nélküli birtokos jelzőnek véljük, mert értelmileg azt a szerepet is betölti, hanem az okoz zavart, és okozhat félreértést, hogy nem tudjuk, ki az alany. Pl. A belügyminiszter elődjét fogadta az államfő. Ebben az esetben nem kérdéses, hogy a belügyminiszter csak birtokos jelző.