Gulyás József
Éjszakai feljegyzések (4.)

Június 30. Ha van valami hiteles a magyar életben, akkor a népdal és Veres Péter az!

Július 4., hajnali 2.30. Veres Péterről Szárszó című könyvét olvasva: Azért abból a "heten egyszobában" hadügyminiszterré nőni, de annál még sokkal tovább, az világcsoda!

Július 27. Magyarország ma úgy beszél, mintha sose lett volna Ady Endréje.

Augusztus 28. Kommentár nélkül. Az országban nap mint nap történik rablás, gyilkosság. Mi az oka, kérdezi valaki a tévében, mi indokolja ebben az esetben a félmilliós díjat a nyomra vezető személynek? Kiraboltak egy zálogházat, és 20 milliót vittek el aranyban. Mi az oka, hogy a rendőrség ekkora erőkkel (és pénzzel) keresi a Bükk erdejében a tetteseket? Hivatalos indoklás: Mert rendőrre is lőttek.

Szeptember 6. Ács Károly sosem volt sem ember, sem költő igazán. És ez most látszik meg, tán a "vak" számára is, amikor neki magának kell dönteni, mit és hogyan? Illetve több lehetőség közül választania. Látjuk, összezavarodik. A szocialista eszme, a titói szocializmus "szamárvezető" volt számára is.

Szeptember 7. Tudom, harcra vagyok ítélve, örök harcra, s ebből a kenyérért való sajnos túl nagyot követel. Sokáig reménykedtem, hogy egyszer meggazdagszom, de már látom, semmi se lesz belőle - végleg kenyérkeresetre ítéltettem. A nyugdíjamat Gion Nándor író "magával vitte", nem a sírba, csak Magyarhonba...

Szeptember 10.Most hallom, Mozart Varázsfuvola c. szerzeménye a szabadkőművesek szimbóluma.

November 8. Spíró György mondja a Magyar Szónak adott interjújában: "Számomra mindig fontosabb az esztétikum, mint a politikum. - Meg vagyok róla győződve, hogy hosszú távon csakis a műveknek az értéke számít, semmi más. "Mit jelent ez? Hogy az esztétika, az esztétikum politika nélküli? vagy hogy az legyen? Petőfi azt írja egyik - a régi, úri-polgári Magyarhon egyik nagy évadában, az 1867-es kiegyezés után kiadott valamely Petőfi-összesben "nem hiteles szövegűek" elnevezésű rovatba utalt - A mágnásokhoz címzett versében: "Tudjátok-e, mennyit kértünk titeket? / Hogy irántunk emberiek legyetek, / Vegyetek be az emberek sorába... / Rimánkodott a szegény nép, s hiába!" Ennél nagyobb esztétikum nincs, nem kell, vagyis: lehet, legyen, de ez is az! Legnagyobb! Mi nemcsak A négyökrös szekér s még 101 ilyen világszép verse miatt szeretjük és tartjuk nagynak Petőfi Sándort, azokért is természetesen, de nagyon, hanem ezért a verséért is, az ilyenekért is. Ez azt jelenti, tisztelt Spíró György, most már konkrétan és egyenesen, világosan, a pulim számára is érthető módon, hogy a politikum is lehet ám esztétikum, ennek tagadása buta erőlködés, csak Petőfi kell hozzá vagy más, hasonló kaliberű, egy Ady, József Attila és talán, elnézést, megkockáztatom: Nagy László, Ladányi... De erről az utóbbi, régen halott költőről maga még nem hallott, igaz?

November 10. A Híd-díj átvételekor azt gondoltam: Talán én is elindultam a díjak lejtőjén?

November 12. Német sporttévé. Tenisz. Agassi és Rafter játszik. Rafter keni a borotváélt fejű, függős Agassit, a tömeg éljenzi Raftert, aki minden remek pontszerző ütés után és közben ezt gondolja, gondolom én: Nesze, te hülye... Hogy Steffi Graf lefiadzott, azt az egész világnak a tudomására kell hozni, mi? Nesze, vigyen el az ördög!

November 19. Nagy László mondta vagy írta le valahol, igen, írta, hogy számára az evés, az evésmód jelenti valaki kulturáltságát. (Summázzuk így: Hogyan eszel, mogmondom, ki vagy.) Abszolút igazat adok neki. A kultúra, a kulturáltság (az "iskolázatlan" kultúrát is beleértve) szerintem is egyik fontos mérőeszköze az evésmód. De én hozzá akarom tenni, hogy kiegészítsem ezt az igazságot, a magam tapasztalatát és véleményét, és azt mondom: Kulturáltságot mér az is, hogy hogyan beszélsz. Tehát: evés- és beszédkultúra.

December 3. Nem dicsekedni való, de szeretek adni. Először: örülök, ha adhatok, ami a kisebb dolog számomra, másodszor: valamiben mintha reménykednék... Nem fejtem ki, nem próbálom meg kifejteni... magam se látom, mi ez. Vétkekről, vétkeimről tudok, nem áltatom magam. Van-e, lehet-e a két dolog, vétkeim és az adás, a jóleső, de nem megnyugtató adás közt kapcsolat, összefüggés?

December 4. Ezt megettük, szokták mondani, sokat hallottam széles körben, falun-városon ismerik. Rosszat jelentő népi (?) kifejezés. Én úgy gondolom, Dózsával kapcsolatos - a megevett Dózsa György "keserű" emléke húzódhat meg a mélyén.

December 5. X. Y. írásairól: Egyszeri olvasásra valók, de egyszer is nehéz őket elolvasni... márpedig azt mondom én, fáradni a szóval csak úgy érdemes, ha másnap, harmadnap is igaz, érdekes, olvasható.

December 8. Régóta készülök, hogy feljegyezzem, a magam részére csupán, terv is legyen... (Hm, hm, valami oka lehet, komoly oka, hogy én már hetek óta halogatom, aki rögtön jegyzek, írok, mihelyt eszembe ötlik valami érdekes.) Ez a következő: A háta mögött senkiről semmi rosszat, tehát jót vagy semmit, inkább, akármilyen kínzó is, hallgatni. Csak tisztességes módon, nagyon kulturáltan, ahogy bárhol, bármikor vállalható. Szóval csak az ember szemébe, jelenlétekor. A háta mögött jót igen, rosszat nem, senkiről. Elsősorban a magam nyugalma végett. Meg lehet-e, meg tudom-e valósítani tervem a hazugság, a hazudozás korában. És amikor senki senkiről nem mond és senki senkitől nem hall és nem tűr el őszinte szót, egy felet sem. A szemébe dicsér, a háta mögött szid, ócsárol remek és sötét korában? Egyrészt: nagy kulturáltság, de nagyon-nagy kell ahhoz, hogy sértés nélkül meg- és elmondhasd, el tudd mondani, amit akarsz és gondolsz, másrészt ugyanakkor az illető személy részéről is nagy kulturáltságot igényel az ilyen őszinteség, igaz, egyenes beszéd. Mármost lehet vagy nem lehet? Lehet is, nem is, gondolom, illetve kellene, jó lenne, de szinte lehetetlen, amit magamtól kívánok, magamtól, mástól. Mit csináljak? Hát legyen úgy: törekedni fogok, és megvalósítom, amennyire ezt az elképzelést megvalósítani lehet. Mindent meg fogok tenni ezért. S majd elválik.

December 22. Kérdezik a gyerekektől, egy kislánytól épp: Kik vannak a parlamentben? A gyerek, aki, mondom, kislány, így válaszol: A parlamentben vannak takarítók, miniszterek... Igen, az elsők a takarítónők! A gyerekek ezt nálunk jobban tudják.

December 23. Egy nő fülébe: Látja, ma itt ezen a nagy cécón mindenki mást hisz és akar. Nem tudnánk mi ketten egyet hinni és akarni?

2002.

Január 2. Mádl Ferenc elnök úr újévi beszédéből egy csöpp: "... és akik szolidárisak az elesettekkel..." Elesettek? Hát vannak ma Magyarországon elesettek? Mi ez? Hol vagyunk?

Január 8. Rákos Sándor tévés műsorát nézve: Ajjaj, ez a költő még rossznak se jó!

Január 12. Martina Hingis egyre rosszabb; mostanában, ahogy többet látom, mind jobban előtérbe kerülnek a játékhibái, meg a füle is túl nagy...

Január 13. Azt tudják ezek, kisemberek, felfújt, vezető értelmiségi egyként, hogy MiloŔeviĘet meg kell fogni, és Hágába vinni, de ezt már a hülye is tudja, ám hogy másokat kiket kellene - új barátaik közül sok néhányat - azt nem tudják, mert annyi eszük már nincs (pedig nem sok kellene hozzá), hogy maguktól rájöjjenek - azt nem mondja a tévé, nem írja az újság. Annyi eszük nincs. És ami van, az is másé, nem az övék.

(Jövő heti számunkban folytatjuk)