Németh István
Papírszeletek

Még ma is hallani, hogy állatnak titulálják azt az embert, aki nem csak hajlamos különféle kegyetlenségek elkövetésére, de adott szituációban el is követi azokat. Fölindult állapotában például nagykést döf az élettársa gyomrába, vagy kiirtja az egész családját, hogy aztán, látva rémtetteit, magával is végezzen. Olyan emberállatok vagy állati emberek is akadnak bőven, akik puszta élvezetből kínozzák hozzátartozóikat. Az embernek ezt az elviselhetetlen természetét egy nálánál "alacsonyabb" rendű élőlény természetével hasonlítja össze a magyar - s bizonyára nem csupán a magyar nyelv. Sajnos emiatt az elefántok, a zebrák, a jeges- és barnamedvék, az őzek és a bivalyok nem tudnak oly eséllyel tiltakozni, hogy a "teremtés koronájá"-ba belefojtsák a szót. Még az oroszlánok sem. Legfeljebb széttépik, ha kiéhezve találkoznak vele. Az állatot ilyen esetben sosem titulálják embernek. Mert, ugye, az a szó, hogy ember, mondá egyszer egy író, mily csodálatosan hangzik. Pedig az emberben már akkor is túltengtek... a milyen ösztönök is? Az állati ösztönök?

Állati ösztönnek semmiképpen sem nevezhető az, ami napjainkban például a kongói őserdőkben történik. Ahol magukat valamiféle felszabadítóknak nevező vademberek meggyilkolnak egy kislányt, s testét feldarabolva arra kényszerítik szeretteit, szüleiket, rokonaikat, hogy megegyék. Ilyesmi még az auswitzi gonosztevőknek meg a gulágok vadembereinek sem jutott eszükbe, ami nem menti őket azokért a borzalmakért, amelyeket viszont hideg fővel véghezvittek. Ilyesmi az írók fantáziáját is túlhaladja, mert ha valamelyik zseninek eszébe is jutna valami hasonló, nem merné leírni, mert eleve tudná, hogy úgysem hiszi el senki sem. Azt azonban, ami például a kongói dzsungelekben történik, kénytelenek vagyunk elhinni, számtalan szemtanú bizonyítja a rémtetteket. Az ott folyó polgárháborúnak négy év alatt kétmillió halálos áldozata van. Az élő áldozatokat még nem számolták össze. Sem Kongóban, sem Csecsenföldön, ami, ugye, mégsem nevezhető Kongónak. Az elkövetett kegyetlenségek számát illetően. És Palesztina sem nevezhető Kongónak, már csak azért sem, mert nem Afrikában van. És Irak sem lesz annak nevezhető, ha ott is bekövetkezik a bekövetkezendő. És mégis mindnyájan mintha egy hatalmas dzsungelben élnénk, ahol magukat embernek nevező felszabadítók garázdálkodnak állig felfegyverkezve, arra kényszerítve minket, a vadállatokat irigy lélekkel bámulókat, hogy faljuk fel megölt szüleinket, gyermekeinket. Hogy ilyenekké váltunk, könnyű volna ezt most a Teremtő számlájára írni. Az úgynevezett vadállatok fölismerik maguk között a kongói "felszabadítókat", s ártalmatlanná teszik őket. Egy szó mint száz: ne bántsuk az állatokat, s gyűjtőnevüket ne használjuk az emberszörnyetegek helyett. Rájuk nézve ez sértő, megalázó és égbekiáltó igazságtalanság. Végső ideje volna, hogy a nyelvészek ezen az apróságon is elgondolkozzanak, s az állati jelzőt új tartalommal töltsék meg. A diáknyelv annak idején már sikeresen megpróbálkozott ezzel, amikor valami csudaszépre, csudajóra volt bátorsága kimondani, hogy állati. Várom az állatbarátok és az állatvédő egyesületek ebbéli támogatását.

***

Szerencsére azonban az ember nemcsak az Arab-öböl felé tartó repülőgép-anyahajókat épít kimondottan önvédelmi célokból, hanem föltalál és kitalál sok olyan dolgot is, ami mindnyájunk hasznára válik, beleértve a multikat és a globalizáció élharcosait is. Tudós koponyák állítják, hogy egy-két évtized múlva elkészül az a prodzsekt, amely szerint nem lesz többé szükség a Föld méhéből felszínre hozni az utolsó csepp kőolajat, s ennek köszönhetően örökre megszűnik mindenféle öbölháború, mert a kimerülőfélben levő, föld alatti energiahordozók helyett az emberiség a kimeríthetetlen, föld feletti napenergiát fogja saját szolgálatába állítani. (Ezen prodzsekt létrehozói mélyen hallgatnak arról, hogy egyszer a Napnak nevezett égitest is kihűl, de ez a távoli jövőben következik be, amely jövőt az emberiség tán meg sem éri.) A napenergia hasznosítása mellett még rengeteg hasznos és áldásos dolgon törik a fejüket a tudósok és nemcsak a tudósok, de egyszerű kétkezi dolgozók is. Most kaptuk a hírt, hogy föltalálták az önkioldó (vagy önkioltó?) szivarkát, magyarán cigit. Erre azért volt szükség, mert az égve hagyott és magára hagyott cigaretta sok gondot és kárt okozott már. A statisztikusok mindenre kiterjedt figyelme megállapította és adattárába iktatta, hogy például New Yorkban tavaly a 135 lakástűz közül 75-öt az égve hagyott csikk okozott. Ám az égve hagyott szivarkavég, mint tudjuk, nemcsak lakásokat lobbanthat lángra, hanem erdőket, baromistállókat, szalmakazalokat, érő búzatáblákat, nyaralókat és még sorolhatnánk. Az önkioldó szivarka feltalálásával csökken az ilyen tűzesetek száma. Ha elszívtad a koporsószögedet, nem kell többé elnyomnod a csikket, otthagyhatod akár a pamlagodon is, önmagától kialszik. A cigarettagyárak hamarosan átállnak az önkioldó szivarka sorozatgyártására, s új termékükkel a dohányzók válláról egyszer s mindenkorra leveszik abbéli évszázados terhüket, mely szerint az elszívott bagót gondosan el kell oltaniuk, mielőtt magukra húznák a selyempaplant. A világon kevesebb lesz a tűzeset, és nyugodtabbak lesznek az éjszakák. Az új termék dobozán ott áll majd, hogy öNKIOLDó SZIVARKA, de reklámozni ezt is, akárcsak egyéb drogokat, kizárólag a legeslegebb szabadelvű kormányzatokkal megszerencséltetett országokban lehet.

****

Most már nemcsak hadihajók, tengerészgyalogosok özönlenek Irak közelébe, hogy a tetthelyen legyenek, ha elhangzik a parancsszó (máris ott vannak, s mire ez a jegyzet napvilágot lát, s minden az amerikai forgatókönyv szerint történik, esetleg a parancs is elhangzik, tehát nem csupán a tábornokok tüsténkednek az úgynevezett öbölháború kirobbantása érdekében, hanem a legnagyobb amerikai tévétársaság, a CNN is, nehogy lekéssen erről a fontos sorsfordító eseményről. Mert a feltehetően látványos színjátékról helyszíni, direkt, egyenes adásban óhajt beszámolni a nagyérdemű közönségnek, s ehhez máris rendelkezésére áll a legkorszerűbb technika és természetesen a dollármilliók is, hiszen meglehetősen borsosak az ilyen vállalkozások. A legkorszerűbb technikát a legjobb szakemberek fogják kezelni, a legkiválóbb riporterek, kommentátorok és a legfürgébb slapajok röpülnek a helyszínre, hogy akár életük kockáztatásával is meggyőzzék a milliárdos nézőközönséget: ez a háború elkerülhetetlen s egyszersmind igazságos. Persze, ha sikerül befejezni és győzelemre vinni. Az eddigi háborúkat általában befejezték, még a harmincéveset is, és leginkább voltak győztesek, és haditudósítók is voltak, de olyan csapat még sohasem állt össze, mind ezúttal a CNN-é, szóval ez egy nagyon jó, állati buli lesz, ha minden úgy fog történni, ahogy a kitervezői, felépítői, rendezői, szereplői kigondolták. Bár ebben a sürgősen fontos, elkerülhetetlen háborúban a tábornokokon kívül mindenki csak mellékszerephez juthat, a múlt háborúiban ezeket a mellékszereplőket közönséges ágyútöltelékként kezelték, az esedékesben vagy a máris dúlóban a tömegjelenetek statisztáinak, bakáinak szintén nem jut főszerep. Legfeljebb egy-egy koporsó.

A cinikusnak tűnő hang gyökere nem bennünk keresendő. Hanem abban, hogy idáig jutott a világ. Odáig, hogy nyíltan, arcátlanul olyasmire készül, amire még nem volt példa. Igaz ugyan, hogy az emberiség története a háborúk története, de minden eddigi világégéskor maradt némi remény, hogy a tüzet eloltják, és akik túlélik a borzalmakat, kezdhetnek mindent elölről. Ennek ma még a reményétől is megfosztanak bennünket azok, akik torkukszakadtukból fújják a harci kürtöket.

Miközben a világ legnagyobb tévétársasága hideg, céltudatos, józan fővel készül a maga területén a szörnyű események rögzítésére, regisztrálására, közvetítésére. Világ proletárjai, ti csak nyugodtan és mértéktartó türelemmel üljetek otthonaitokban a tévé képernyője előtt, mi a legapróbb részleteiben, a helyszínről, egyenes adásban megmutatjuk, beszámolunk nektek a frontokon láthatókról és hallhatókról!

S teszik mindezt világszínvonalon, a legjobb tudásuk szerint.

Felkészültségükben semmi okunk kételkedni. Ennek már számtalanszor tanújelét adták, a kamerák ezúttal is biztos kezekben lesznek. A legbiztosabbakban.

Minden egyéb bizonytalan.

Még a CNN bekalkulált jövedelme is, amelyet a cég reményei szerint ezért a minden idők legnagyobb produkciójáért bezsebelhet.

Várjuk az adás kezdetét. Illetve azt, hogy az irgalmas Isten akaratából az adás mégiscsak elmarad.