Vass Tibor
Tízperces vers

"Tíz perc múlva elborította az álom, mint valami sötét víztömeg" (Borges)

Tíz percem van,

hogy megírjam ezt a verset,

 

négy óra lesz tíz perc múlva,

négykor szoktam indulni

fiamért az óvodába,

 

tíz percen belül meg tudom járni

háromszor gyalog

a hetedik emeletet oda-vissza,

minimum

egyszer elélvezek

és meg tudok főzni egy kávét,

 

eljutok hazulról

gyalog a belváros szívébe,

 

befúrok egy lyukat

a panelba,

 

ennyi idő alatt kihozom

a nőből a kihozni valót,

 

apámat többször

a béketűrésből,

 

leérek

a Bosnyák térről a Gyarmat utcára,

de nem szoktam sietni,

gyönyörűek a fenyők

a Gyarmat utcában,

tíz percnél rendszerint tovább

csodálom a Gyarmat utcában

a gyönyörű fenyőket,

 

tíz perc alatt

kijön a kajám a büfékocsiban,

 

a teve száz liter vizet

feliszik,

 

betömik

egy fogamat,

 

kiegyenlítenek egy meccsen

és átveszik a vezetést,

 

ennyit adnak

egy beszélőn,

tízóraira

két tanítási óra között,

 

tíz perc szellőztetés

elegendőnek bizonyul

a lakásom

teljes levegőmennyisége

kicserélődésére,

 

a mélyfagyasztott ételt

ehetővé lehet varázsolni,

 

nagyanyámnak nem került

tíz percébe a saját halála,

azt mondta, jaj Juliskám,

azt mondta anyámnak nagyanyám,

nem telt bele

a jaj Juliskám után

tíz perc

és nagyanyám meghalt,

 

annyit szánt nagyanyám

a saját halálára,

mint én erre a versre,

 

négy óra van,

eltelt nem egész

tíz perc,

indulok a fiamért

az óvodába,

tíz perc,

míg odaérek általában.