Nagy Farkas Dudás Erika
Birok

Az orr nélküli banya minden álmomban megjelent, fenyegetett, hogy magához hasonlatos csúffá varázsol. Patkányok követték, hajából másztak elő, hosszú farkukra tapostam. Elvették tőlem a puskát. Éjszakára oszlophoz kötöztek, vagy fához. Elfogyott a gyógyszer, az elvonási tünetek rosszabbak voltak a valóságnál is. Éreztem, hogy a gonosszal szemben tehetetlen vagyok, mert ha a egyszer legyőzném, akkor helyette lennék a gonosz, és aki most vagyok, azzal állnék szemben. Összekeveredtek a dolgok. Elkezdtem ki-be járni magamból, ízlelgettem a szerepeket... Kiküldtek a front legveszélyesebb szakaszára, és az álmom megvalósulni látszott. Elkönyveltem, hogy mégis csak álmodom, és úgy kormányoztam a buldózert, hogy közben vártam az ébredésre. Akkor volt jó, amikor végre az orr nélküli banyával találtam magamat szemben, mert ott már pontosan tudtam, hogy melyik jelenet után mi következik, és a szagokat sem éreztem, mert végül beváltotta az ígéretét: szétlőtt orral ébredtem a kábulatból. De még nem megyek el innét, mert nincs vége. Próbálok nem emlékezni, de a banya örökké itt ül az ágyamon, és beszél szakadatlan. Soha sem alszom el, kormányozom a buldózert, és hiába mondják, hogy vége. Amíg emlékezem, nem mehetek haza, és nem is halhatok meg addig, ez, ami biztos.