Vass Tibor
Eredeti szívdöglesztő vers

Lesz minimum egy eredeti

szívdöglesztő versem

egy kilógó sorral

a fiamról és a szeretetről,

melyben azt szövegezem,

hogy elválni a fiamtól nehéz,

érzem,

vége-

láthatatlan

időre

belémírja magát

egytől egyig

minden

hangos zokogása,

fojtott könnyhullatása,

(kábé ennél a kilógó sornál válik majd az Eredeti szívdöglesztő vers a legszívdöglesztőbbé)

hullik a könnye a fiamnak,

ha elválunk,

s tudja, napokig nem lát,

nem én megyek érte az óvodába,

este nem birkózunk,

nincs viaskodás

az élet kioltására alkalmas imitált

szúró és vágó, lövő fegyverekkel,

ugrálás a hasamra,

a fürdőbe nem én rakom,

mellé a kádba biztos nem ülök,

mesepótlást nem kérhet,

jóéjtpuszi tőlem nincs,

reggel nem én öltöztetem,

elválunk,

ha jövök Kövesdre

hétfő reggelenként,

három hétfő reggelről

fejezem ki magam,

mikor Kövesdre jövök

a reumába

novemberre eső hétfőnként,

három vége-

láthatatlan

időre

belémírt hangos zokogásról

ezeken a napokon

és három fojtott könnyhullatásról,

mikor beszövegezendően

elválok

hosszabb időre

november hétfő reggelenként

a fiamtól,

a hiányzó dolgoktól,

amik megvannak mind rendben,

ha otthon vagyok,

hogy otthon fejezzem ki magam,

ne Kövesden,

novemberi hétfőnként

a vége-

láthatatlan

időre belémírtakról.

 

Mondtam ugye, hogy szívdöglesztő lesz,

szívdöglesztőbb, mint eredetileg gondoltam,

mondom majd a végén,

ha érzem, hogy kellően olyanra sikerül.

 

A november teszi majd,

a november nálunk olyanra sikeredik,

elragadtatjuk magunkat

Vass Tiborilag egyénien

és csoportosan.