Konkoly Gabriella versei

Sírva

Kezed ökölbe szorítva
Szíved jégpáncélba zárva tűrsz.
Lelked kalitkába rakva
Múltadra fátylat borítva tűrsz.
Szemeid szorosra csukva
Érzéseid köré acélfalat vonva tűrsz.
Gondolatban elfásulva
Egyedül, magadra hagyva tűrsz.
Világ elől elzárkózva
Reményeidben csalódva tűrsz.
Józan ésszel hadakozva
őrült dolgokkal befolyásolva tűrsz.
Valakiben félőn bízva
Hinni, bízni vágyakozva!!!! Tűrsz.
Csendes helyre elvonulva
Arcod kezedre lehajtva sírsz.
Fájdalmas könnyeket hullatva
Életedet is gyászolva sírsz. Sírsz.

Utolsó nap

1. Este

Sötét a szoba.
Árnyak, szellemek.
A széken egy fiú ül.
A keze remeg.

Hullik a könnye.
Viaskodik magával.
"Mit ér az élete?"
"Miért éljen hiába?"

Hamis a világ.
Semmi nem Igaz.
Bűnös a valóság.
Az álom sem vigasz.

Senki nem szereti.
Hiába vágyott szeretetre.
A világ megveti.
Egyedül maradt örökre.

A gondolat megfogant:
"Milyen szabad lehetne!"
Mindenről lemondva
Egy kést tart a kezében.

Lassan mozdul a kéz.
A penge éles, -- nagyon fáj!
Fénylik rajta egy csepp vér.
- Az lesz, amit akartál. -

2. Éjjel

Vér  borítja a szobát.
A padlót, a székeket.
Saját magát ölelve át
Egy alak fekszik a szőnyegen.

Csöppen a vér.
Lassan, csendben.
Távol vihar kél.
A függöny meglebben.

Múlik az idő.
Ólomlábain lassan jár.
Hullni kezd az eső.
Az ablakon beles a Halál.

Az alak megmoccan.
A Halál szemébe néz.
Már nem fáj a mozdulat.
Meghal. Ennyi az egész.

Utolsó pillanat.
A lélek elhagyja a  fiút.
Végső szívdobbanás.
Nem volt más kiút.

Az eső szemerkél.
Sír az egész világ.
A Halál a tetemre néz
és elhagyja a szobát.

Vers

Szó. A hang, ami suttog.
Szó. A sikoly, amit sikoltok.
Bűn. A gondolat, ami ébred.
Bűn. A dolog, amit kérek.
Kín. A csalódás, ami nagyon bánt.
Kín. A fájdalom, amit okoztál.
Fáj. Az emlék, ami felejthetetlen.
Fáj. Az álom, amit eddig hittem.
Tűz. A szerelem, ami éget.
Tűz. A vágy, amit irántad érzek.
Jég. A tekintet, ami üresen néz.
Jég. A megnyugvás, amit szeretnék.
Tenger. A kérdés, ami megfejthetetlen.
Tenger. A könny, amit elsírtam egyedüllétemben.
Idő. A felismerés, ami nehezen ment.
Idő. A felejtés, amit el kéne kezdenem.
Gyógyul. A lelkem, ami eddig érted élt.
Gyógyul. A seb, amit szívemen ejtettél.