Beszédes István
Félhomály

 

A képnek része vagy, te láthatatlan

fényt tükrözöl, vetítsz tárgyra:

egy lámpa árnya vagy napsütötte

tejespohár az asztalon.

 

Ilyen a reggeli szalon.

... milyen sugár emléke, árnya

a tárgy, a nedves almacsutka?

- a harapó szemeit lecsukta.

 

S mellette éles a viaszosvászon

dűnetenger, s eldobva minden

hasztalan teher, ragyogó ingben

várja a nap az ítéletet.

 

Az álmon túl, s a fényen innen

időt mér minden éves inga,

előre fut és visszaszáll,

kiittad pohár tejed.

 

Megnől benned a félhomály.