- Pajrok Karolina
Alkonyi elégia
-
- Az őszi kertben ülünk anyámmal
- S a lassú pillanatokba belefeledkezve
- Lágyan ráhajol az alkonyat a kertre.
-
- Titkaink csendben beköltöznek
- A viruló fákba
- És aranyban úszó némaságunk lombjával
- Feledtet az idő.
-
- Figyelem arcát
- És benne szótlanságát a szépnek
- Nem ismerem, soha nem mesélt
- Csak tündöklését mutatta egy elmúló világnak
- Melyben ott van most is
- mikor nem szól
- S hallgatja suttogását
- Az őszi fények bársonyának
-
- Megérinteném
- De messzesége megriaszt
- Itt ül mellettem
- És titkaink kutatjuk a lobogó fákban
-
- A száraz levél megzörög
- És bokánkhoz símul a fű
-
- Valahol ismeretlen lombokon
- Készül az idő
-
- S mint hirtelen varázslat
- Ránkborul az alkonyat.
- Hold
-
- A sötétség puha emlékezetébe csalta
- A holdvilágos testet
-
- A parton hűs homok
- Fák mozdulatlansága rezzent
-
- A víz fölé hajolt megtörte a tükröt
- hullámaiba símult
- A vágyott elemnek
-
- Mélyből feltörő cseppek
- Tágítják
- A csendet
-
-
- Víz és sugár
-
- Kimentünk a rétre
- (Hanyatt feküdtünk a vízre)
- Hullámokkal keltünk egybe
-
- Tűzött a Nap
- Elringatott a meleg
-
- Üvegbe zártam az emlékeket
-
- Mert megtörik a táj, a sugár, a meleg
- És kétségbeesett elfojtással
- Nyelem magamba fényeidet
-
- Elhagytak a szavak
-
- Nevetésemből törnek elő
- Az átlényegült sugarak
-
-
- Esti dal
-
- Gyere menjünk az éjbe
- Bújjunk fehérből feketébe
- Hagyd a ruhád magadon
- Fénylik a Hold a nyakadon.
-
- Gyere menjünk az éjbe
- Bújjunk fehérből feketébe
- Add a kezed elviszlek
- Vágyaidhoz vezetlek.
-
- Gyere menjünk az éjbe
- Lángod közelébe
- Nem nézhetek többet fénybe.
-
- Gyere menyjünk az éjbe
- Bújjunk feketéből a fehérbe.
