Franyó Zsuzsanna
Megkésett In Memoriam

Bambach Róbertről

Húsz évvel ezelőtt, augusztus 6-án, 34 éves korában halt meg Bambach Róbert rendez. Az újvidéki Rádió Drámaegyüttesének tagja volt. Számtalan hangjátékot, mesejátékot, vidám műsort, rádióiskolát rendezett. Rendezéseit hangszalagok őrzik. Rendezett a Szabadkai Gyermekszínházban, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatánál, az Újvidéki Színházban, a zrenjanini Madách Amatőrszínházban. Előadásainak emlékét, munkamódszerét barátok őrzik, mert a fennmaradt írásos kritikákból nem derül ki az előadás milyensége - de még az előadást értő szint sem. A korszerű színjátszás elemeit alkalmazta, a szakma hűséges és megszállott fanatikus volt. Kevés időt mért Rá a sors a kiteljesedéséhez.

1977-ben ismertem meg Bambach Róbert rendezőt, amikor is Barácius Zoltán Szombaton és vasárnap című díjnyertes drámának színpadra állítására kérték fel a szabadkai Népszínház Magyar Társulatánál. Kezdő dramaturg voltam - és akkor ismerkedtem a rendezők munkamódszerével. Bambach Róbert grafikonon kérte tőlem a drámai jelenetek elrendezését és a szereplők koordinátáit. Világosan és racionálisan fejtette ki elképzelését, ami nekem igazából tetszett - hisz csak egy logikai szillogizmust kellett ábrázolnom -, ami a számomra igen egyszerűnek és értelmezhetőnek tűnt. Csakhogy az én rajzom után kezdődött a meccs, a kettőnk játszmája. ő igazából a rangidős jogán ezzel a rajzzal vizsgáztatott engem. Én azt a bizonyos rajzot a logikám alapján alkottam meg, de színpadi műveltségem hiányában, vizuális műveltségem hiányában, pusztán az elméleti ismereteim alapján. És azok alapján bizonyára tökéletes is volt a rajzom. Csakhogy - a színház nem csak elmélet -, oktatott ki Bambach Róbert, a színház eleven tér, ahol a ráció csak egy elem, a színház vizuális művészet, művészet a térben, színben és fényben.

Azután egy évvel később már Újvidéken találkoztunk, a Bambach-Káich villában, amely 22 m² volt a Makszim Gorkij utca sarkán a 2. emeleti albérletben. A színhely meghatározása Németh P. Istvántól ered, az Újvidéki Színház legendáshírű igazgatójától, akivel éjszakákat beszélgettünk, vitatkoztunk át a Bambach-Káich villában. Velük megváltottuk ott a színházi világot - szövegeket vitattunk meg, színházi stílusokat elemeztünk és fónikus megoldásokig jutottunk el. Vita, érvelés, olykor veszekedés színhelye volt az a 22 m². Az én számomra végtelenül hasznos. Őszinte barátság alakult ott ki - otthon éreztem magam, igazi művészi műhelyben voltam - hisz sokszor ott tartottuk a próbákat is. Tehát színházi műhely volt az a 22 m². Ahol tájékozódtam egy jóízlésű, szenzibilis rendező érzésvilágáról, munkamódszeréről, vágyairól - elképzeléseiről és rendezői praktikáiról.

Így volt ez 1979-ben is, amikor Kopeczky László Színész és halál című művét tűztük műsorra Bambach Róbert rendezésében.

Először is, amikor elkezdtünk dolgozni az "anyagon", az első benyomás a rendező asszociatív vonalán a színnel, a színekkel volt. Az emocionális magot a szín, a színek fejezték ki Nála. Azt mondta: a 3 felvonást 3 színben látja. Zöldben, sárgában és fehérben. És van egy állandó csellengő, minden felvonásban azonos színben, a kék ruhás, kék kabátos nő, ő kapcsolja össze a történetsort. És, ha most visszagondolunk a semleges fehér színre, az éretlenséget jelző zöldre, a derült eget mintázó kékre, és a szivárvány színei között a meleg sárgára - gondolhatunk a kiegészítő színek alkalmazására is - meg minden más vizuális tökéletességre, mert Bambach Róbert rendezését a tökéletesség és precizség jellemezte. A pontos partitúra és a szakmai alázat - és hűség. Nem volt még egy olyan rendező, aki hajlandó lett volna másik rendező mellett asszisztálni csak azért, hogy gyakoroljon. Bambach Róbertnek nem volt megalázó Radoslav Dorić mellett asszisztáni - a Play Strindbergben. És amikor a Play Strindberg dicsőséges előadást csak Dorićnak tulajdonítják - azoknak, akik a próbákon jelen voltak ma is tudniuk kell, hogy ott Bambach Róbert is a dicsőség. Hisz ő korrepetálta végig az előadást. Napi 8-10 órás próbákkal. Vagy Robinak nem volt megalázó a Harag György rendezte Cseresznyéskert mulatság jelenetében fölléni, mert ott férfiszereplő-hiány volt, ő pedig látni akarta, tudni akarta Harag rendezésének lényegét.

Érdeklődő típusú, önzetlen, szakmáját szenvedélyesen szerető rendező volt - és jóbarát. Kellemes társalgó, jó vitatkozó, tájékozott olvasó - racionális típusú rendező. A sors rövidre szabta földi életét. Vele pedig kihalt a mi közösségünkben a szakmai iránti alázat, a szakma iránti önzetlen lelkesedés. A színészek lelki világának a különös pátyolgatása.

Valami különös szépérzék, amely kellő mértékben keveredett a színpadi racionalizmussal is, de nem volt egyiknek sem a kárára.

Bambach Róbert igazából mindenből reális jelenetet tudott csinálni a színpadon is, és az életben is. Szertartást tudott racionálisan prezentálni.Egy vacsorából otthon - csak úgy -, mint a színpadon. Meg tudta adni a módját a jelenségeknek - tudott történetet közölni -, előadni és megjeleníteni.

Talán az sem véletlen, hogy a posztraguális stúdimokon a szemiotika volt a kedvence. A számomra az a sajnálatos tény, hogy húsz éve már nincs közöttünk!