Kozár Alexandra
"A siker nem segíti a szárnypróbálgatást"

Varró Dániel huszonkét évesen robbant be az irodalomba. Első kötete, a Bögre azúr egy csapásra sikert aratott, ráadásul ritka módon: nemcsak a fiatalok szerették, de az irodalomkritika is. Azóta színdarabokat is fordít, nevéhez fűződik a Kés a tyúkban, A kripli, a Shopping and Fucking és legújabban a Cabaret magyarra fordítása. A költővel új, készülő kötete, valamint legfrissebb sikere, a Petőfi-díj kapcsán beszélgettünk.

Január elsején, Petőfi Sándor születésnapján Petőfi-díjat kapott. Mit takar ez a díj, és hogy esett önre a választás?

Úgy tudom, az az egyetlen kikötés, hogy olyan költő kapja, aki nem idősebb, mint Petőfi volt, amikor meghalt, vagyis legfeljebb 26 éves. Eddig Térey János, Szabó T. Anna, Peer Krisztián, Orbán János Dénes, László Noémi és Szálinger Balázs kapták meg, ha jól emlékszem. Csupa remek költő, ezért nagyon örülök, hogy bekerülhettem a sorba.

Ön írta a dalszövegét az új, Alföldi Róbert nevével fémjelzett Cabaret-előadásnak. Nem volt nehéz megküzdeni a jól ismert szövegek emlékével? Egyáltalán, milyen volt dalszöveget írni versek, színdarabfordítások és verses mesék után?

Nagyon jó volt, örültem, hogy végre olyan színházi munkát csinálhatok, aminek köze van a rímekhez. A régi szövegektől tényleg féltem kicsit, nagyon jók és nagyon ismertek. De szerencsére elég szabadon vannak fordítva. Úgyhogy általában egyszerűen azáltal, hogy igyekeztem minél hívebb lenni az eredetihez, sikerült is elrugaszkodnom a régi szövegtől. Meg nyilván kicsit maibb is az én fordításom, bár igyekeztem a kor hangulatát megőrizni.

Három és fél éve jelent meg első kötete, a Bögre azúr. Ezzel a kötettel pillanatok alatt bekerült a neve a köztudatba, mind az irodalomkritika, mind a szélesebb közönség körében azonnal népszerű lett. Azóta viszont, noha színházba járó ember gyakran találkozhat a nevével, költőként mintha elnémult volna. A költői "újratermelődéshez" kell ennyi idő, a siker némította el, vagy egyszerűen csak a különböző szellemi kirándulások nem tették lehetővé a költészet aktív folytatását?

Ez valószínűleg így együtt igaz. Szerencsére sok nagyon jó munkám volt az elmúlt három évben, főleg fordítások, és kevés időm maradt, hogy a saját dolgaimat csináljam. Meg nem is akartam nagyon erőltetni a dolgot, reméltem, hogy magától megjön, aminek meg kell jönnie. És persze a viszonylagos siker, hogy az emberre figyelnek valamennyire, meg szinte természetesnek veszik, hogy jót ír, az se könnyíti meg a szárnypróbálgatást.

A tervek szerint karácsonyra készült volna el új kötetével, amelynek címe Túl a Maszat-hegyen. Most viszont úgy tűnik, csak a könyvhétre lesz kész, így egy szép, négyéves periódust fog majd közre a két kötet. Mennyiben lesz ez más, mint a Bögre azúr volt?

Ez egy összefüggő verses meseregény lesz sok betétverssel. Én remélem, hogy kicsit érettebb, mint az első könyvem volt. És hát az is mindenképpen más, hogy ez tényleg egy mese.

Több lírikus úgy tartja, a második kötet megírása sokkal nehezebb, mint az elsőé. Mások viszont úgy vélekednek, elég egyszer alkotni valami nagyot, s az ember máris megvásárolta a belépőt az irodalom misztikus birodalmába...

Ez nyilván mindenkinél máshogy van. Én nem igazán gondolok úgy erre a könyvre, mint második kötetre, ez inkább olyan másfeledik kötet. Kicsit más műfaj, nem túl komoly hangnem, olyan erőgyűjtésféle az igazi második kötetre. Nehezen akar elkészülni, de ez inkább amiatt van, hogy sok mindent csináltam mellette, meg hogy nem könnyű végigírni egy ilyen hosszú, epikus művet.

Ön bevallottan rímes verselő, a formát, a csengést-bongást gyakran a tartalom elé helyezi. Nem érték még vádak ezért?

De, a legtöbb kritikában előkerült ilyesmi, és nyilván nem alaptalanul. Azt remélem, hogy kicsit fejlődtem ebben, talán jobban egyensúlyban tudom tartani a kettőt. Ezzel együtt vállalom, hogy engem a verseknek a zeneisége érdekel a legjobban.

A témái is bájosak és egyszerűek, a vidámság, az életszeretet jellemzi őket. Fog-e egyszer súlyos, elgondolkodtató, netán eposzi vizekre evezni?

Hát, ezt így előre nem tudom megmondani. Egyelőre kétségtelenül szívesebben írok vidámabb vagy ártalmatlanabb témákról, ha valami rossz dolog történik, vagy szomorúság ér, arról nem szokott akarózni verset írnom. Ez persze megváltozhat, de egyelőre így van. Viszont az eposzi vizekre máris ráeveztem, hiszen verses regényt írok, ami elég közeli rokona az eposznak, ráadásul lesz benne egy teljesen eposzi fejezet, csupa hexameterből.

Családi környezete mennyire segítette abban, hogy költővé és műfordítóvá váljon?

A mamám jobban örült volna, ha bankár lesz belőlem, de hamar kiderült, hogy erre nincs sok esély. Egyébként sok verset és mesét olvastak fel a szüleim, a nővérem is írt egy ideig verseket, azt hiszem, családilag minden adott volt. A mamám különben filozófiát tanít a jogon, és a Magyar Lettre Internationale-t szerkeszti, a papám pedig ügyvéd.

Ha nem költő és műfordító volna, mivel foglalkozna? El tud-e valamiféle polgári foglalkozást képzelni magának?

Kiskoromban buszvezető akartam lenni. Meg persze focista. Aztán pedig sportriporter. De a tanítás is érdekel elméleti szinten, csak alkatilag nem nagyon vagyok alkalmas rá, azt hiszem.

Szeretne-e egyszer a hivatalos irodalmi kánon részévé válni, vagy ez teljesen hidegen hagyja?

Hazudnék, ha azt mondanám, teljesen hidegen hagy. Vannak fontosabb dolgok, mint hogy az ember milyen kritikákat kap, de ha kimondottan rossz fogadtatása lett volna a könyvemnek, biztos nem volnék ilyen vidám és kiegyensúlyozott. Egyébként úgy érzem, valamennyire máris bekerültem a kánonba, sok kritika született a könyvemről, azóta is sokat emlegették. Hogy ezt mennyire tudom megtartani vagy megerősíteni, más kérdés. Nem célom, hogy kötelező olvasmány legyek, nagyon örülnék akkor is, ha egy jó másodvonalbeli, szerethető költő válhatna belőlem, és minél jobb műfordító.

Akárhová hívják önt szerepelni, felolvasni vagy verseket rögtönözni, mindig nagy sikere van, pedig nem az az exhibicionista típus. Minek köszönhető ez?

Sajnos azért nincs mindig sikerem. De általában dallamos, vidám és közérthető verseket írok, amiket elég hálás dolog felolvasni.

Ha végre meglesz a kötet, mi következik majd? Újabb négy év szünet?

Nem, semmiképpen. Van több tervem, ötletem, szeretném őket minél előbb megvalósítani.