Gulyás József
Éjszakai feljegyzések (1.)

1999.

Július 18 -19. Olvasva, elolvasva Németh Andor 1942-ben a Cserépfalvi kiadónál megjelent József Attila c., külsőre gyönyörű-piros, tartalomra szent-igaz könyvét: Nem is tudtam, hogy van egy ilyen könyv, könyvünk, de azt hiszem, sokan még holnap, holnapután sem fognak tudomást szerezni róla. Erről a könyvről mélyen hallgatott a szakma. Oka volt rá, de igaza nem. Az ok, a fő, a legfőbb, gondolom én, Illyés Gyula személye, meg sok más, Kassák is, Kassák és köre, akiről s melyről szintén kíméletlenül lerántja József Attilával kapcsolatban a leplet Németh Andor. . .

(Dési Ábel most mondja, miközben erről faggatom, hogy a szerzőnek van még egy József Attiláról írott könyve. Azt is okvetlenül el kell olvasnom!)

Július 24. A világosság a sötétségnek csak egy kevésbé sötét - átlátszóbb, áttetszőbb - formája.

Július 24. Elejében én, megmondom, semmi sem akartam lenni. Aztán sokáig úgy állt, hogy nem is leszek, semmi sem lesz belőlem. De később összeszedtem magam, ahogy tudtam, mérgesen belerúgtam az ajtóba, és kinyílt.

Föl kellett mérgesítenem magamat vagy föl kellett hogy mérgesítsenek. Indulatba kellett jönni akaratlan, álmos, fáradt, ősfáradt valómnak. . . Elég ehhez annyi, hogy ludaspusztai vagyok, Ludaspusztán, nagy homokban születtem. Igaz, a fekete föld sem kíméletes. Azt is megjártam.

Augusztus 11. Adyzok, Adyt olvasok, prózában. (Ady Endre válogatott cikkei és tanulmányai, Szépirodalmi Kiadó, 1954.) Hát ez igen! Minthacsak én mondanám!

Szeptember 8. Jancsó hogy ellágyult, de észben! Vagy mindig is ilyen volt? Azt hiszem, ilyen. Csak hiányzott a helyzet, az alkalom, hogy igazi énje kibontakozzék, jelleme és szelleme valódi mivoltában megmutatkozzon. . . Ő is olyan, mint azok, akik mindig fent úsznak, fönt a tetején.

Október 6. Tolsztoj lánya, Tatjana Szuhotyina Tolsztoja Apám haláláról és "futásának " mélyebb okairól c. dolgozatában mondja Tolsztojról, annak naplójegyzetei közt lelhető gondolatát fogalmazva meg: "Ha egyesek szükséget szenvednek, mások felesleges javakkal rendelkeznek. . . "

Október 7. Idézet az előbbi, a Tolsztojról szóló munkából: "A dráma akkor igazi tragédia, ha egyik szereplője sem bűnös, a körülmények mégis megoldhatatlanná teszik a helyzetet. " Tatjana Szuhotyina Tolsztoja az apjától vett, a klasszikus tragédiát definiáló idézettel fejezi ki Tolsztoj tragikus családi drámáját.

November 8. Deák Ferenc ifjúkori költészete. . . nem oldódik (ered) a magyar költészetből, és nem olvad bele abba, a magyar költészetbe. Világirodalmi eredetű. A modern világlíra jellegzetességeit mutatja. Nem lehet szorosan ide vagy oda kötni, nemzethez, személyekhez, de talán a francia líra asszociálása lenne a legkézenfekvőbb, nem a költő (abban az időben még csekély) francia nyelvtudása révén, kis részben ez is lehetséges, hanem inkább a Jugoszláv költészet akkori fővonulatának szürrealista, szürrealisztikus volta és Deáknak ezen keresztül való tájékozódása útján. . .

November 15. Ne vágyakozz (hamis) gazdagságra, mondja a magyar népmese. Ha ez népmesei: egyrészt hamis vigaszt jelent, másrészt, el kell ismernem, bölcs "körültekintés ". Én mégis az igazság mellett akarok szocialista módon voksolni.

December 11. A Híd játszik velem, lassan két éve immár. Ez nem tetszik ám nekem. És ami nekem nem tetszik, azt, Híd, nem Híd, nem ajánlom senkinek.

December 15. A piacon az "adorjányi " paprikás asszony: Ez édes, ez erős, látja? A magjában van az ereje. . . Nemek is, mondom lehalkítva hangomat.

2000.

Január 11. késő éjjel. Né, mire jó a kisbalta, a fejsze, a havasi fejsze, a jó kézbeli: fára, főre. (Az Emberek a havason című film nézése közben.)

Január 20.

- Az kevés, , nagyon kevés - mondom én.

- A kevés is valami - válaszol Aranka.

S ez ő maga, ez a látás és kimondás. Falusi lány, királyhalmi.

Ha itt van, sokat jegyzek. Csodálatosakat tud mondani. Csodálatosakat csodálatosan.

Február 5. Sokszor meghirdettem a halált verseimben - szememre is vetették, pl. Brasnyó István: "A sok, sok halál " - második kötetemről írt 965-ben ezzel a címmel egy vékony sávban -, és mégis vagyok, itt vagyok, már 63 éves. A gyenge lelket, mindig rezgett (mintha ki akart volna szakadni belőlem), apámtól kaptam, a túlélő, erős fizikumot anyámtól.

És ez is diktált. Ne kérdezz: dolgozz! Ne sírj: tegyél! Ezerszer, ezernél is többször leírtam az elmúlás nevét: halál - apám, , a borzasztó érzékeny apám beszélt belőlem -, s élek, 63, 63 év, ezer élet és ezer halál, tovább. Nem lelkesedek már, nem küldözgetek, szereplések, nők, nem. . . Valami azt súgja: halj meg, más ezt: élj - apám és anyám. . Egyik az élet, másik a halál. . . Így birkózott bennem mindig két ember, aki egy volt, én voltam. . .

Február 18. Hát kérges egy nő! A Szépek szépe c. film anya főszereplőjéről, Anna Magnaniról beszélek. De kérges. Olyan, akár egy mosónő, a szeme, a gőzszívta szem. Igazi mosónő! Hogy is jutott a film közelébe? És mekkora szerencse ez!

Február 19. A szellemi inercia folytán egy-két irodalmi alak forog fenn, néhány név, állandóan, mint majom farkán a stanicli. Nem lehet semmit tenni ellene, ha megpróbálod, falba, kemény falba ütközöl - a hivatalos irodalom, most hivatalos, öntelt, kemény fejeibe. . .

Nehogy véletlenül még kosfejet üssünk.

Február 25. Azt hiszem, én bal lábbal születtem.

Március 12. Martina Hingis mosolyog, mindig mosolyog.

Most mérgesen. Még ez is édes neki.

Hingis és Pierce (játszanak). Hingis: édes-mérges, Pierce: egy csúnya szépség.

Március 15. Szöllősy Vágó László, a két világháború vesztese. . . És a két világháborút vesztett, elvesztett bánatos Szöllősy V. László most belépett a katonai NATO-szövetségbe, Magyarországgal. Így a harmadikat már nem veszíthe-ti el. Hogy nem lesz III. világháború? Dehogyis nem! Amíg Szöllősy Vágó Lászlók lesznek, világháború is lesz.

Március 28 -29. Danilo Kiš gyerekes, naivista stílusa (a Holtak enciklopédiája - a tibeti Holtak könyve ötletére és alapján)bájos, de ennél aligha több.

Április 15. Generációmról, két szó: Az elején ki akartuk számítani a kiszámíthatatlant. Én nem. És el akartuk érni az elérhetetlent. Én igen. Én is.

Május 14. Már mindenről lemondok. . . Ezért néha nagyon ideges vagyok. Nem lehet, én nem tudok írni is, egerészni is.

Május 24. Érdekes felfedezést tettem máma. Egyik néhai jó ismerősöm - költő is volt - özvegyénél jártam, meglátogattam őt. Könyveik közt nézelődve megláttam Füst Milánnak a Tények sorozatban megjelent Naplóját (1 -2).

Beleolvasva itt-ott, meglepődve tapasztaltam, hogy az én feljegyzéseim és Füst Milán naplójának a "formája " közt mekkora a hasonlóság. Nála is vannak egészen rövid, magyarázat nélküli, szinte aforisztikus, aforizmaszerű és tömörségű, apró feljegyzések, beírások, lapidóris, egymondatos kis szövegek és hosszabb, jól emlékszem, egészen hosszú, oldalakat kitevő jegyzetek is. (Nagyon szeretném megvenni ezt a könyvet.)

Május 31. Sok mindenben, mint ahogy abban is igaza volt Jézusnak, hogy a szegényeket pártolta és azokban hitt. Ezt aláírom. Ezt is.

Augusztus 6. Mi, vén tűzoltók és más senkifélék, az ünnepség ruskaja, az iskolaudvaron, régi iskolám udvarán - ahol a jóelőbb az összegyűlt nép megszólítása a dobogóra lépett N. J. szájából "uraim és hölgyeim" volt - a fal tövében eszegettük a "jegyre" sűrűbabot kolbásszal, katona módra, míg nem messze tőlünk, a kanizsai úti Otthonban svédasztallal folyt a dáridó a ludasi falunap és a vásári vasárnap délutánján. . .

Folytatva a "sűrűbabot kolbásszal, katona módra" kis pofázást: minket amoda nem hívtak. Jobb is, persze a részemről, szerencse. Inkább a babot öreg tűzoltókkal és akár magam, más "senkifélékkel " az iskolaudvaron, mint a közeli (hajdan én is építettem) Kultúrházban a svédasztalt hízott városi urakkal, a falu "jóakaróival " és azok helybeli, rohamosan gyarapodó, kiszolgáló alakjaival. . .

Augusztus 18. Gurulok a (kerék)párommal az út szélén.

Elzúg közel mellettem, majdnem súrolva, egy széles tomporú, nagy fenekű, haragos, veszett, bikamérgű fekete gépkocsi. No, Jóska, gondoltam, ha ez elkap, kiskanállal sem szednek össze.

(A Kilátó jövő heti számában folytatjuk)