Fekete J. József
A família

Vasagyi Mária: Silentium album. Forum Könyvkiadó. Újvidék, 2002

Első elbeszéléskötete a vajdasági magyar próza egyik legjobb tollú szerzőjévé avatta Vasagyi Máriát. Szövegei nyelvükben és hangulatukban egyaránt karakteresek, összetéveszthetetlenül egyediek, a Bácska- és Zombor-központú tematikájuk mellett természetes közvetlenséggel mutatják fel a szerzőnek a sokkal szélesebb körre kiterjedő művelődéstörténeti, természettudományos, folklorisztikai, néprajzi, zenei, nyelvi műveltségét, jól kamatoztatható tájékozottságát és bravúros nyelvi tehetségét. Művei nem szórakoztató alkotások, nem lehet könnyed bágyadtsággal elmerülni történeteinek sodrásában, a bájosan archaikus szóhasználata és szürrealisztikus távolságra kalandozó meseszövése nem csupán a vendégszövegek, vagy vendégszövegként feltüntetett subtextusok által való megszakítások nyomán válik figyelemkövetelő szöveggé, hanem a történetek realitástartalma, referenciális síkjának vonzata is elutasítja a könnyed műélvezetet.

Félix ükapa, Fülöp dédapa, Jusztin nagyapa, Énekes dédanya családtörténete kezdetben követhetőnek tűnik, majd a családfa lombosodásával egyre szerteágazóbbá válik, rávetül a bácskai népesség jelentős csoportjára. Ugyanakkor a család hirtelen jött szerencséjét, majd két egyhasi testvér életre szóló rivalizálását a beszélő a huszadik század első felének történelmi tablójává szélesíti, amelyen, igaz, csak a háttérben és jelzésszerűen zajlanak a sorsfordító események, a háborúk, a határmódosítások, a változó államformációkhoz tartozó pénznemek cseréje, a zsidóüldözés, ami természetesen mind kihat a családtörténet szereplőinek életére is. Ennek a folyamatosan kibontakozó családtörténetnek személyesen érintett szereplője a múltat megszégyenüléseivel és ritka felmagasztosulásaival együtt megidéző elbeszélő, aki tulajdonképpen maga köré építi a történeteket. Erőteljes művészi adottság és tehetség, szenvedélyes alkotási ösztön szükséges ahhoz a tömörített kibontáshoz, amivel Vasagyi Mária él elbeszéléseiben; minél inkább rövidre zárja a szálakat, amennyire csak sejteti az eseményeket, annál inkább gazdagodik a kép, az összefüggések megvilágosodnak, a történetfonalak összeszálazódnak.

Az elbeszélő a bácskai embert meghatározó jellegzetességként jegyzi a birtoklás ösztönét, ami születésétől a sírjáig végigkíséri, nem csupán a nyomorból való kilábalás reményét éltetvén lelkében, hanem egyenesen értelmet adván létének: "a juss, a föld, a mezsgye, az enyém" alapfogalmai ennek az életnek. Ilyen, tipikusan bácskai, "kígyóként sustorgó pökhendi család" az elbeszélő által megjelenített família is.

A történetek jelentős mennyiségű néprajzi anyagot is mozgatnak, hol - kiválóan szerkesztett - betétekként akasztván meg a történet-mondás folytonosságát, hol pedig meseszerű, sőt, már mitikus jellegű és erejű fordulatokkal téve elviselhetőbbé a történetbe foglalt kíméletlen realitást. Hátborzongató, igazi remeklés a Mezsgyék című fejezet temető-leltára, ami nem egyéb, mint egy föld alatti családfa, amelynek ágait a birtoklásvágy tépte meg, az a vagyonosodási szándék, aminek folytán Fülöp dédapa teteme már nem kerülhetett be a családi kriptába, a gyásznép groteszk civakodása után a hozzátartozók - mint a fekete humorú neorealista filmek statisztái - elindulnak sírhelyet keresni az elhunytnak. Ezt követően, alapos csillagászati és navigációs előtanulmányok után a beszélő, Eszter, apja naplójának segítségével ismeretlen helyekre vezeti olvasóját, ószövetségi világvége-epizódba csöppenti, de ebben a levélből és naplóból épülő, egymás mellett elbeszélő dialógusban is érzékletes tabló rajzolódik ki a tragédiáktól pusztuló, félzsidó családról.

A kötetet záró szöveg visszacsatol a nyitó elbeszélés kezdőmondatához, közben a beszélő végérvényesen leszámol a családi tablón megjelenőkkel, relativizálva azok valós és elbeszélésbeli életét, sorsát, számot adva az elbeszélő kényszerű kíméletlenségével, amivel a "visszafordíthatatlanul megszűnt létben létezésükkel" megbékélni nem tudó família cselekedeteit kendőzetlenül tárta az olvasó elé, tudván, hogy "elérkezett az időkön és történéseken és cselekedeteken töprengés ideje". A könyv a műfaji megjelölése ellenére nem kisregény, hanem figyelmesen szerkesztett elbeszélés-füzér, egy alakuló családregény kőkemény magja.