Sáfrány Attila
Alkonyatkor

 

Magadból csak magad maradt,

tested már nincs, csak a szavad.

Az is kérdés: hova lettél,

meghaltál vagy megszülettél?

Anyánk a Föld és a meztelen nő

 

Szemem a szépséget kapta tőled,

de a halál mosolygott benne rám.

Hogy lehetsz, kérdeztem, te az anyám,

ha a sötétségben van az öled?

 

Anyám éltető jóság, s te megölsz!

A föld mélyébe, méhedbe rejtesz

a látvánnyal, mivel rabul ejtesz:

észrevétlen az életemre törsz!

 

A Nap ma miért jött föl az égre,

ha a fénye az gyilkoló szándék,

az életet elvevő ajándék?

 

Vak legyek hát, s ne lássalak téged,

mert megöl a Föld, mert megöl a szép?

De hát így is, úgy is elér a vég!