Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából. XIX.
Lám, mégsem fordult föl a világ...

"... a hódsárréti Nyári Színkör kimondott célja, a belügyminiszterhez felterjesztett és általa jóvá is hagyott alapszabály szerint az, hogy tagjai közreműködése által hazafias irányú kulturális csoportja legyen ennek a nagy magyar városnak. Ez a szép cél az, mely a közönség érdeklődését felkeltette s támogatását biztosította J. Balog társulata iránt, úgy annyira, hogy szombaton este is, mikorára a kabaré-előadást hirdették, telt nézőtér várta a függöny felgördülését. És a függöny felgördült. A színlap rovására kell feljegyezni, hogy a komédiának szignált mű szerzőjét nem mutatta be az estély közönségének. Ezt a mulasztást pótoljuk most, mikor a színlap helyett közöljük, hogy a színdarab, az "Őfensége kalapja" az erotikus ponyvairodalom magyarországi atyamesterét: Újhelyi Nándort vallhatja szerzőjéül. Azt az Újhelyi Nándort, aki erkölcstelen írásaiért a budapesti törvényszéken kapott többszörös büntetéseinek letöltése elől Párizsba szökött, s most ott várja a kiszabott bírságok elévülését. Hát ennek az Újhelyi Nándornak komédiáját láttuk szombaton este a fentebb említett nemes céllal tömörült társulattól, amely a jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekezett az erkölcsrendeletes világ szemébe vágni a Párizsba szökött irodalmi aszfaltbetyár szellem és jellem nélkül való, bíróságilag bűnösnek bélyegzett izzadmányát. Valami önkéntes dramaturgra lenne szükség a társulatnál, hogy hasonló eset meg ne ismétlődhessék már csak azért sem, mert mi továbbra is szeretni és támogatni akarjuk a kedves társaság törekvéseit. Egy önkéntes dramaturgra, mert Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - nem képes fizetett feladatához felnőni, önkéntes, társadalmi munkás dramaturgra, aki az előadni tervezett színdarabokat cenzúra alá venné, és csak olyan műveket engedne a publikum elé vinni, mely minden tekintetben alátámasztja és elősegíti a kitűzött eszmét. Jól tudjuk, hogy a jelen esetben - talán az idő rövidsége miatt, vagy más okból - nem történt meg a cenzúrázás, és mint halljuk, dr. Szőrffy Sándor, a társaság igazán lelkes és agilitásáért a legmesszebbmenő tiszteletet érdemlő ügyvezető-elnöke az előadáskor már kész tények elé volt állítva, és éppen ezért hisszük, hogy a jövőben a társaság vezetésének ezt a részét illetőleg is érvényesülni fog az ő páratlan hozzáértése..." - olvasta fönnhangon Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb -, majd dühösen csapta le a Vigadó kockás abrosszal terített asztalára a Hódsárréti Csordakürt aznapi számát. - Azért hal meg Magyarországon a színjátszás, mert alapja a seft, és a tollpudingok nagysága lett. Ha a színházat újra a régi, szent tradíciók lengik körül, akkor lesz újra színjátszás Magyarországon. - Nyugodj már meg. - próbálta csitítani J. Balog, ám Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - makacsul folytatta: - Ha Hamlet, ahelyett, hogy őrjöngő fájdalommal űzné a halotti árnyat, s kakasszó előtt fogná el meggyilkolt apja véres szellemét, amint ezt játsszák giccsesen, szóval, ha e helyett Hamlet koponyákkal kuglizna, s a Szellem így szólna hozzá: "Tudod, fiam, egy kicsit elszunnyadtam, mert jó ízű ebéd után köt a háj, de csak akkor, ha napsütötte eresz alatt, a gangon az ember hencsörög a hencsörgőn, nos, ekkor nagybátyád, az a pajkos zsivány, ekkor önté fülhézagomba a mérges nedűt, s közben cúgot is kaptam, szóval undok ótar mérgezé Lázár gyanánt testemet. - és itt elakadt, mert J. Balog türelmetlenül félbeszakította: - senki sem tudja, hogy te vagy Újhelyi Hódsárréten, mert azt sem tudja senki, hogy Császtvay van új helyen, vagy Párizs van Hódsárréten, már Ady is Paraszt Párizsnak emlegette, esetleg azaz. izé. lényegtelen, vagyis nem. na, igyál már... - javasolta J. Balog, majd némi érdeklődést mutatva, megkérdezte, hogy ki írta a cikket. Szerzőként Farkas Imre nyugállományú kasszafúró és lakásnyitogató betörő, most a Kutyafenéki Erkölcsnemesítő- és Olvasókör elnöke, mint a kör hivatalos képviselője, jogi kérdésekben eljáró elöljárója volt feltüntetve. Az eseménynek előzménye a szerző múltja, korábbi írói munkássága, annak erkölcstelenségei. Fajvédő egyesületek és az egyetemi ifjúság tiltakozást jelentett be a Színügyi Bizottság és Kaszinó Egyesület elnökének, nyug. Kir. Főügyész, th. Közigazgatási b. tagnak, mikor megneszelték: mire készülnek J. Balogék. S hogy ez nem járt eredménnyel, tüntetést jelentettek be. Erről, és ennek következményeiről bezzeg hallgattak Erkölcsnemesítőék cikkükben. Mikor az ügyelő hármat gongatott, akkora tömeg gyűlt össze a Nyári színkör előtt, a Köröndön, hogy a forgalom teljesen elakadt. Nem csak diákok, de a legkülönfélébb foglalkozású népek gyűltek össze, s tüntettek a legnagyobb egyetértésben. Az előadás megkezdése után nem sokkal a tömeg fütyülni kezdett, s a színi direktort abcúgolva tódultak a színház bejárata felé. A kirendelt kerékpáros és gyalogos rendőröket valósággal elseperték az útból, mire a környező mellékutcákból, de még a szomszédos Kádfürdőből is összesen négy lovas rendőrszakasz rohamozta meg a tüntetőket. A művészbejárónál az egyik rendőr lovastul felbukott, nagy pánik keletkezett, majd kis ideig úgy tűnt, helyre áll a rend, ám néhány perc múlva a tömeg folytatta a tüntetést, mire a lovas rendőrök újra attakírozták az egybegyűlt sokaságot. Újabb tüntető csoportok érkeztek, a káosz iszonytató volt. Benn, a színpadon Czibulya Mariska - már a harmadik felvonásban - éppen excellált, és a kellékesnek az Akácvirág, lila akácvirág című dalbetéthez akácillatot kellett volna árasztania a nézőtérre - szállította a Vadász drogéria és illatszertár -, szóval, pont akkor, valaki a karzatról bűzbombákat dobott le, egy a földszinti nézőtérre, egy pedig a zenekari árokba esett. Szétrobbanván alig elviselhető ammóniagáz ömlött szét, mindenki szeme könnybe lábadt, ennek ellenére a théâtre paré rendben befejeződött, sőt, a közönség is zavartalanul távozhatott, mert akkorra megszűntek a zavargások, szétszéledt a tömeg, az utcákat megtisztították a csőcseléktől. Marinovich Jenő rendőrfőkapitány azt nyilatkozta: azért nem adtak engedélyt a tüntetésre, mert ekkora paláverhez nyomósabb indok kell, mint a szerző alkotói múltja. A rendőrség nyomozást indított az ügyben, annak kiderítésére: kik voltak a főkolomposok, ugyanis a szervezést senki sem vállalta magára. Azt pedig, hogy miről is szólt a színdarab, ugyan föl nem jegyezte senki.

J. Balog és Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - kiürítették poharaikat, és Kontrusnak, a Vigadó bérlőjének, a város szorgalmas titkosrendőrének legnagyobb bánatára egy olyan karmozdulattal, ami jelenthet búcsút is, meg azt is, hogy "írja a többihez", ismét fizetés nélkül távoztak. Sietős volt a dolguk, tanúnak voltak beidézve - most kivételesen nem bíróságra, vagy a rend őrségére. Az anyakönyvi hivatalba, esküvőre. A hódsárréti anyakönyvi hivatalban házasságkötésre jelentkezett fiatal jegyespár a Nyári Színkör alkalmazottai, vőlegény: Villám Ferenc zsinórmester, J. Balog férfivá lett kurtizánja, menyasszony pedig Ménkű Mária főkellékes, akinél végtelenségig fő a kávé a kelléktárban, s ami a legfontosabb: a végtelenségig lehet azt hitelbe szürcsölgetni cukorral vagy cukor nélkül, habbal vagy hab nélkül, tejszínnel vagy. mit tudom én, kinek mi a gusztusa. A harmonikus nevű pár esküvője minden kísérő légköri zavarok nélkül zajlott le, és csak remélni lehet, hogy boldogságuk is felhőtlen lesz. A lagziban Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - igazán költői pohárbeszédet mondott, érdemes ide karcolni azt a néhány mondatot, ami fönnmaradt az utókor számára: ". a vízcsepp, mikor szárnyára veszi a napsugár, szinte láthatatlanul kel útra, s mikor ezredmagával összetalálkozik, már csillog. S ha haragos felhővé tornyosul, légiója villámokat szór a rettegőkre, viszont szivárványt ível azoknak, akik tudnak hinni. A napot nem lehet lehozni az égről, de nem kell tenger, hogy fényét tükrözze. Ehhez elegendő annyi víz, ami tenyerünkben elfér." Oly szépen beszélt, hogy mindenki, az egész násznép elsírta magát, rövidesen pedig hüppögéstől, bömböléstől, jajveszékeléstől visszhangzott az étterem. - Nyugalom, nyugalom. - kocogtatta meg kanalával a poharat J. Balog, és szólásra emelkedett. Oly bölcset és vigasztalót mondott, hogy mielőtt bárki is végre táncra perdülne, ide jegyzem ezt is: - A kis Samuka is csúnya volt, mint a sötét éj, görbelábú, nagy fülű, guci fejű, szeplős, mint a pulykatojás, mégis, mikor a hittan vizsgán megkérdezték tőle: hát téged ki teremtett, kisfiam, azt felelte: éngöm a magasságos jó Istenke teremtett, az ő képére és hasonlatosságára. - Ezt felelte a gyermek, s lám, mégsem fordult föl a világ.