Ottlik Judit
Hetvenöt éve született Günter Grass

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1927. október 16-án Danzigban (a mai Gdanskban) született Günter Grass Nobel-díjas német író, költő, grafikus.

Édesanyja kasub, a majdhogynem önálló szláv nyelvként számon tartott nyelvjárást beszélő lengyel népcsoport leszármazottja volt.

Günter Grass iskoláit Danzigban végezte. 1944-től katona volt, majd a második világháború végén kilenc hónapot amerikai fogságban töltött, 1946-ban szabadult. Ezt követően megélhetését kemény fizikai munkával biztosította, dolgozott káliumbányában is. 1946-ban beiratkozott a düsseldorfi művészeti akadémiára, rajzot és szobrászatot tanult. 1953 és 1956 között a nyugat-berlini képzőművészeti akadémia növendéke és Hans Hartung tanítványa volt. Ezekben az években számos európai országba eljutott. Megfordult Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban egyaránt. 1954-ben feleségül vette Anna Margareta Schwarzot. 1978-ban elvált, majd rá egy évre Utte Grunerttel házasodott össze.

Düsseldorfban és Berlinben főleg verseket írt, a Gruppe 47 - a háború utáni német irodalom megújítóit összefogó - irodalmi csoport tagjainak olvasta fel őket. Grass először 1955-ben vett részt a csoport éves ülésén, ő maga is tagja lett, és a találkozók egyik jelentős, 1958-ban díjazott résztvevője volt.

1956 és 1960 között Párizsban élt, ahol a szobrászkodás mellett írással foglalkozott. Lírikusként indult. Kezdeti, két kötetben napvilágot látott, A széltyúkok előnyei (Die Vorzüge der Windhühner, 1956) és Sínháromszög (Gleisdreieck, 1961) című versesköteteit asszociációs gazdagság, meglepő ötletek, szókimondó elszántság jellemzi.

1956-ban Párizsban fogott hozzá Bádogdob (Blechtrommel, 1959) című, első nagyszabású regényéhez. A megjelenése utáni években nagy vihart kavart ugyan, mégis ez hozta meg számára a világhírnevet. Az allegorikus, bizarr ötletekben gazdag család- és fejlődésregény a huszadik század eleji német valóság szatirikus panorámája. Hősében, a felnőtt szellemi képességekkel bíró és pusztító hajlamú gnóm törpében testesül meg az ábrázolás lényeges eleme, a groteszkség: a hátborzongató és a komikum ötvözete, ami egyben alapja is az író véleményének az ábrázolt korról. Sokan nihilistának, obszcénnak és istenkáromlónak tartották a könyvet, a brémai városi tanács is erre hivatkozva vonta vissza a korábban odaítélt irodalmi kitüntetést. Franciaországban 1962-ben mégis elnyerte a legjobb külföldi könyvnek járó díjat, s a történetet Volker Schlöndorff filmvászonra vitte 1979-ben. Még abban az évben a legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díjat kapott.

A Bádogdob az úgynevezett Danzig trilógia első részét képezte, melynek folytatásaként a Macska és egér (Katz und Maus, 1961) és a Kutyaévek (Hundejahre, 1963) című regény jelent meg. Ezt követő műveiben Grass már inkább Berlinre összpontosít.

A plebejusok a felkelést próbálják (Die Plebejer proben den Aufstand, 1966) című drámájában az értelmiség politikai állásfoglalásának kérdéskörét boncolgatja. A darabban szereplő főnök nem más, mint a híres drámaíró, Bertold Brecht, aki színházi elfoglaltságaira hivatkozva nem támogatja a kelet-berlini munkásfelkelést; ezzel mintegy elárulja forradalmukat. 1969-ben jelent meg a Helyileg érzéstelenítve című alkotása; az ennek cselekményét feldolgozó Ami előtte van (Davor) című drámáját még a regény megjelenése előtt mutatták be 1969-ben. Mindkettő cselekménye szintén Berlinben játszódik.

Az írói hírnevét ekkor már megalapozó Grass egyre élénkebb érdeklődéssel fordult a politika felé. A Német Szociáldemokrata Pártot (SPD) támogatta; egy ideig a pártvezető, majd 1969 és 1974 között szövetségi kancellár Willy Brandtnak írta a beszédeit. Ennek hatása érzékelhető volt későbbi műveiben: a hetvenes és a nyolcvanas években született alkotásainak témáit a kortárs német politika és a kevéssé régmúlt történelem köréből merítette. A civilizáció betegségei miatti egyre hangosabb háborgását rögzítette az 1986-ban megjelent A patkánynő című apokaliptikus regényében, melyben a narrátort egy nőstény patkány bőrébe "bújtatta". A német televízió számára meg is filmesített műben az emberi faj végnapjairól van szó, amikor már egyedül csak a patkányoknak van esélyük a túlélésre.

1989-ben otthagyta a Berlini Művészeti Akadémiát, mert annak tagjai nem vállaltak szolidaritást Salman Rushdie indiai származású angol íróval, akire az iszlám világban felháborodást kiváltó Sátáni versek című művéért Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője halálos ítéletet mondott ki. A radikális politikai nézeteiről ismert író 1992-ben elhagyta a szociáldemokrata pártot is, mert nem tudta összeegyeztetni nézeteit a szerinte pálforduláson átesett SPD felfogásával.

1995-ben látott napvilágot Nehéz kérdés! (Ein weites Feld) című, az 1989 és 1991 közötti Németországban játszódó, nagy vihart kavart könyve. Megjelenését követően a Der Spiegel címlapjára tette azt a fotót, amelyen a német irodalmi élet egyik legbefolyásosabb kritikusa ízeire tépkedi az említett kötetet.

Szigorúbb kritikusai szerint Grass egykönyvű író, aki a Bádogdob visszhangos sikerét azóta sem tudta megismételni. Az irodalmi Nobel-díjat 1999-ben kapta, mert "fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be". Az azóta már újból akadémiai taggá lett német író továbbra is aktívan szerepel a közéletben, s gyakran hallatja hangját aktuálpolitikai kérdésekben: burkolt, az Egyesült Államoknak szóló kritikát fogalmazott meg a 2001. szeptember 11-i terrortámadások kapcsán, hevesen ellenezte a Benes-dekrétumok semmissé nyilvánítását, mert szerinte a "múlthoz nem szabad hozzányúlni", valamint élesen kritizálta az Egyesült Államok Irak-politikáját is.