Béres Dezső
Részletek egy kurkász naplójából (IV.)

Csudába a dátumokkal és a szögletes zárójelekkel, írom tovább, ahogy jólesik, amúgy is zavaros ennek a Mindenre Elszántnak a füzete, amit ő naplónak nevez. Inkább kibogarászom a lényeget, és azt adom közre. Amit még mindig nem értek, hogyan kerülhetett Mindenre Elszánt naplója J. Balog (ejtsd: jé! balog! - csodálkozva, énekelve ejteni, szájunkból, mint holló a sajtot csőröcskéjéből) dobozába. Mindegy, itt van.

Az alábbi följegyzés azt sugallja, hogy némi exhibicionizmus munkálkodott lelkében, de hát így van ez mindenkivel, aki valamely formában a Parnasszust próbálja meghódítani, aminél nehezebb föladat már csak a zEtnára följutni, tudják, ez az a kézirathegy, ami Zenta városának szívében magasodik, s csúcsa oly magasan vész a ködbe, felhőkbe, hogy jelenléte csak a beavatottak számára tűnik föl, mindenki más hasra esik tőle.

Szóval, hogy egyik szavamat a másikba nem öltsem, mint dédike szokta a hurkokat terítő horgolása közben, J. Balog lopott. Kiderül ez a korabeli sajtóból, és a csendőrségi jelentések között is megtalálható az akta. Eszerint egy bizonyos Komlósi János, Tanya 1012. szám alatti lakos jelentette a csendőrségen, hogy tegnapra virradón, hajnaltájt ellopták egyik lovát teljes felszereléssel - nyereg, zabla, kantárszár, lovaglóostor, pokróc, zabostáska, nyeregtáska, iskolatáska, matekfölszerelés, és a nyereg alatt puhított hús, plusz még egy csikóbőrős flaskában kancatejből erjesztett szív- és gyomorerősítő, mintegy liternyi mennyiségben. Ugyanekkor szökött meg a tanyából bérese, J. Balog Szilveszter. Az istállóban, az ellopott ló helyén, a jászolkarikához ócska utazótáska és kamásli volt kötve. A csendőrségi nyomozás még meg sem kezdődött, mikor J. Balog beállított Kovács Lajos gazdálkodó tanyájába, ahol szállást és ennivalót kért, mondván hogy ő Sté Gilárd, azaz Ausztria császárja és Magyarország királya. Mikor észrevette, hogy nemigen hisznek neki, azt állította, hogy ő Miklós király. (Nagy kérdés, hogy amennyiben ilyen szélhámos volt, miként tudott lovas bandériumot szervezni a szép Orbók Teréz megmentésére. Tudják, őt akarták megégetni, mert hogy boszorkánynak tartották a szentömet.) Mindenesetre ott tartották, adtak neki inni, enni, s míg lakmározott, ráhívták a csendőrőket. Azok asztán beszállították az őrsre, ahol kihallgatása során a lopás okául azt hozta fel, hogy szeretné, az írók színművet, filmforgatókönyvet, regényt, a költők pedig eposzokat, hosszanti elbeszélő költeményeket írnának róla, piktorok föstenék meg ábrázatját, kőfaragók izzadnák bele arczvonásait kövekbe, fafaragók fába, gyertyaöntők viaszba, harangöntők őrá hangolnák harangjátékaikat, játékgyárak készítenének kirakós játékot, ami őt ábrázolná, amint lovát ugratja. Jelen pillanatban Dr. Fáry Béla tisztiorvos vizsgálja elmebéli állapotát.