Bori Imre
Déry Tibor 1945 után (5.)

"Hogy éberen tartsuk magunkban az író megrögzött bíráló szellemét" (Déry Tibor)

Feljegyzések

"Példátlan kezdeményezés"-nek mondja a Déry-szövegeket egybegyűjtő és kiadó Botka Ferenc a Memorandumként emlegetett tiltakozó felterjesztést, amelynek a "nagyimrés" újságírók (Gimes Miklós, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Vásárhelyi Miklós) voltak a szerzői, Déry Tibor pedig az 59 aláíró között az első. A nevekből kitűnik, hogy a szövegalkotók között ott voltak azok is, akik majd a Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájába kerültek kivégzésük után. Szinte eltörpül a Memorandum jelentősége mellett, hogy az Írószövetség több tagja (Aczél Tamás, Benjámin László, Kónya Lajos, Kuczka Péter, Zelk Zoltán és Déry Tibor) lemondott az Írószövetség elnökségi tisztségéről. Déry Tibor 1955. március 10-én fogalmazott egy lemondólevelet, amelyet azonban nem tett közzé. Íme egy részlete:
"Kedves elvtársak, minthogy az irodalompolitika legutolsó adminiszratív intézkedéseivel nem értek egyet, s azokért sem írótársaim, sem a magyar olvasóközönség, azaz a magyar nép előtt nem vállalom a felelősséget, kénytelen vagyok leköszönni az Írószövetségben vállalt elnökségi és vezetőségi tisztségemről..."
Az elégedetlenség megfogalmazása volt ez, hiszen Dérynek már a háború utáni első években támadtak konfliktusai az irodalompolitika vezérlőivel. Az 1950-es évek első felében ez a különböző formákban mutatkozó vita nyílt kézicsatákba ment át, s nem maradt csak Déry Tibor írószobájának falai között, a hozzá hasonlók egész sora gondolkodott már olyan módon, ahogyan Déry Tibor is. AMemorandum szövegében az irodalompolitika bűneinek a számbavételével az ellenszegülés nyílt és nyilvános pillanata következett, jött el. Természetesen Déry is sérelmezte Nagy Imre 1955 áprilisában történt félreállítását és a régi pártpolitikai szemlélet feltámadását. A Memorandum szövegét 1955 októbere közepén készítették el a "művelődéspolitika bűneiről", és szövegüket a legfelsőbb pártvezetés elé terjesztették, s mint írtuk már, 59-ben írták alá, de sokan később a rábeszélésnek engedve visszavonták aláírásukat, elannyira, hogy végül nyolcan maradtak, akik kitartottak (írjuk ide a nevüket: Aczél Tamás, Benjámin László, Déry Tibor, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Szervánaszky Endre, Vásárhelyi Miklós). Az Írószövetség pártgyűlésén, amely 1955. november l0-én kezdődött, 11-én és 14-én folytatódott. Most e vitán elhangzottakat is olvashatjuk. Érdemes beleolvasni a Memorandum szövegébe:
"Bár a Központi Vezetőség bizonyosan ismeri az erőszakos beavatkozás eseteit, mégsem felesleges néhány kirívó példára rámutatni. A legutóbbi fél esztendőben leváltották az Irodalmi Újság két felelős szerkesztőjét; megakadályozták Kónya Lajos Naplójegyzeteinek, Benjámin László és Nagy László versesköteteinek megjelenését; kísérletet tettek arra, hogy egyes írókkal kapcsolatban előzetes cenzúrát vezessenek be; állandóan megsértették, semmibe vették az Írószövetség autonómiáját. S mindezt betetőzte az Irodalmi Újság legutóbb történt elkobzása... Beletartozik a sorozatba Az ember tragédiája-ügy, amely súlyos kárt okozott pártunknak, Németh László Galilei című darabjának levétele a Nemzeti Színház műsoráról, A csodálatos mandarin körüli méltatlan huzavona stb..."
Az 1955 októberében keletkezett szöveg 1956. október 6-án jelenhetett csak meg az Irodalmi Újságban, míg a pártgyűlés hevessége azt mutatja, hogy a felszólalók (pró és kontra) igen jól megjegyezték a Memorandum lényegét, azt, amit a vitában Déry Tibor a következőképpen fogalmazott meg: "Semmiféle magánérdek nem köt bennünket... Az hozott össze, ami valamennyiünknek, az egész magyar írótársadalomnak, az Írószövetségnek az érdeke: mesterségünk védelme, az írói szabadság védelme..." Déry egyik felszólalásában Darvas József népművelési minisztert támadta, s helyettesét, Nonn Györgyöt, kiről azt mondta, hogy "teljes műveletlensége és hozzá nem értése... alkalmatlanná teszi arra a posztra, amelyre állították". Ám ott volt Horváth Márton, aki ellentámadásba megy át, és Déry Tibor fejére olvassa, mit írt Major Tamásról a Béke és Szabadság című lapban, mert Déry azt jósolta, hogy Major is majd járni fogja a Kállai-kettőst. Déry azonban bebizonyítja, hogy Horváth Márton nem értette meg Déry példázatát: "A hagyomány szerint egyik legszebb régi táncunk, a Kállai-kettős - írta Déry -, úgy keletkezett, hogy a nagykállói földesúr fellázadt jobbágyait egy pincébe zárta, amelynek padozatát apró hegyes karókkal verette ki. A meztelen lábukat kapkodó foglyok mozdulataiból alakult volna ki ez a tánc. Alig ismerek szebb példázatot a művészet eredetére." S tovább: "Kívánom Major Tamásnak, hogy erővel, egészséggel sokáig állja a táncot." Külön bekezdést érdemelne annak felemlegetése, hogy Déry Tibor volt Andre Gide oroszországi utazásáról szóló könyvének fordítója, ami miatt börtönbe került 1938-ban. Horváth Márton szerint az is bűnjel.
Két alapvető vélemény alakult ki a Memorandummal kapcsolatban. A pártvélemény természetesen elutasító és elítélő, jobboldali opportunizmusnak minősítik. Az utókor véleményét Rainer M. János a következőképpen fogalmazta meg az 1953 és 1956 közötti, az irodalmi sajtóban folyt vitáról szóló könyvében: "A Memorandum szelleme teljességgel pártszerű, hangneme higgadt és felelősségteljes és igen mérsékelt volt - az eltérő környezet ellenére sem túlzás igazi citoyen-gesztusnak nevezni."
Nyilván senki sem csodálkozott, hogy 1956 nyarán Déry Tibor a Petőfi Körben szólal fel. S akkor már igen közel volt október 23-a!