A vajdasági magyar néprajz nagy tartozása

Folyóirat: Létünk, 2002., 3-4. szám

Az idén júniusban zárult Olvasás Éve jegyében készült felmérés az egyik meghatározó írás a Létünk legújabb kettős számának első blokkjában, mert sok vonatkozásban igen figyelemre méltó eredményt hozott. A budapesti Társadalomkutatási Intézet Rt. (TÁRKI) azt vizsgálta, hogy milyenek a könyvvásárlási és könyvolvasási szokások a mai magyar társadalomban, külön tárgyalva a fiatalok és a felnőtt olvasók szokásait. A táblázatokkal gazdagon szemléltetett, 35 oldal terjedemű tanulmány többek között megállapítja, hogy a magyar könyvpiac a borúlátó vélemények ellenére napjaink sikeres, növekvő ágazata. Az elmúlt két évtizedben nőtt az olvasók és a nagyobb otthoni könyvállománnyal rendelkezők aránya. Csökkent ugyan a kiadott könyvek példányszáma, de ezt ellensúlyozza, hogy jócskán bővült a választék. A könyv a modern média előrenyomulása miatt egyre hangsúlyozotabban a klasszikus műveltség hordozójaként nyeri el helyét a kultúra egészén belül és a kulturális termékek piacán egyaránt, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg szórakoztató szerepének súlyáról sem. Erre is és még sok egyébre fényt derít a felmérés.
Az első blokkból kiemelkedik még Beszédes Valéria írása. Az egy éve elhunyt neves magyar folkloristára, Katona Imrére emlékezik a vajdasági magyar néprajzkutatás vonatkozásában. Katona Imre ugyanis "ifjúkorától haláláig elkötelezett híve volt a Bácska, Bánság és Baranya népi műveltségének". A vajdasági magyar folklórkutatás harminc évvel ezelőtt alapozódott meg. "Ha a publikációk, a szövegközlések számát nézzük, akkor impozánsnak mondható az elmúlt három évtized. Hogy ez ilyenné alakult, abban kétségtelenül meghatározó szerepe volt Katona Imrének is. Az viszont szomorú tény, hogy a vajdasági magyar néprajznak továbbra sincs gazdája. 1970-ben Katona Imre az egyik legfontosabb feladatnak a néprajzi adattár létrehozását tartotta, '84-ben hiányolta, hogy az nem a legjobban működik. Ennyivel tartozik neki és Penavin Olgának is a délvidéki magyar néprajzkutatás, hogy lépéseket tesz az adattár létrehozására" - ezzel a megszívlelendő gondolattal zárja megemlékezését Beszédes Valéria.
Teljes egészében néprajzi vonatkozású a folyóirat másik blokkja, amelynek gyűjtotémája A népi táplálkozás a XX. században. A vajdasági magyar néprajzkutatásban a népi táplálkozás kutatása eléggé elhanyagolt szakterület. Foglalkoztak már néhányan az ételkészítési szokásokkal, a hétköznapi és az ünnepi ételekkel, a téma nyelvjárási és más kérdéseivel helyismereti írásokban és kisebb publikációkban, de magáról a táplálkozáskultúráról keveset írtak. Ezt pótolta a Kiss Lajos Néprajzi Társaság tavaly rendezett XI. tanácskozása, és most a Létünk, amely közreadta az elhangzott eloadások szövegét: Tripolsky Géza, Szűcs Judit, Papp Árpád, Balla Ferenc, Nagy Abonyi Ágnes, Balla Borbála, Kovács Endre, Palatinus Aranka, Trifun Pavlović és Alojzije Stantić munkáit, amelyekből többek között megismerhetjük a magyar táplálkozáskultúrában honos kenyeret és egyéb, kenyérlisztből készült ételeket, Zenta és környéke ünnepi és hétköznapi táplálkozási kultúráját, tájékozódhatnak a bunyevácok tanyáinak ételkészítési és -őrzési szokásairól, megtudhatják a Duna mentén készült halpaprikás titkát, de azt is, hogy milyen szerepe volt a krumplinak az apatini svábok táplálkozásában stb., stb.

s-r