Ács Károly

Ez a nyár, ez a nap

Ötvenéves jubileumra

Atyaisten, micsoda nyár ez?

Csupa fény és árny, csupa nem várt nesz,

fojtott kacaj, hangos nyerítés

- az ember torpan, fülel és fürkész:

lehetséges, hogy újra Pán csörtet

erdőnkön át, fölveri a csöndet

víg csapatával, mint ötven éve

(a vén kentaur horkan a zenére),

vagy csak a vér zubog eremben

a gondolatra, hogy el kell mennem,

s hogy itt vagyok még, hogy itt voltam

ebben a hangos sokadalomban,

és mindig veled, mindig melletted,

akár szeretetted, nem szeretted.

 

Istenem, mért is nem tellett többre,

s ha már tartott, mért nem örökre?

Ökre, örökre? - gúnyol a pánsíp -

az erdő örök. Csak véred játszik

öröklétet, míg el nem hallgat.

Inkább örülj a mai napnak!

Micsoda nyár ez! Micsoda hang-ár!

Gyors patak zúg az ablakunknál.

Ötven éve - hangosabb, halkabb -

ezt a rejtett zenét hallgattad.

Ötven éve velem vagy, élet!

Köszönöm rövid örökléted.

 

Elztal (Schwarzwald) - Köln - Kanizsa, 2002. augusztus-szeptember