Vass Tibor
Eredeti szívdöglesztő vers

Lesz minimum egy eredeti
szívdöglesztő versem
egy kilógó sorral
a fiamról és a szeretetről,
melyben azt szövegezem,
hogy elválni a fiamtól nehéz,
érzem,
vége-
láthatatlan
időre
belémírja magát
egytől egyig
minden
hangos zokogása,
fojtott könnyhullatása,
(kábé ennél a kilógó sornál válik majd az Eredeti szívdöglesztő vers a legszívdöglesztőbbé)
hullik a könnye a fiamnak,
ha elválunk,
s tudja, napokig nem lát,
nem én megyek érte az óvodába,
este nem birkózunk,
nincs viaskodás
az élet kioltására alkalmas imitált
szúró és vágó, lövő fegyverekkel,
ugrálás a hasamra,
a fürdőbe nem én rakom,
mellé a kádba biztos nem ülök,
mesepótlást nem kérhet,
jóéjtpuszi tőlem nincs,
reggel nem én öltöztetem,
elválunk,
ha jövök Kövesdre
hétfő reggelenként,
három hétfő reggelről
fejezem ki magam,
mikor Kövesdre jövök
a reumába
novemberre eső hétfőnként,
három vége-
láthatatlan
időre
belémírt hangos zokogásról
ezeken a napokon
és három fojtott könnyhullatásról,
mikor beszövegezendően
elválok
hosszabb időre
november hétfő reggelenként
a fiamtól,
a hiányzó dolgoktól,
amik megvannak mind rendben,
ha otthon vagyok,
hogy otthon fejezzem ki magam,
ne Kövesden,
novemberi hétfőnként
a vége-
láthatatlan
időre belémírtakról.
 
Mondtam ugye, hogy szívdöglesztő lesz,
szívdöglesztőbb, mint eredetileg gondoltam,
mondom majd a végén,
ha érzem, hogy kellően olyanra sikerül.
 
A november teszi majd,
a november nálunk olyanra sikeredik,
elragadtatjuk magunkat
Vass Tiborilag egyénien
és csoportosan.