Török Csaba
Argonautika

Hasim és Luan párviadala elé

Mint ahogy a gubónyi selyembogárnak

halni kell, mielôtt pilleként illanhat,

szinte úgy kell aranygyapjas kosainkat

mintaszerü hévvel egymásnak ugrassuk,

hogy azután mi tekerhessük le róluk

amaz egyetlen ragyogó delej-száluk,

melyen kolhiszi télből hoz az út vissza

(evezőnktől forog égitestünk s kushad:

¨Sempre la Terra Permessa o Promissa"!).

Ne tenmagunkat áldozzuk föl folyton:

rontson egymásnak faltörő fejjel szarv-had!

Okul hát, aki ezt falra festi otthon:

hazacsurgató utunk Nap-zsinór-tiszta.

Elég, ha vérünket a mi magvunk issza.

 

(Ulqin, 2002. 12. 29.)