Csányi Erzsébet
A vajdasági tudományos diákköri konferenciák jelentősége a regionális együttműködések fejlesztésében

A tudományos kutatómunkával foglalkozó vajdasági egyetemi hallgatók, fiatal szakemberek kevés megmutatkozási lehetőséggel rendelkeznek. Az Újvidéki Egyetem egyes karain ugyan van hagyománya a diákköri konferenciáknak, de ezek esetlegesek, semmilyen közös univerzitási rendszerbe nem illeszkednek. Magyar nyelven pedig nem folyik ilyen munka, kivéve természetesen a BTK Magyar Tanszékét.
A Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium ezért tartja egyik alapvetően fontos céljának, hogy 2002. november 15-e és 17-e között Szabadkán megrendezze A vajdasági magyar egyetemi hallgatók, magisztranduszok és fiatal kutatók első tudományos diákköri konferenciáját.
Vajdaságban a tudományos diákköri tevékenység szervezettebb formái korábban négy karon bontakoztak ki, s ezekre lehet építeni az idei első magyar nyelvű tudományos diákköri konferenciát (TDK-t) is. A Mezőgazdasági Kar, az Orvostudományi Kar, a Kémiai Intézet és a BTK Magyar Tanszéke emelhető ki ilyen szempontból példaként.
a) A Mezőgazdasági Kar Intézetei oktatási tevékenységükön kívül aktívan részt vesznek különféle tudományos projektumok kidolgozásában, és szoros kapcsolatban vannak a gazdasággal. A tudományos munkába való bekapcsolódásra az egyetemi hallgatóknak is lehetőségük van, ugyanis a Mezőgazdasági Kar minden szakán a hallgató egyéni érdeklődésének megfelelően választhat témát, amelyet azután tanári mentorálással dolgoz fel. A tudományos kutatómunka eredményével a legsikeresebb hallgató részt vehet a Mezőgazdasági Kar napján évről évre megrendezésre kerülő Egyetemisták Tudományos Tanácskozásán. Eddig 24 ilyen egyetemista tanácskozást rendeztek. Az utóbbi hat évben ezen a rendezvényen a hazai egyetemek képviselőin kívül részt vettek magyarországi, romániai, szlovákiai, csehországi és lengyelországi tudományos munkával foglalkozó hallgatók is. 2000-ben a kar legsikeresebb hallgatója részt vett a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának Tudományos Diákköri Konferenciáján.
A magyar ajkú tanárok a magyar nyelvű szakirodalmat is feltüntetik, és ajánlják a magyar anyanyelvű hallgatóknak.
b) A Magyar Tanszék hallgatói a 70-es években kezdtek foglalkozni tudományos diákköri kutatómunkával, s ekkoriban kapcsolódtak be a kétévenként rendezett Országos Tudományos Diákköri Konferencia munkájába is. Szoros kapcsolat alakult ki a szegedi JATE irodalomtudományi tanszékeivel. Az újvidéki hallgatók részt vettek a szegedi házi konferenciákon, a szegedi egyetemisták pedig ellátogattak Újvidékre, közös tematikus tanácskozást szerveztek.
A diákköri tevékenység a 90-es években újabb lendületet vett. 1995-ben a tanszék hallgatója különdíjat, 97-ben harmadik díjat, 99-ben második díjat és különdíjat érdemelt ki a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Konferencián.
1995 óta minden évben megszervezik a tanszéken a házi konferenciát, s a legjobb dolgozatokat publikálják a tanszéki kiadványokban.
c) Az újvidéki Orvostudományi Kar tudományos diákköri tevékenysége (Sekcija za naučnoistraľivački rad studenata) 1962-re nyúlik vissza, amikor az Újvidéki Orvostudományi Kar első nemzedékének másodéves hallgatói részt vettek az akkori Jugoszlávia orvostanhallgatóinak országos szintű találkozóján. A kar kereteiben működő fogorvosi szak megnyitása után a szervezethez csatlakoztak a fogorvoshallgatók is. A TDK-s aktivitásnak tehát hagyományai vannak, ennek fő elemei a következők:
1. Minden évben, általában márciusban, megrendezik a minikongresszus néven ismertté vált rendezvényt, mely az Orvostudományi Karon tanulók tudományos munkáinak bemutatója. A munkák témáit a kar oktatói javasolják, a benyújtott munkák pedig minden év januárjában véleményezésre kerülnek, majd a kongresszuson osztályozzák is.
A rendezvény egyúttal válogatóverseny az országos szintű találkozóra, melyen a Jugoszláviában működő többi orvosi és fogorvosi kar hallgatói vesznek részt.
2. A kar hallgatói rendszeresen, minden évben jelen vannak az orvostan- és fogorvostanhallgatók országos szintű szemléjén, melyet áprilisban tartanak. Néhány éve az Újvidéki Orvostudományi Kar TDK-ja az országos szintű rendezvénynek nemcsak résztvevője, hanem egyúttal szervezője is.
3. A legjobb munkák szerzői az orvostanhallgatók külföldi tudományos konferenciáin is részt vesznek.
4. A minikongresszusra benyújtott szakdolgozatok közül a kar tanáraiból kinevezett különbizottság egyet a Vajdasági Orvosok Egyesületének lapjában (Medicinski pregled) közlésre javasol, ami külön elismerést jelent.
d) A Természettudományi-Matematikai Karon folyó tudományos diákköri munkáról elmondható, hogy 1968 volt az első tudományos diákkonferencia, majd 1972 óta rendszeresen folyik ilyen jellegű munka. E tevékenység központja a Kémiai Intézet, amely a Nagy-Jugoszlávia szintjén 16 jugoszláviai diákköri konferenciának volt kezdeményezője, alapítója és állandó szervezője (ezek közül tizenegyet Újvidéken rendeztek meg, a többit Ljubljanában, Szkopjéban, Tuzlán, Borban, Kragujevacon stb. tartották, s nemzetközi jellegűek voltak).
A Kémiai Intézet folyamatosan szervezi a házi konferenciákat is, és hallgatói 1975 óta rendszeresen részt vesznek a magyarországi Országos TDK-kon. Az Újvidék-Szeged kapcsolatot külön ki kell emelni, mert harmincéves múltra tekint vissza. Ennek a régiónak az összetartozását bizonyítja, hogy a TDK-s együttműködés a kritikus 90-es években sem szűnt meg, de a körülmények folytán az újvidéki diákok szegedi vendégszereplésére redukálódott, visszahívni pedig nem tudtuk őket.
Az újvidéki vegyészhallgatók szakdolgozataikkal két alkalommal Pozsonyban is szerepeltek tudományos diákkonferencián.
A kémikusok (diákok és tanárok) számos elismerésben részesültek (miként ezt oklevelek és köszönőlevelek sokasága tanúsítja), a témavezető tanárok pedig részt vettek a bírálóbizottságok munkájában is.

A 2001-ben megalakult Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium az idén megkísérli felerősíteni ennek a hagyománynak a magyar nyelvű vonulatát.
Céljai az I. VMTDK-val a következőkben foglalhatók össze:
1. Serkenteni a fiatal vajdasági magyar kutatók önálló tudományos kutatásait, elősegíteni az egyes tudományágak kreatív igényű művelését, tudományos pódiumot biztosítani a hallgatóknak eddig elért eredményeik bemutatására, elismertetésére, és az egymás közti megmérettetésre.
2. A tervszerű káderképzés elemeként a VMTDK a fiatal kutatógeneráció kinevelésének fontos tényezőjévé válhat, egy olyan felsőoktatási tudományos fórummá, amely a vajdasági magyar ifjúsági tudományosság és kutatómunka helyzetére és perspektíváira mutat rá. Helyzetképet nyújt a legtehetségesebb és legaktívabb fiatalokról, és lehetővé teszi hátrányaik és előnyeik megfogalmazását.
3. A temesvári, kolozsvári, csíkszeredai, pécsi, szegedi diákrésztvevők által a VMTDK kialakít egy versenyszellemet, a nemzetközi felzárkózás esélyét. Az ilyen konferenciák a szereplési, ismerkedési és tapasztalatszerzési lehetőség mellett egy sajátos interdiszciplináris szakmai kommunikációt létesítenek diákok, tanárok, szakemberek és a közvélemény között, ami nélkül elképzelhetetlen a XXI. század nemzetközi tudományos életéhez való felzárkózás.
4. A konferencia nyelve magyar. Fontos hangsúlyozni, hogy a Vajdaságban tanuló egyetemi hallgatók túlnyomó többsége nem anyanyelvén tanulja szakmáját, s ezért külön gondot kell fordítani arra, hogy önképzéses alapon elsajátítsák a magyar szakterminológiát, hogy magyar nyelvhasználatuk ne rekedjen meg a konyhanyelvi szinten. Ez a rendezvény a magyar szaknyelv felértékelésére, a tudományok magyar nyelvű művelésére, az anyanyelv közéleti gyakorlására nyújt kitűnő ösztönzést és lehetőséget.
5. A VMTDK kiadványai a fiatal kutatókat első publikációikhoz is hozzásegítik. A konferencia résztvevői által benyújtott, eredményesen megvédett írásbeli dolgozatok a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium Professzori Tanácsának recenzióival ellátva tudományos kiadványként, konferenciakötetben fognak megjelenni.
Mivel a leendő szakmájukkal igényesebben foglalkozó vajdasági egyetemi hallgatók, fiatal szakemberek kevés magyar nyelvű szereplési lehetőséggel rendelkeznek, a VMTDK hiánypótló rendezvény, amely a vajdasági magyar egyetemi hallgatók életében közösségteremtő, versenyszellemet kialakító, sikerorientáló intézménnyé válhat. A magyarországi és az erdélyi TDK-k példáját követve be kell építeni ezt az intézményt a tanügy értékrendszerébe.
Nem mellékes, hogy a kollégium kikben lelte meg e nagyszabású rendezvény fővédnökeit. Ezek a következők: a szegedi Esély a Stabilitásra Közalapítvány, a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság, a szabadkai Műszaki Főiskola és Szabadka város önkormányzata.
Amennyiben a tudományos kiválóság, a legtehetségesebb fiatal kutatók régiónkban maradását kívánjuk elérni, elsősorban vonzó munkalehetőségekhez és mozgásszabadsághoz kell őket segíteni. Szemléletük kiteljesedését és szakmai motiváltságuk fokozását nagyban elősegíti a kollégium által biztosított ösztöndíjazási és tutoriális képzési rendszer, amely az átgondolt káderpolitika alapjait kívánja megvetni Vajdaságban.
Ennek a törekvésnek lesz tükre a szabadkai Tudományos Diákköri Konferencia november 15-e és 17-e között, amelyen a bejelentkezett résztvevők alapján elsősorban a Temesvár-Újvidék-Szabadka-Szeged-Pécs régiós összetartozás domborodik ki.
A TDK-k régiólétesítő, identitásképző szerepére azonban immár harminc éve érdemes odafigyelni.

Elhangzott a Magyar Tudomány Napja Előnapján Kecskeméten megtartott tudományos ülésen 2002. október 31-én. A tanácskozás kerettémája: A hazai és régiós tudományos és technológiai kiválóság javítása a fiatal kutatók integrációjának elősegítésével