Molnár Csikós László
Turkáló

Szófigyelő

Az olyan elárusítóhelyet nevezi a bizalmas szóhasználat turkálónak, ahol használt vagy leárazott ruhát lehet venni, arra utalva, hogy a vásárlók olykor csakugyan turkálnak egy-egy ruhakupacban.

Folyamatos cselekvésű melléknévi igenévvel egyébként inkább vendéglátó-ipari, mint kereskedelmi létesítményeket neveznek meg a beszélők. Így a szintén bizalmas stílusminősítésű talponálló olyan italboltra vonatkozik, ahol állva lehet fogyasztani, a falatozó pedig kisebb vendéglátóüzemre, amelyben leginkább hideg ételeket pultnál árusítanak. Velük szemben a vendéglő már kényelmes hely, az asztalnál ülő vendégeknek rendszerint meleg ételeket és jobbára hideg italokat szolgálnak fel. A kávézó olyan kis üzletre utal, amely tejeskávé, kakaó, sütemények fogyasztására van berendezve. Van továbbá borozó (ahol bort kimérve árusítanak a vendégeknek) és söröző is (mérsékelt díjszabású vendéglő, ahol főként sört mérnek).

Efféle típusú megnevezések más területeken is előfordulnak. Az egészségügyben található rendelő (orvosi rendelésre berendezett helyiség), elfekvő (olyan kórházi osztály, ahol azokat a leginkább gyógyíthatatlan betegeket kezelik, akiknek otthoni ápolására nincs mód), a sportban ügető (olyan pálya, ahol könnyű kétkerekű kocsiból hajtott, ügetve futó lovak versenyeznek), öltöző (átöltözésre való helyiség), az építészetben kerengő (régi neve annak az árkádszerű folyosónak, amely kolostor belső négyszögletű udvarát zárja le), a távközlésben tároló (adatok, villamos jelek tárolására való berendezés, készülék, gépelem - egyébként tárolásra való tartót, medencét vagy helyiséget jelöl) stb.

Több közismert megnevezés tapadással jött létre összetett szóból, így a temető (a halottak elhantolására hivatalosan kijelölt terület) a temetőkert származéka, a háló (alvásra szolgáló helyiség) a hálószobából jött létre, a megálló (az a hely, ahol a tömegközlekedési eszköz meg szokott állni) pedig a megállóhely szóból.