Gulyás József
Éjszakai feljegyzések (3.)

Sokakon sikerült is, de valakin nem tudtam túltenni se barátságban, se lelkesedésben, talán semmi fontos dologban... Ez Gábor, Fábián Gábor barátom volt.

December 9. A legszebb szó a béke, rögtön utána a forradalom következik.

December 15. Körünkben... az egykori Kosztolányi Körre gondolok... emlékszem, jöttek oda lányok is, rejtett vagy látható kisebb-nagyobb hibával, komplexussal verve? áldva? Talán áldva. A hibátlanok, vagyis akik annak hitték magukat, azok más szellemi és szellemű körök és csoportok felé indultak, és így tűntek el...

December 19. Kritikusok, kritikusok... Kibírják, hogy ne írjanak rólam, könyveimről, a Vers, 1980, Híd-díjas, meg az utána következő, a Mi lesz holnap? című kötetekről. És ebben a kibírásban, érzem a levegőből, Bányai János vezet, ő áll az élen, a kar élén... Az újvidéki irodalmi (elemi) iskola büszke vallói. Le vannak ejtve. Nem adnék egy lyukas garast a holnapjukért.

2001.

Január 5. Új valóságba kerültünk (majdnem "válságot" írtam), már nyakig benne vagyunk, de Nagy Gáspár Kossuth-díjas magyar költő és társai még a múltban élnek, a tegnapi, a tegnapelőtti múltban, messze... Ebből a nézetből is - tehát kétszeresen, ami lényegében egy - tehetség nélkül...

A messzi múltban és nem a "naponta többször felkiáltok: lehetetlen, de igaz" korában.

Január 8. Domonkos... Legtehetségesebb költőink egyike, pontosabban a három legtehetségesebb, minden idők legtehetségesebb vajdasági magyar költői közé tartozik. Ez a három: Zákány, Deák és Domonkos. Látás- és kifejezésmódjuk újszerű, újnak mondható, életközpontú, erőteljes, markáns. Közülük véleményem szerint Zákány valósította meg legteljesebb módon önmagát, tehetségét. Domonkos félbemaradt. Deák? Deák Ferenc, úgy vélem, kissé mellékútra terelődött; szétszórta magát. Vers, dráma, rádiójáték, filmkönyv közt tangózik. Képzőművészeti munkásságával is, evvel is, hangsúlyozom, remek illusztrációival, rajzaival és festményeivel külön kellene foglalkozni. A vers, majd a próza, a kispróza zsenije volt fiatalabb éveiben. A költői vagy inkább lírai kisprózában, ha folytatja - ez nem vak jóslat, tényeken alapszik - a legnagyobb lehetne, egyik legnagyobb ma a világon. A korszerű, mondjam azt, hogy a modern vajdasági magyar irodalom, vers és próza, kispróza, az ő "köpönyegéből" bújt ki...

Január 28. Ellenségeim, az elviek és a (vérig) sértettek, kritikus pályatársaim nem jönnek ki. Hallgatva, elhallgatva, titokban gyakorolják, mert azt remélik, hogy így, üdvösségük veszélyeztetése nélkül, nyugodtan gyakorolhatják elpusztításomat. No, várjunk csak.

Február 15. A nő kipöttyen, s kilépve otthonából, és válogatva az út javát, szebbjét, elindul és karjait szárnyként emelgetve röpködni látszik a szétszórt szemét közt, melyet az előbb még maga is szaporított a város terein, az utcákon; most megy a kultúra előforduló helyei felé: színház, kiállítás, irodalmi est...

Február 20. Gyerekszáj - heti magyar tévéműsor. A gyerekek a rossz szokásokról beszélnek a kérdezgető Friderikusz Sándornak. Egy kisfiú, mint rosszgyerek-szokást mondja, hogy: bizserálja a középpontját. Friderikusz rögtön kapcsol, és majd elájul, de kivágja magát...

Február 21. Két szobor-kecske, kisgida együtt, egy alapon. Adok érte 30 dinárt, mondja egy érdeklődő, nagy numizmata - régen villamoskalauz volt, nyugdíj előtt, elég sokáig, jegyellenőr. No, adok érte 30-at, lehet? Nem, mondom neki, már többedszer. Akkor az egyikért adok 20-at (a kis porcelán szobor-csoport egyik gidájáért, így gondolja). Jót nevetek ezen. Ő is mosolyog. A pálinkásbutykos a zsebbében. Én is meghúztam az előbb egy csöppet.

Február 23. Nem tudom hogyan, de az jut most eszembe, hogy Németh László Bűn című regényét Adynak az Álmodik a nyomor gyönyörű verse ihlette. Az a valahol, tán Újpesten a vackán haldokló húszesztendős legény, akiről Ady versel, ugyanaz, mint Németh László regényében az a fővárosban hányódó, oly elveszett, napszámos falusi gyermek-ember...

Március 31. Ha nálam nélkül is elkezdődik, el tud kezdődni és megtörténik, lejátszódik a Kosztolányi-nap, akkor jobb, hogy nem mentem el. Minek? Felhozta valaki a nevemet? Nem. Említett, hiányolt valaki? Nem. Hiányoztam valakinek? Nem, mondta M. Ami nélkülem is megtörténhet, arra én nem megyek, minek mennék?

Április 22. Martina Hingisről. Az utóbbi időben folyton megverik. Én azt mondom, meg is fogják verni mindaddig, amíg az anyja olyan kalapot visel...

Április 25. Kedves Éva, egy recenzenshez határozottan ragaszkodnék, ő Fekete J. Jóska, a másikat, ha kell másik, jelölje ki maga...

(Toldi Évának, ha a jövőben kéziratot küldök a Forum kiadó részére - az idei pályázatot elkéstem.)

Június 2. Aztán egyszer csak hirtelen maga marad az ember...

És akkor rádöbben, hogy mindig is egyedül volt a dolgok mögött, melyek körülötte játszódtak...

Június 18. Vajda Gábor csak tegye, amit tesz és csinál, ha az a heppje, de nem muszáj neki mindent ész nélkül elhinni, amit tesz és mond. Elég a felének a fele, az is túl sok.

Június 29. Nem elég nekem a magam és a világ baja és az, hogy meg kell halnom, még egy csérogó papagájt is tűrnöm kell?!