Vass Tibor
Furcsa vers az ital utáni vágyakozásról
 
Úgy meginnék valamit, mondja az ember, ital után vágyakozik.
Furcsa, hogy az ember nem szomjas ilyenkor,
az ember csak úgy meginna valamit, mikor ilyet mond az ember,
kifejezi ilyen furcsán vágyakozását az ital után.
 
Furcsa, hogy az ember nem tea után vágyik ilyenkor,
az ember, ha tea után vágyik,
azt mondja, úgy meginnék egy teát,
furcsa, hogy egy tea ivása után kifejezett vágy
az ilyen konkrét, mit lehet tenni,
teaivás után az ember konkrétan vágyakozik.
 
A valami tehát, amit meginna az ember, nem tea,
hanem valamilyen más ital,
amelyben a valamilyenség furcsán
az ital szesztartalmára vonatkozik, vagy mondjuk úgy, utal,
furcsa, hogy szeszes italt inna az ember olyankor,
mikor azt mondja, úgy meginna valamit.
Az ember szeszt akar inni, utal, hogy valamilyet.
A teában is van szesz,
furcsa, de elég kint hagyni az asztalon egy hétig,
fölér egy lórúgással.
Mármint az elfogyasztása, emberileg.
Mégsem azt akar inni az ember,
furcsa, ha azt mondja, úgy meginna valamit.
 
A vágyakozás általában akkor fogalmazódik meg
ebben a formában,
mikor nincs az ember közelében szeszes ital,
máskülönben magától értetődőden
odamenne a szeszes ital tárlóhelyéhez
az ember és töltene magának egyet, nem vágyakozna sokáig.
 
Furcsa, hogy az ember megír egy szeszes ital
után vágyakozó verset,
és a végén már nem annyira vágyakozik szeszes ital után.
Mondhatni, furcsa szavakkal,
le van a vágy vezetve maximálisan.
Végre meg tudja érteni azokat,
akik szerint a vers szolgál valamit.
A Furcsa vers az ital utáni vágyakozásról azt is szolgálja,
hogy általa átélhetővé válik
az összes szerelmes és forradalmi vers,
nem beszélve a csatadalokról.
Meglehet, így az ember
egy Furcsa vers az ital utáni vágyakozásról
című vers megírása után nem furcsállja
többé a közösség érzelmeinek tolmácsolóit.
Megszolgálja magát a vers.
 
Kérdés, mi van akkor,
ha ivás közben az ember versírásra vágyik,
azt mondja szeszes ital fogyasztása közben furcsán az ember,
úgy megírnék valamit.
Felérne egy lórúgással.