Varga István
A fikció erdejében

Lawrence Norfolk: Vadkan képében.
Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest 2002.

Ez év tavaszán a budapesti Könyvfesztivál dísz- és sztárvendége az angol Lawrence Norfolk volt. A fogadtatás nagyvonalú volt: pódiumbeszélgetést folytattak vele, Dr.Demszky Gábor főpolgármester átadta neki Budapest Nagydíját, laudációt pedig Esterházy Péter író tartott. Természetesen az olvasók közelebbről is láthatták a most negyvenkét éves alkotót: egy órán át dedikálta Vadkan képében című új regényének magyar fordítását, amely épp látogatása alkalmával jelent meg. Ki kell emelni, hogy Lawrence Norfolk neve és könyvei nem ismeretlenek azon olvasók számára, akik szeretik a kortárs, szövevényes és terjedelmes regényeket. Mert az eddig lefordított A Lempri?re-lexikon és A pápa rinocérosza igencsak vaskos könyvek, míg a Vadkan képében mára "fegyelmezettebb" alkotás és némileg karcsúbbra kerekedett ki.
A szerző még röviddel látogatása előtt nyilatkozatot adott a Könyvhétnek, amelyben röviden szólt írásművészetéről. Szerinte a "Vadkan képében olyan területet érint, amely előző könyveimben nem esett szó". Arról akart írni, ami kimaradt a történelemkönyvekből, hiszen "életünk szinte minden történése feledésbe merül", állapítja meg. Összegezésképpen azt állítja nyilatkozatában, hogy a "Vadkan képében történelmi regény ugyan, de a történelem helyén háromezer éves lyuk tátong". Esterházy Péter laudációja dicséretekben bővelkedett. Mert szerinte Lawrence Norfolk "dicsérhető tárgy, kivételesen nagy tehetség", igazi posztmodern író. Kiemeli az angol író konstrukcióit, amelyek elsődlegesen szókonstrukciók, enciklopédikus nagyravágyását. Mint írót, elképeszti Lawrence Norfolk magabiztossága, ahogyan anyagát kezeli, mely "mindig bonyolult, sokrétű, nemcsak gazdag, hanem egyszerűen sok?nagy rendet tart a sokban".
A Vadkan képében két nagy egységre oszlik. Az elsőben (A kalüdóni vadkanvadászat) egy görög mitológiai hérosztörténetet mond el (Meleagros és Atalanté története), amelynek témája egy vadkan hajszolása és megölése. A vadkant Artemisz istennő bosszúból szabadítja a hegyvidék lakóira. A szerző a történetet nagyjából hagyományos, mondhatni realista eszközökkel beszéli el. Egy véres, komor ösztönvilág bontakozik ki előttünk, amelyet a nagy részletességgel megjelenített csodálatos természeti képek enyhítenek. A második és ugyanakkor terjedelmesebb egység olyan eseményekről számol be, amelyek a 2.világháború alatt és a hetvenes években Párizsban játszódnak le. Az elbeszélő a fenti két idősíkot váltogatva három bukovinai fiatal sorsát mondja el, , hogyan változtatta meg életüket a háború. Az elbeszélő Solomon, zsidó költő, a hármuk közül az egyik. Világhírnevét egy eposzának köszönheti, melyben egy német tisztre vadásznak a kalüdóni hegyekben. És ezzel máris nyilvánvalóvá válik, hogy a két rész egybekapcsolására összpontosított Lawrence Norfolk A könyvet rendkívül bonyolult hálós rendszer szövi át, számtalan az egyértelmű és rejtett átfedés, homályos utalás és merész társítás. Mint igazi posztmodern alkotó, az angol író mindent relativizál, az olvasó a könyvbe elmerülve mind nehezebb helyzetbe kerül: mind nehezebben képes megkülönböztetni a regényvalóságban történteket, azaz teljes mértékben egybeolvad az, ami valóban megtörtént Solomonnal és az, ami lehetőség- vagy látomásként ködlik fel alkotói képzeletében. Lehet, hogy, Esterházyra visszatérve, Lawrence Norfolk képes rendet teremteni regényében, de ez a rend az olvasó számára nagyon nehezen kibontakoztatható. A Vadkan képében olyan, mint egy utólag lefolytatott nyomozás, amikor az idő távlatából minden másképnek látszik, mint eredetileg volt. Mintha egy különös történelmi detektívregényt olvasnánk. Egyébként Bényei Tamás Rejtélyes rend (A krimi, a metafizika és a posztmodern) című könyvében már felismerte az angol író hajlamát az ilyen fajta irodalom iránt. Értelmezésében A Lempriere-lexikon "anti-detektívregény, amelyben a történelemről való beszéd lehetőségeinek keresése és a történelmi igazság kiderítésének munkája egy valódi nyomozás folyamatával fonódik össze." Hiszen a Vadkan képében is van egy ösjelenet (az említett hérosztörténet befejező szakasza) akárcsak A Lempriere-lexikonban és erre épül fel a könyv.
Nem könnyű olvasmány a Vadkan képében. Bonyolult szerkezetű, ingoványos talajú, játékos és véresen komoly, sokrétegű alkotás, igazi csemege a szövegfejtők számára a jövőben. Esterházy Péter szerint az angol író regénye ráébreszt bennünket arra, hogy "olvasónak lenni nagy dolog". De néha nem is könnyű, tennénk hozzá.