Bóka Mária
Ágán a réginek

 

Kicsorbult köveken

ólomlábú léptek,

gyérül a falevél

ágán a réginek.

 

Gyeplőt fog az idő,

üget, nem ereszt el,

ütheted a nyomát

elborult szemekkel.

 

Elvétve szól, halkul

bölcsek véleménye,

meghiúsult álmán

eret vág a dőre.

 

Várat az alkotó

hajlongó szelleme,

kacsalábon forgó

várat építve.

 

Füstölög, mint nyársra

tűzött barom bőre,

ősi hagyományok

vizeslepedője -

ácsi, nincs még vége...

 

Palics, 2002