Deissinger Ákos
Naplóm

Majtényi Mihály novellapályázat, III. díj

( részlet Ádámka naplójából )

2001. szeptember 10. VASÁRNAP

ÍGY KEZDŐDIK

A nap szépen sütött ma, besütött az arcomba. Nehezen másztam ki az ágyamból. Ma is volt porcelán angyalka és mosoly, élesre vasalt terítő. Vasárnap ezek általában vannak. Ja, és a nagymama.

LASSAN

Csak lassan értettem meg a nagymama miért csak kesztyűben mártja bele a szenteltvízbe a kezét.

Ezután majd én is csak úgy csinálok, hogy csak odanyúlok, mintha belenyúlnék. Így vetek keresztet. Ja, és különben is, olyan rázós az a szenteltvíz, hogy csak, no! Csak nem értem egy légy miért úszkált a tetején. Ez inkább kérdés, mint nem.*

A FOLYTATÁS ÁLLVA

Ma is, mint eddig régóta már álltam. Olyan sokszor kellett az oltárra bámulva hosszasan. Összetett kézzel "Meg ne moccanjatok!", "Ne mocorogjatok!", "Hová figyelsz!", "Csak előre!", "Ne bámészkodj!" mondta a nővér, minél mozdulatlanabbul. Annyira áltam már, akár az oldalsó bejáratnál, de ha bentről megyek kifelé, akkor kijárat. Ez mind attól függ, hogy merre haladok.* tehát annyira álltam, akár a szobor, egyre mozdulatlanabbul.

Ilyenkor lettem szent!

De ezt, csak később tudtam meg. Kifelé menet, ma. A nagymama mindig letérdelt a szobor előtt. Erszényébe nyúl és úgy vesz pénzt, hogy még én sem látom. Pedig én nagyon tudok ám látni. De a nagymama a legjobb. A ládikába ejtette és imádkozott. Addig én kibetűzgetem: "Sz.eeee..nt Aaaa.n.taaal"

ELNÉZÉS

Elnéztem az Emesére balra, azután már nem.

AZ IDŐ AJTÓ

Az ajtó is ott volt még balról a lányoknál. Ezen át kilehet lógni a miséről, de éppen csak annyi időre ameddig egy pisilés tart. Mert Zsófia nővérke ezt is figyeli, mert ő mindenre felügyel és azt is tudja, hogy kinek meddig tartott. Az én időmet sosem tudta. A lányoknak valamiért mindig tovább tarthatott.

Mai misén is csak hárman mentek ki, de nem fejtettem meg miért. Mindig csak hárman. Se több, se kevesebb. A Csongor azt meséli, hogy biztosan a szentháromság miatt van ez így. De nem hiszek már neki, mert lassan két éve becsapott, azzal hogy "krisztus teste" valami különös dolog. Fagylaltpénzemért cserébe, amikor bevette, nem rágta meg és nem nyelte le a "krisztus testét". Nem volt valami különös a "krisztus teste". Pedig a tiszteletes valóban olyan magasba emeli és sorba is állnak érte. Állhatok már én is, de nem tettem. Ekkor csak azt mondom: "Bűnös vagyok!"

EMESE EMESEMESEMESEMESEMESEEMESEEMESEMESEEMESE

Mellém került mise után az Emese. Amikor kiléptem az ajtón, a tömegben mellettem ált. De ilyenkor még csöndben vagyunk, az emberek nem beszélnek, de ő a fülembe súgott: "Megfoghatom a kezed?" Nedves lett a tenyerem és nagyon vert a szívem. Megtöröltem és megfogta. Jó volt a szívem is, csöndben voltunk. Nyirkos volt a tenyere.

Tudom, hogy ő lesz a feleségem.

EZ MÁR ITTHON VAN

Az árnyékos oldalon mentem haza.

Az asztalnál a libabőrös sült kakasra azt mondtam, hogy libabőrös, de rám szóltak, hogy nem az. Pedig én látom, hogy igen. Vagy ha, mit tudom én mégsem, akkor nem maradhat így.* Mindegy.

Pedig, ha tudná, hogy a "Herendin" van. Anya "Herendijén". Nagy dolog, mert amióta megvan a "Herendi" azóta nem kell terítenem. A "Herendit" csak vasárnap látom, akkor érhetek hozzá. Csak vigyázva. Ezt szépen megértem és utána félreértem, mert anya ma is hangolt. "Vigyázz, meg ne karcold!" Ez is olyan, mint az Emese. Csak vasárnap van.

NEVETÉS 1

Nevettünk.

NEVETÉS 2 (PROTÉZIS)

Annyira nevettünk már ebédkor. De ezt is a nagymama csinálja legjobban. Ő annyira nevetett, hogy kiszállt a mosoly a szájából és a "Herendibe" pottyant. Nem tudni hogyan csinálta, de a "Herendiben" nem mosolygott tovább. Csak a fogai voltak azok porcelánból.

Szerintem ezt látták a többiek is, de én, én ezt láttam. Csak a szájban mosolyognak a fogak.

AZ ANGYALKA IS A POCELÁNBA VAN

Ma is ebéd után, a nagymama szobájába mentem vele pihenni. Ő pihent. Amíg el nem aludt, addig mesélt a figurákról a szekrényben. Volt egy angyalka, amelynek elcsavarodott a feje. Eddig sosem ért a mese. Előre ált, de nézett vissza. Amikor elaludt a nagymama én kivettem a szekrényből. Kitaláltam egy mesét, hogy az angyalka a porcelánba van bezárva, és nem tud kiszabadulni, pedig nagyon akar. Csak azt a királyfit várja, aki majd kiszabadítja. Az angyalka a porcelánba ma kapott történetet.

Amikor tettem vissza a szekrénybe, mélyen hátul láttam egy dobozkát. Nem tudom, még mi lehet benne. Jövő vasárnap kinyitom, amikor a nagymama már elalszik. Nagyon kíváncsi vagyok.

*ezt a helyet a dobozka történetének hagyom ki!

Jövő vasárnap este írd ide, hogy mit találtál benne!

Igen, azért kell majd ide írni, mert ezt a dobozkát ma

pillantottam meg.

!!!

A sírás van legfelül. Mert amikor a nagymama mesél, néha sír. Ha észre veszi, hogy én észre veszem, megtörli a szemét és eldugja a zsebkendőt a legfelső fiókba. Ezután már nem sír.

A DÉLUTÁNI JÁTÉK

Délután kimentem játszani. Nem mászkáltam el messzire. Amikor jaj, de mekkora butaságot csináltam! Fölmásztam egy meredek emelkedőn valameddig, és nem tudtam visszajönni.

Délután néha akkora szél is fújt, ha álltam, akkor egyből eldőltem.

A nap azért szépen sütött.

ÍGY FEJEZŐDIK A NAP

Számomra gyönyörű nap volt. Holnap megyek a suliba. Csak egy bökkenő van. A suliban nagyon sokat ülni és figyelni kell.

Most megyek aludni.

*ezt lefestővel töröld ki, mert nem jól irtam!!!!