Kopeczky László: Natália a tehén III.

H E L Y E T T E S   H I T T É R Í T Ő

 

NATÁLIA,

BODÓ.

 

(sötét van, nyilik az ajtó, beárad a napfény.Natália a sarokban hever csüggedten)

BODÓ: Mit csinálsz itt a sötétben?

NATÁLIA: Csukd be az ajtót!

BODÓ: Akkor még csak nem is látlak.

NATÁLIA: Láttál már eleget.

BODÓ: Az igaz ... (behúzza az ajtót, töksötét lesz)... Imádkozol?

NATÁLIA: A szádat is csukd be!

BODÓ: (sértődötten) Kérlek ... (reccsenés ) Kúrva élet!

NATÁLIA: (felhorkan ) Nah - nah!

BODÓ: Belevertem a fejem az oszlopba.

NATÁLIA: (kuncog) Ügyes...

BODÓ: Szép,hogy örülni tudsz ilyen csekélységnek, hogy belapítom az eszem.

NATÁLIA: Az elegáns mozgás sohasem tartozott a legfőbb tulajdonságaid közé.

BODÓ: Inkább cukkolj kicsim, semhogy magadban nyavalyogjál.

NATÁLIA: Nem nyavalygok.

BODÓ: Akkor mért gernyedsz itt a sötétben?

NATÁLIA: Bánt a fény ... és ...

BODÓ: És?

NATÁLIA: Magamba akarok tekinteni.

BODÓ: Lenyeltél valamit?

NATÁLIA: Így is lehet mondani...

BODÓ: Akkor jobban tennéd, ha odaki kóvályognál...Hívni fogják a Spricli urat, és ő majd benyul hátul...

NATÁLIA: Azt hiszed az étek puffaszt? ... Két napja nem ettem.

BODÓ: Hanem mi?

NATÁLIA: (drámaian) A z á t o k !

BODÓ: Miféle átok?

NATÁLIA: Minden, amihez nyúlok, visszájára fordul.

BODÓ: Na és!... Ott egye meg a ...

NATÁLIA: Hát nem érted faagy?... ITT A VILÁG VÉGE A NYAKUNKON! ... Egyetlen igaz lelket nem találtam... Tetejében, mindenki hülyének néz.

BODÓ: Sötétben ez nem látszik.

NATÁLIA: Ha te viccelsz, még a sírkő is felkacag.

BODÓ: (morog) Hallgathatok is ...

NATÁLIA: Megköszönném.

(csend lesz )

BODÓ: (dünnyög magában) Rmmm ... grnn... ügm ...

NATÁLIA: (felcsattan) Mu?

BODÓ: Hát, ha annyira izgat a világvég, mért zsibbadozol itt a sutban. Mért nem rohansz ki mint Irinyi a száz aluminiummal a zsebben, és rántod gatyába az állatokat?

NATÁLIA: Elfogyott az erőm ...

BODÓ: Hozok egy kis gyenge mislinget.

NATÁLIA: (tompán) Meg a hitem ...

BODÓ: Itt az enyém!

NATÁLIA: Mihez kezdjek jó bika , a te hiteddel?

BODÓ: Megmondod kit kell megjavítani, odarohanok, és addig taposom, amig át nem alakul.

NATÁLIA: Nagyon aranyos vagy, de csak a szép szó jöhet számításba.

BODÓ: Oké! Szép szó!

NATÁLIA: (sóhajt) Te meg a szép szó.

BODÓ: Ide figyelj te rökkenthitű! Odamegyek és jobb belátásra birom a lovat.

NATÁLIA: Patkóczyt?

BODÓ: Őtet .

NATÁLIA: Na azt bajosan. Kétszer is kijelentette : nem javul...Igaz a frontátvonulás idegesítette nagyon.

BODÓ: Te csak bízd ide... Bodi nekifut - minimum bodicsek! Meglásd, sírva megtér...

(kimegy, berugja az ajtót)

NATÁLIA: Ne csukd be .

BODÓ: (visszanyitja) Si senora!

(kis idő mulva vad lábdobogás, recsegés-ropogás,üvöltés)

BODÓ: (behátrál az ajtókeret fényében, rezignáltan) Nem tér meg .

NATÁLIA: És mi az a sáros patkónyom a hátsó feleden?

BODÓ: Bof ... Újabb frontátvonulás .

 

K Á R   A Z O N N A L   J Á R

 

NATÁLIA,

VARNYÚ I.

VARNYÚ II.

 

(az ágason nincs edény, hanem két varjú. Az egyik fejjel lefelé lóg.)

NATÁLIA: (elsétál nyugodtan előttük, majd hirtelen megtorpan, visszafordul aggódva) Minden oké?

VARNYÚ II.: (aki fejjel lefelé van ) Okébb nem is lehetne .

NATÁLIA: Kérdezhetek valamit?

VARNYÚ II.: NEM .

NATÁLIA: (türelmetlenül) Nem tőled.

VARNYÚ I.: Tőle sem .

NATÁLIA: Azt tán mondja meg ő .

VARNY Ú I. : Azt várhatod.

NATÁLIA: Károgási tilalmat fogadott?

VARNYÚ I.  : Kiváncsi tehén!

NATÁLIA: (dobbant) Tehetel nekem egy szivességet!

VARNYÚ I.: Én is neked.

NATÁLIA: (elszégyelli magát) Elnézést Kárikám... Az utóbbi időben olyan pípes vagyok.

VARNYÚ I.: Nem a tyúk szokott az lenni?

NATÁLIA: Most mit szőrözöl?

VARNYÚ I. : Nem szarozok.

NATÁLIA: Én nem azt mondtam.

VARNYÚ I.: Még szép.

NATÁLIA: Látom, rossz kedved van.

VARNYÚ I.: Neked nem lenne, ha barátnőd farkat fordít neked?

NATÁLIA: Talán megúnt.

VARNYÚ II.: Egy frászt... Nézem a hangyák háborúját... A vörösök írtják a feketéket.

NATÁLIA: Fejedbe megy a vér.

VARNYÚ II. : Igen, ha ilyet látok... Ettől marhábbak már csak az emberek lehetnek ... Kész világvége!

NATÁLIA: Az még nem kész... Május 30.

VARNYÚ I.: Mi május?... Mi 30?

NATÁLIA: Akkor fog a világ lángokban, kénesőben porráégni.

VARNYÚ I.: Kitől hallotad ezt a marhaságot?

NATÁLIA: (felnéz a magasba jelentőségteljesen )

VARNYÚ I.: (türelmetlenül) Kitől??

NATÁLIA: ,,Annak nevét ajkadra hiába ne vedd!"

VARNYÚ II.: Mond, nem kéne megvizsgáltatnod magad?

NATÁLIA: Tán azt hiszed megkergültem?

VARNYÚ II.: (ártatlanul) Van ilyen...

VARNYÚ I.: És az semmi, hogy egymás ellen cukkolod a karám békés lakóit.

NATÁLIA: (feldühödik) Kit cukkolok én?... Mindenkit békítgetek.

VARNYÚ I.: (gúnyosan) Láttam!... A Bódi szaros farkával képen türülte Patkoczyt, az meg fenéken billentette őt... (hahotázik, majd leesik az ágasról)

NATÁLIA: (felháborodva) S te ennek örvendel?

VARNYÚ I.: Naná!

NATÁLIA: Kár!

VARNYÚ II.: Tudod, mit mondok én neked?

NATÁLIA: Te ne mondj semmit. Aki fejjel lefelé lóg belé a világba, annak őrjítően pontos meglátásai lehetnek.

VARNYÚ II.: Neked viszont ...

NATÁLIA: Nekem viszont mindent megmond.

VARNYÚ I.: Ki?

NATÁLIA: Ki - ki?

VARNYÚ I.: Aki megmond.

VARNYÚ II. : Én tudom... Ajkadra Nevedd .

NATÁLIA: Elhallgass kormos tollseprű!

VARNYÚ II.: Sértegesd azt a bujtorjánt kérődző csámpás nénikédet, azt!

NATÁLIA: Mondd még egyszer, ha mered!

VARNYÚ II.: (kéjjel) Ojjé!... BUJTORJÁNKÉRŐDZŐ!

NATÁLIA: Nem azt!

VARNYÚ II.: Hanem?

NATÁLIA: A ,,csámpás nénikét"!

VARNYÚ II.: A csámpás nénikédet, azt!

NATÁLIA: (farkával rácsap az ágasra, az hajladozni kezd, a varjak himbálodznak rajta )

VARNYÚ I.: Kúrva élet!

VARNYÚ II.: (miután a fogas kilengése megszünt ) Tudod mit kivánok én neked?

NATÁLIA: Mit? (a derült égből hirtelen belecsap a villám a karámajtóba)

NATÁLIA: (elvigyorodik) He - he!... Kapufa!

VARNYÚ II.: Így bizzon az ember az égben!

NATÁLIA: Te nem ember vagy, csak vín varnyú... És tudod, mit kívánok én neked?

VARNYÚ II.: Na mit? ( hirtelen megmerevedik, fejest zuhan a porba)

VARNYÚ I.: Most boldog vagy?

NATÁLIA: Most nem... Május 3l-én... minimum junius elsején...(felvillanyozódva) Tudom is már, mit fogok csinálni. Van egy nagy ötletem!... (rohan el)

VARNYÚ I.: Nagy ötlet?!... (megmerevedik, esik le fejjel a barátnéja mellé a porba )

ZSOLOZSMA

NATÁLIA,

RIGÓ

NATÁLIA: (az udvar közepén forgolódik) Nem láttátok a rigót?

RIGÓ: (kidugja a fejét a levelek közül az ágon) Mert,hogy ki keresi?

NATÁLIA: Az aki minden bizalmát vetette belé.

RIGÓ: Megtisztel... Mit tehetek érted?

NATÁLIA: Énekelj!

RIGÓ: (fuvoláz egy gyönyörű áriát)

NATÁLIA: (belekottyan) Nem most!

RIGÓ: (sértődötten) Talán nem tetszik a canzonám?

NATÁLIA: Jaj, dehogy nem!... Kérlek folytasd.

RIGÓ: De azt mondtad: ,,most nem "

NATÁLIA: Azt mondtam : ,,ne most"...Amire meg akartalak kéni,ahhoz felhő kell... Folytasd kérlek.

RIGÓ: Értem én ezt?

NATÁLIA: Mindjárt megmagyarázom, csak ...

RIGÓ: Csak?

NATÁLIA: Csak előbb bocsánatot kérek, hogy belekottyantottam a gyönyörű harmóniába.

RIGÓ: (megenyhülve) Kérlek ...

NATÁLIA: (rimánkodva) Kérlek!

RIGÓ: Mire?

NATÁLIA: Mit mire?

RIGÓ: Mire kérsz,kérlek?

NATÁLIA: Arra,hogy folytasd.

RIGÓ: Folytassam nem most,mégis most

NATÁLIA: (kissé ingerülten) Már bocsánat, de bocsánatot kértem!

RIGÓ: Na és a felhő mikor lesz?

NATÁLIA: (morog) Remélem minél előbb, mert dobni találom az egész boldogságot.

RIGÓ: Jól értem? Nem akarsz boldog lenni?

NATÁLIA: Nem jól érted...Akarok!...De már tele a hócipőm.

RIGÓ: Áhá! ... Nem értem...

NATÁLIA: Mit?

RIGÓ: Mért kell májusban hócipőben járni?

NATÁLIA: (dobbant) N ó t a!

RIGÓ: (ijedtében rázendít)

NATÁLIA: (a gyönyörűségtől fenekére huppan) GYÖNYÖRŰ! ... Ha ezt a Felhőbbenlakó meghallja, elmegy a kedve a pusztitozástól.

RIGÓ: Miféle pusztitozástól?

NATÁLIA: Hát május harmincadikán itt olyan kéneső lesz,hogy sülve pottyansz le az ágról.

RIGÓ: (megretten) Édes tojásom,mért hagytalak el hűtlenül... (remeg) Belém állítottad a frászt kérlek ...

NATÁLIA: De éppen te leszel az,aki megmenti a világot.

RIGÓ: Ne tessék hü...viccelni...Mivel?

NATÁLIA: Hát ezzel a hümnosszal, amit énekelsz majd, s melyben a teremtett világszépségét dicsőíted, Fenséges Erőt, a Végtelen Akaratot, a Káprázatos Harmóniát, a Kristálytiszta Szeretetet.

RIGÓ: Kristálytiszta Szeretetet?... (elkacagja magát) Kri-hi-hi-hi-hi!..

NATÁLIA: (bambán) Hát nem?

RIGÓ: ( m.f.)Káprázatos összvisszhang? ... Végtelen akarat?...Tudod, miről énekelek én ilyenkor tavasszal?

NATÁLIA: Miről?

RIGÓ: Rigoletta puncikájáról, és hogy abban a rózsaszín hajnalban mennyire szeretném őt megdugni ...

NATÁLIA: (elképedve) Akkor ez a ... Tyutyuru...?

RIGÓ: (széles jókedvvel) Ez - Az!

NATÁLIA: Le vagyok döbbenve!

RIGÓ: Ne tetesd magad Messalinuska... Te ne tudnád ezeket az "izéket", akinek egy tökös bika pitvarol.

NATÁLIA: (ridegen) Erről itt most inkább nem ...(reménykedve) És mond csak, ami a repertoárodat illeti... n i n c s m á s?

RIGÓ: Engem ilyenkor csak a Rigolettának a ...

NATÁLIA: Ki ne mond még egyszer!

RIGÓ: De mikor kimondani is olyan vérpezsdítő ...(elbűvölten)Tyutyurutyuú!

NATÁLIA: Hallgass, szégyentelen!

RIGÓ: Ki tud rajtad elmenni... Egyszer, ,,Nóta!", egyszer: ,,Ácsi!" csőröcskéje, s te csak a ...

RIGÓ: Mért, a te kedvesednek ilyenkor tavasszal mi jár az eszében?

NATÁLIA: Az én kedvesem egy kiválló egyed... Egy derék hím, és...

RIGÓ: És?

NATÁLIA: Mi " és?"

RIGÓ: És mi jár az eszében?

NATÁLIA: Csupa kedves dolog .

RIGÓ: Például?

NATÁLIA: Például...én.

RIGÓ: És?

NATÁLIA: (sóhajt) És tyutyurutyu...

 

P O T L Ó

 

NATÁLIA,

ZEBU a zebra.

 

(Natália a vödörből iszik. Nekirohan Zebu, s úgy meglöki,hogy a feje bele szorul az ivóedénybe )

ZEBU: Rejts el!

NATÁLIA: (hangja, mintha alagútból jönne) Miféle csel?...kit kell kicselezni? (rázza a vödröt, az leesik a fejéről, önkéntelenül hátrálni kezd) Jónapot uram!

ZEBU: (kétségbeesve) Hát nem ismersz meg?

NATÁLIA: Életemben először látok zebrát., s még nem is biztos, hogy az.

ZEBU: Nem vagyok zebra!

NATÁLIA: Más csíkost pedig nem ismerek... illetve ...

ZEBU: Illetve?

NATÁLIA: Illetve, a Gumilábú, aki reggel kiáll az eperfa alá pizsamába...

ZEBU: Mit?

NATÁLIA: Mit - mit?

ZEBU: Csinálni.

NATÁLIA: Hát ... (lenyeli) Hát azt hiszem, hogy ez nem tartozik ide ...Szóval nem ismerlek álzebra.

ZEBU: (kinyilatkoztatásszerüen) Én vagyok a Tunyi!

NATÁLIA: (gúnyosan ) Én meg a nílusi víziló.

ZEBU: (elkeseredve ) Nem hiszel nekem?

NATÁLIA: Tunyi egy lusta ló volt, a gazdi eladta a vándorcirkusznak.

ZEBU: Stimmel!

NATÁLIA: Na jó ... Ha te ló vagy, mért vagy zebra?

ZEBU: Mert megdöglött .

NATÁLIA: Megdöglött a Tunyi - éljen a zebra!

ZEBU: A zebra döglött meg.

NATÁLIA: (összegurulnak a szemgolyói a koncentrálástól) Értem ...

ZEBU: Szóval, akkor ki vagyok?

NATÁLIA: Igen... nagyon kivagy.

ZEBU: A kérdésre válaszolj!

NATÁLIA: Hááát... a zebu...

ZEBU: Így hívnak, de ...

NATÁLIA: ... te vagy a Tunyi... De ugye, akkor még itt vannak a csíkok...

ZEBU: Engem átfestettek.

NATÁLIA: (tátva marad a szája)

ZEBU: Szóltál?

NATÁLIA: Csak annyit akartam mondani : NAGY LÓ VAGY, HOGY ENGEDTED!

ZEBU: (fájdalmasan)Ostor!

NATÁLIA: Akkor is!... Egy ló, ha ló, naradjon is az .

ZEBU: Jobb lett a koszt is...

NATÁLIA: (megvetően) Möh!

ZEBU: Minden este, fellépés előtt, hogy ne legyek lószagú, befújtak valamilen illatosítóval...

NATÁLIA: Jobb koszt, bezodol, sztár lettél - m é r t l ó g t á l m e g ?

ZEBU: Elfogyott a festék... Kezdett kilátszani a ló... Egy este, azt hallom félfüllel, hogy az istálómester, azt mondja a porrongytakarítónak, ,,Ez nem való már másnak, csak virslinek ."

NATÁLIA: Így jár az aki más csíkjaival ékeskedik.

ZEBU: Elrejtesz?

NATÁLIA: Szivesen ... Éppen van egy jóra ...

ZEBU: Lóra?

NATÁLIA: Jóra!... Ártatlan lélekre.

ZEBU: Azt még nem próbáltam.

NATÁLIA: Azt akarod mondani: nem vagy békés, türelmes?

ZEBU: Az vagyok, de ...

NATÁLIA: De?

ZEBU: De előfordult, hogy mikor a gyerekek nagyot csíptek belém, fenéken billentettem őket. És ...

NATÁLIA: (feljajdul) És is van?

ZEBU: Hát igen... Mikor a direktisz szkáj létemre be akart fogni a batárba - megharaptam a kezit.

NATÁLIA: Úgy útáltad?

ZEBU: A batárt?... Jaj nagyon!

NATÁLIA: Nem hanem...Na mindegy...(szigorúan)...Itt viselkedni kell.

ZEBU: Mert, ha nem?

NATÁLIA: Amennyiben május 3O-ig igaz lélekre nem lelek, kitör az égharag.

ZEBU: Úgymint?

NATÁLIA: Úgymint : kéneső,futótűz,szökőár,lavina, dögvész...

ZEBU: Röhögnöm kell, mint a Döginek.

NATÁLIA: Az ki?

ZEBU: Hiéna... Idetévedt a karsztokból... A cirkuszhoz csapódott.Ő falta fel a maradékot... Ha - ha!

NATÁLIA: Te min röhögsz?

ZEBU: Tévedésből széttépte a műlovarnő csizmáját.

NATÁLIA: Na, efféle vidám dolgok itt nem fognak történni.

ZEBU: (fanyarul) Csak a tűzvész, a lavina ... Apropó: lavina... Az lessz előbb, vagy a dögvész?

NATÁLIA: Nem mindegy?

ZEBU: Nem, mert ha dögvész után jön, maga alá temeti.

NATÁLIA: Itt minden egyszerre jön: tűzvész,árvíz,kéneső,kolera ...

ZEBU: Na, akkor: pá!...(megfordul indul)

NATÁLIA: Hé!... Hová - hová?

ZEBU: Vissza a cirkuszba ... Jobb a műsor.

 

G Y Á S Z N A G Y

 

NATÁLIA

BÚS GERLICE

 

(a gerlice hever,szinte élettelenül a fűben. Natália óvatosan körüljárja. A madár hirtelen megmozdul, Natália visszahőköl)

NATÁLIA: Azt hittem, halott vagy.

GERLICE: Nem tudom,te mit éreznél, ha lenéznél a fűbe, és Bodi helyett egy marék szőrt látnál.

NATÁLIA: Egyszer előfordult,hogy mikor a legelőn kerestem, egy marék izét találtam helyette.

GERLICE: Tudom,hogy fel akarsz vidítani,de ez most nem megy.

NATÁLIA: Igen...Marha rossz humorom van

GERLICE: Így igaz.

NATÁLIA: Bezzeg Fuxból, a bakkecskéből csak úgy fröcsköl a szellemesség, ámbár némelyik vicce kissé szakállas.

GERLICE: (vérszegény kuncogás).Hi...hi...Most mégis csak sikerült megnevettetned.

NATÁLIA: Örülök picinyem.

GERLICE: (sírvafakad) De azért ...

NATÁLIA: (részvéttel) Annyira szeretted?

GERLICE: (szipog) Annyira azért nem.

NATÁLIA: (megdöbben) No!

GERLICE: Féltékeny volt,mint az ördög. A harkály nem mert kopogni a fán,mert ő azt hitte: engem keres...Ugyanakkor a drágám fürjék fészke körűl sündörgött,s folyton azt búgta: ,,Itthon van a fürjed?"

NATÁLIA: Ezt most találtad ki!

GERLICE: Most... De jó, nem?

NATÁLIA: Mért csinálod ezt?

GERLICE: Ha rosszabb az emlék, kisebb a bánat.

NATÁLIA: Szeleverdi vagy,tudod!?

GERLICE: De az igaz,hogy mikor a fejős kisasszony egy kis tiszta búzát szórt elénk, elvert mellőle. Úgy csípett,hogy a csőrömből az is kiesett, ami már benne volt.

NATÁLIA: Döntsd el végre : szeretted-e, vagy sem.

GERLICE: (sirvafakad) Nem tudom...

NAZÁLIA: Nah!...Nah!...

GERLICE: Egy biztos...Azt az éjfekete sátánt vesse szét a gáz, csontjai repüljenek a négy égtáj felé!

NATÁLIA: Ki az az éjfekete sátán?

GERLICE: A lidércfény szemű,puffadt,kandúr.

NATÁLIA: Ő tette volna ezt a gazságot? Olyan békésen szokott szúnyókálni a lábtörlőn.Öreg is, kövér is.

GERLICE: Meglapul a bokorban, s mikor egészen közel van a veréb, rigó,de még az elkóborolt kiscsibe is - lecsap! Azt tudja jól, ha a Gumilábú elkapja a csibével, a farkánál fogva akasztja fel

NATÁLIA: Nyugodjál meg... Akarod,hogy elmondjak egy búcsú-verset?

GERLICE: Inkább mesélj a kénesőről.

NATÁLIA: (meghökken) Kénesőről?

GERLICE: Arról, meg a sistergő villámról,dögvészről.

NATÁLIA: Biztos,hogy ez az, amit, most akarsz hallani?

GERLICE: Egyetlen vágyam,hogy a világot romokban lássam!

NATÁLIA: De hisz te is galamb vagy, s inkább a békegondolat fogalma kötődik hozzád.

GERLICE: (nem is hallja) Megpörkölődött hullák, üszkös gerendák ...

NATÁLIA: Doucement hein!

GERLICE: A folyók zúgva-bőgve törik át a gátat

NATÁLIA: Take it easy!

GERLICE: A földből tűzoszlopok csapnak fel...

NATÁLIA: Ruhe!

GERLICE: (önfeledten) A köd is megfeketedik...

NATÁLIA: De hisz akkor magad is odaveszel,eszetlen!

GERLICE: Én nem...Kivándorlok Észak-Afrikába.

NATÁLIA: Az hol van?

GERLICE: Valahol délen... A darvak mesélték...

NATÁLIA: Mindez egy ronda macska miatt?

GERLICE: Is.

NATÁLIA: Ennyi gyűlölet lakozik benned...Csoda,hogy nem vet szét...Sajnállak...

GERLICE: Nem szorultam egy ilyen álszent együttérzésére.

NATÁLIA: Álszent,mondod?

GERLICE: És buggyant

NATÁLIA: Képmutató és hülye...Más nem?

GERLICE: Más nem...Egyébbként áldott jólelkű nyanyi vagy. Ezért fogod elsőnek a pofádba kapni a jégesőt ... Ha lesz.

NATÁLIA: Most már biztos, hogy lesz!

GERLICE: Nocsak?...Ennyi nyüzsgés semmiért? Feladod?

NATÁLIA: Juszt se!

GERLICE: Akkor jól mondtam az imént.

NATÁLIA: Mit?

GERLICE: Hogy hüle vagy.

NATÁLIA: (keserűn) Hát...köszönöm.

GERLICE: (hetyke farokbillentés) Nyics

 

K É S Z   R Ö H E J !

 

NATÁLIA,

HIÉNA.

 

NATÁLIA: ( a bokor előtt) Tudom,hogy itt bujkálsz...Gyere elő! ( a bokor meg sem mozdul) Hogy tehetted ezt az ocsmányságot,te satnya tigris-utánzat?...Nem elég, amit a konyháról szórnak ki s a reggeli csupor tej? Néha fuglóf is uszkál benne (a bokorra csap) Görlicehús kell a bokorréme tenoristának?...Egyszer majd számot kell adnod minden cselekedetedről ... Aki az ég madarait pusztítja, annak kéneső kell, tetemét undok férgek rágják szét... Gyere hallgassd meg, milyen szívszaggatóan zokog az árva bús gerlice,mert nincsen párja...Biztosan berekedt..( egyre dühösebben) Nem hallgatunk a szép szóra? ...Tudok ám én másképpen is beszélni! ...(nagy levegőt vesz) Hogy az a ...! (lefékez) Hogy az a ... sok egér meg vígan futkározik, és Bocskor úrnak még a kapcáját is szétrágja, az nekd smafu?...Inkább azokat ijesztgetnéd. Hátad mögött a szemedbe röhögnek ... ( a bokor mozdul) Gyere ki kérlek... Beszéljük meg ezt az egészet...Lehet, ha hallgatsz a jó szóra egy szép napon még az erkölcs bajnoka lehetel ... (dobbant) Na!... N A ! ...( a bozót szétnyílik, leszegett fővel, alázatosan, a Hiéna ódalog ki... megdöbbenve) N a???

HIÉNA: Elnézést, már itt sem vagyok .

NATÁLIA: (szigorúan)Kihez van szerencsém ?

HIÉNA: Hiéna... szolgálatára.

NATÁLIA: Hiéna? ... (kuncog)...Nagyobbnak képzeltem.

HIÉNA: (kissé sértődötten) Mihez képest?

NATÁLIA: A híréhez képest... Aki térdcsizmákat szaggat szét...

HIÉNA: (rajta a sor, hogy meglepődjön) Honnan tetszik tudni?

NATÁLIA: Tunyi.

HIÉNA: (fejét rázza) Ilyen nevű urat nem ismerek.

NATÁLIA: Vagyis hát... Zebu.

HIÉNA: Az a béna kripli?... Azzal biztos nem dicsekedett, hogy beleszorult a feje a vederbe.

NATÁLIA: S az olyan nagy balf...

HIÉNA: ...aszság, igen.

NATÁLIA: Balfogást akartam mondani!

HIÉNA: Mondjon, amit akar, de ez csak egy hülyével történhet meg.

NATÁLIA: (fintor) Böf...

HIÉNA: Kegyed is elrontotta a gyomrát?... (böffen) ... Tsz!

NATÁLIA: Miért?

HIÉNA: Mert én elrontottam ... (böfög)... Dsz!...Dsz!

NATÁLIA: Megint sarú?

HIÉNA: Igen, sarú vagyok.

NATÁLIA: (legyint) Eh!... (témát változtat)Mondja, nem látott egy macskát odabe a bokorban?

HIÉNA: Egy olyan fekete izét?

NATÁLIA: Igen.

HIÉNA: Mi van vele?

NATÁLIA: Én kérdezem!

HIÉNA: Ja? ... Megettem...(böfögve tántorog ki az udvarból)...Pedig tudom, hogy kerülnöm kell a zsíros kosztot...Böff!...Jajde rohadtul vagyok! ...(indul)

NATÁLIA: És ez még semmi!

HIÉNA: Nekem tetszett szólni?

NATÁLIA: Mondja, hallott már a világ végéről?

HIÉNA: Sajnálom, nem vagyok érdekelve.

NATÁLIA: Pedig, ha legott továbbra is élőlényeket tép szerte , kaphat a nyakába tüzes ménkűt, meg kénesőt.

HIÉNA: Kéneső a seggem!... Közönséges se esik.

NATÁLIA: Mert áprilisvég van csak.

HIÉNA: Az vesse rám az első kénkövet, aki ellent tud állni egy töltött macskának.

NATÁLIA: Töltött?

HIÉNA: Hát nem megette a galambot...Böff!...(siránkozva) K i a k a r j ö n n i!

NATÁLIA: (boldogan) Van isten!

 

B Ö L C S E K   K Ö R E

 

FILÓ

IHÁN

 

(Ihán a fa alatt,Filó az ágon)

IHÁN: Meg kell állítani.!

FILÓ: Ki mondja? A pleb,vagy a szamár?

IHÁN: Természetesen én mondom. A köz olyan együgyű, nem fogja fel,hogy a vesztébe rohan.

FILÓ: Én úgy tudom, Natália éppen azon ügyködik,hogy megmentse a végpusztulástól.

IHÁN: Ugyan már!... Te most is alszol.

FILÓ: Késő nappal van, ragadnak le ...

IHÁN: ... szemeid.

FILÓ: A füleim is. Ezek a szamárságok hidegen hagynak.

IHÁN: Dehát így átaluszod a történelmet...Én azt mondom: vesztünkbe rohanunk.

FILÓ: Én meg azt,hogy kifelé belőle,ha egy kicsit is odafigyelünk Natáliára.

IHÁN: (felhorkan) Ez egyszerűen nem lehet igaz... És ez nevezi magát bölcsnek?!

FILÓ: Pardon!... Nem én nevezem magam bölcsnek. Ezt a jelzőt rámragasztották,mégpedig azért,mert hallgatni szoktam. Pontosabban : elalszom. Én sokkal okosabb vagyok semhogy bölcsnek tartsam magam.

IHÁN: Én bezzeg nem tiltakoznék ellene...Habár...

FILÓ: Habár?

IHÁN: Én sem vagyok egy utolsó.

FILÓ: Nem ám. Minimum utolsóelőtti.

IHÁN: Az esőhöz - azt terjesztik - senki jobban nem ért.

FILÓ: És nem?

IHÁN: Két felhőt nem tudok megkülömböztetni egymástól.Azt sem tudom,melyik a bárámy, melyik a birka.

FILÓ: Birkafelhő nincs.

IHÁN: Na ugye...Csak akkor tudom, hogy esik, mikor a fülem beázik. Azért találták ki,hogy cseszegessenek...Hogy a leveli béka szintjére süllyesszenek, amelyik a létrán rohangál a dunsztos üvegben. Azon azonban el lehet gondolkozni: mért pont engem találtak legalkalmasabbnak a birkanyáj élére.

FILÓ: (ásít) Valamit azonban tisztázni kéne ...

IHÁN: Nevezetesen?

FILÓ: Azt,hogy nem arra mentek amerre akartok,hanem ahová a puli akarja.

IHÁN: (felszisszen) Ez fájt!

FILÓ: Vedd úgy,hogy egy szót sem szóltam.

IHÁN: (boldogan) Szóval visszavonod?

FILO: Szóval nem... Jó éjt!

IHÁN: Hé! Ne aludjál el... Mi legyen Natáliával?

FILÓ: Javuljatok meg.Az semmibe se kerül, és nagyon mutatós.

IHÁN: Szóval, te hiszel ebben az egész misztificiben?

FILÓ: Egy frászt!

IHÁN: Akkor miben külömbözünk egymástól?

FILÓ: Én egy kis bagoly vagyok, te meg egy nagy szamár.

IHÁN: (vegyes érzelmekkel). Csak tudnám: hogy érted?

FILÓ: Törd a fejed, rá fogsz jönni. Ha nem most, majd soha. És le a púpomról Natáliával!

IHÁN: De már ott tart, hogy a kandúrt is elüldözte.

FILÓ: Nekem úgy mondta: a hiéna tépte szét.

IHÁN: Elhitted szerencsétlen?!...Hiéna itt Alsó-Láposon?

FILÓ: De mért ment volna világgá Sicu?

IHÁN: Nem birta tovább hallgatni azt a szent fazakat...(gúnyosan) A multkor meg z e b r a!

FILÓ: Kiderült, hogy festett ló.

IHÁN: Nem akarsz szembenézni az igazsággal.

FILÓ: Miszerint?

IHÁN: Miszerint Natália őrült.

FILÓ: Mondja a szamár...(gyorsan) És ha őrült?

IHÁN: Ki kell gyógyítani.

FILÓ: A hitéből?

IHÁN: Abból.

FILÓ: Nagyobb szamár vagy, mint gondoltam.

IHÁN: (bizonytalanul) Ez most ...

FILÓ: Egen... Dícsérem az eszedet.Kigyógyítani valakit a hitéből!Na ide figyelj te bógáncszabáló! Ad egy:nem lehet...Ad kettő: mit adsz neki helyette?

IHÁN: Egy rúgást a fenekibe.

FILÓ: (dühösen) : T ü n é s s z ü r k e

IHÁN: Már úgyis menni akartam, de ...

FILÓ: De?

IHÁN: De mindenkinek elmondom milyen egy bölcs vagy te.

FILÓ: Milyen?

IHÁN: Mint a seggem!

FILÓ: Még szerencse, hogy nem a fejedhez hasonlítottál.

IHÁN: (gyanakodva) Ez most ...?

FILÓ: Ez most igen.

IHÁN: (panaszosan) "Azt mondják: Ha bölcsel beszélsz, hülyének látszol."

FILÓ: Ez nem igaz.

IHÁN: Ugye?

FILÓ: Te például akkor is hülyének látszol, ha butával beszélsz.

IHÁN: (dühösen)Uff!

FILÓ: Hé füles, kérdeznék tőled valamit.

IHÁN: (kelletlenül) Tessék .

FILÓ: Mikor lesz esö?

IHÁN: (dühösen) Ess össze!

FILÓ: (kacag)

(Kacsirek sápítozik odakint): FUX a bakkecske úr felakasztotta magát!

 

M Á R T I R J E L Ö L T

 

NATÁLIA ,

MYÚLNÉ ,

FUX ,

I. KISNYUSZI ,

II. KISNYUSZI .

 

(Nyúlné a hasaló Natália fején ügyködik, a kisnyuszik mellette ülnek és nagy figyelemmel kísérik tevékenységét)

NYÚLNÉ: (Natáliához) Ne mozogjon!

NATÁLIA: Viszket az orrom.

NYÚLNÉ: A pillanatragasztó még nem kötött meg.

I. KISNYUSZI: Mami, fordítva rakod!

NYÚLNÉ: Ángyod térgye! (de azért igazít rajta)

II. KISNYUSZI: Inkább tördd le a másikat, és tegyed a közepire.

NATÁLIA: (mérgesen) E 'ggyetek innét!

(a kisnyuszik ijedten húzódnak hátrébb)

NYÚLNÉ: Na, így...Tartsa mereven a fejét. Bármit mondanak ne bólogasson... Mentünk. Köszönjetek a néninek!

I.II.KISNYUSZI: Csókolom köröszmama!

NATÁLIA: Uff!

FUX  : (betámolyog) Jól van drága?

NATÁLIA: (óvatosan megrázza a fejét) Igen.

FUX: Igen,de a fejét rázza...Hogy kell ezt érteni?

NATÁLIA: Azt mondták ne bólogassak , mert leesik a szarvam .

FUX: (részvéttel) Melyik törött le?

NATÁLIA: (boldogan) Nem látszik?!

FUX: Nagyon alig... Honnan van Tapsinénak ragasztója?

NATÁLIA: Megkértük a szarkát ...

FUX: Egy kis loppintás,ugyebár? ( gyorsan,mert Natália tiltakozni készül) Nehogy azt mondja ,,nem" és bólint... Egyébbként nagyon köszönöm, amit értem tett. Ha bele nem törik a kerítésbe,mikor kidöntötte - még mindig rajta lógnék.

NATÁLIA: Hogy jutott eszébe,hogy átugorjon a palánkon?

FUX: Elfeledtem, hogy ki vagyok pányvázva.

NATÁLIA: Kikötötték?... Valami rosszat tett?

FUX: Csak szerettem volna... Megláttam Mekikét az utcán és utánavetettem magam.

NATÁLIA: Folyton ezen jár az esze.

FUX: (búsan) És azt a Bocskor úr nem díjazza, mert mikor hozzám vezetik a bérnász egyedeit.

NATÁLIA: Bérnász?

FUX: Naná,hogy Hágássy úr megfizetteti férfiúi tevékenységemet.

NATÁLIA: Ki az a Hágási úr?

FUX: Bocskor....Így nevezik őt a párkereső nősténytulajdonosok

NATÁLIA: Értem... És a gazdája nem szereti,ha a nemzőerejét fecsérli.

FUX: Ahogy mondja...Ha, Mekike megvolt nekem, erősen csökken az étvágyam aznap. A főnök az ingyenes szolgáltatással egyezik,de van egy kikötése.

NATÁLIA: (beugrik) Milyen kikötése?

FUX: (vihog) Kötéllel.

NATÁLIA: Mindig hülyéskedik Fux úr.

FUX: Hála kegyednek, még " halálom " után is .

NATÁLIA: Hát alig volt már magában élet, mikor a kerítést ledöntöttem.Hiába kiáltozott Kacsulek, senki sem jött segíteni.

FUX: Az állatok olyanok, mint az emberek. Semmi részvét sincs bennök... Meg aztán, ki hisz a kacsának... Ezért leszek örökké hálás kegyesnek.Tessék mondani: Mit tehetek magáért?

NATÁLIA: Csak azt kérem: viselkedjék erkölcsösen.

FUX: Erkölcsösen?... Te jó ég!

NATÁLIA: Legalább június elsejéig.

FUX: Mondjak le a drága hőgyek tölgyeiről? A kecske-kisasszonyok forro kis...

NATÁLIA: Ne részletezze!

FUX: Na jó... Nem lehetne csak május 28-ig?

NATÁLIA: (nemet int)

FUX: ( kap rajta ) Úgy érti: " igen"?

NATÁLIA: (zordul) ÚGY ÉRTEM: " NEM"!

FUX: És ha a Gumilábú kényszerít?

NATÁLIA: Lehet ilyesmire kényszeríteni valakit?... Egyszerűen leáll.

FUX: Nem egyszerű, mikor feláll.

NATÁLIA: (dobbant) Úgy teszek, mintha nem is hallottam volna.

FUX: Jó,jó!... Be fogom fogni... (tremoló)...Mac Maggiek! Kecskeszüzek, adios!... (a kerités mellett Julika ringó léptekkel elhúz)

FUX: (odaaraszol, haladnak egymás mellett a kerítéshez tapadva)

NATÁLIA: (feljajdul ) Fux, maga szószegő!... M á r i s ?

FUX: Párdon!... Barikáról nem volt szó... Fel a barrikádra! (elszégyeli magát)...Ugye, most megvet?

NATÁLIA: (bólint, leesik a szarva )

FUX: (bosszúsan) Az a hülye szarka! Nem a pillanatragasztót lopta el, hanem a majonézes tubust!

 

LULLABY OF HÁTSÓUDVAR

 

NATÁLIA

KACSIREK,

PULULU,

FUX,

FILÓ,

PATKÓCZY

RIGÓ,

IHÁN.

 

(az udvar közepén babakocsi.A csendben hirtelen felsír a baba. Elsőnek Kacsirek,a kacsa, totyog be, utána a többiek: Natália,Ihán, Pululu. Patkóczy, Körülállják a babakocsit)

IHÁN: (hümmög Mit kell ilyenkor csinálni?

PATKÓCZY : Szerintem,tologatni.

FILÓ: (a fáról) Hozzá ne nyúljatok!...Mindjárt repül a nyújtófa a konyhából.

FUX: Így igaz. A multkor elsétáltam mellette, és kaptam egy rohadt paradicsomot a pofámba.

NATÁLIA: De nem hagyhatjuk, hogy sírjon. Kiszakad a tüdeje.

PULULU: Nézze aranyoskám,ha őket nem izgatja, maga mit van úgy oda?

NATÁLIA: És maguk?

KACSIREK: Mi csak független megfigyelők vagyunk,és .....

NATÁLIA: És?

KACSIREK: És nem szeretem a paradicsomot.

FILÓ: (gúnyosan) Így beszél egy költő!

KACSIREK: S szívem szakad meg érte.

NATÁLIA: Ez minden?

KACSIREK: Hát mit még?

FILÓ: Mondjon egy szép verset.

KACSIREK: (boldogan) Közkívánatra?

PATKÓCZY : Frászt... Nyeríthetnékem van a klapanciáitól..

FILÓ: Tud jobbat ló úr?

PATKÓCZY : Nem...(minden átmenet nélkül Kacsirekhez) Kezdje kedves!

KACSIREK: (a megbántott nagyság pátoszával)

Aluszi picúr.

Hasadozik mán a fül,

Áldott , aki a dobhártyánkon könyörül ...

PULULU: (lelkendezik) Az annya líra!

PATKÓCZY: (nagyot nyerít)

MIND: N A!

PATKÓCZY : Elnézést...Ez erősebb nálam.

(a baba még jobban sír)

FILÓ: (felnyög) Nem tudok aludni... Hallgattassa el már valaki!

FUX: Én is szenvedek, mint egy ló .

PATKÓCZY: Hé! ... (gőgösen) Úgy, mint egy ló, senki sem tud szenvedni.

PULULU: Persze, nagy fej... Adott a búsulás.

(nevetnek, a baba elhallgat)

NATÁLIA: Megfigyelték?... Tetszett neki, hogy nevettünk... Nevessünk...

FUX: Kinek van ahhoz kedve, nagysád.

PATKOCZY : A búsulás sokkal sikkesebb.

(a baba megint sír)

NATÁLIA: Hát akkor toljuk meg.

IHÁN: (előzékenyen) Parancsoljon, drága!

KACSIREK: (hátrább húzodik) Én már szerepeltem, ergo...

NATÁLIA: Gyáva banda!... (elszántan közelít a kocsihoz)

(repül a nyújtófa, fejbe találja Patkoczyt)

PATKÓCZY: (szomorúan) Ez fájt!

PULULU: (freccsen a pulykaméreg) Valahányszor ez a perszóna kitalál valamit, mindig

mi isszuk meg a levét.

IHÁN: Tulajdonképpen a kénesőt is neki köszönhetjük.

FILÓ: (kipattannak a szemei) Hogyhogyhogy?!

IHÁN: Ha ő nem piszkálja a felhőket, azt se tudjuk,hogy bűnösek és erkölcstelenek

vagyunk.

FILÓ: (gúnyosan) Okos!

FUX: Tény, hogy a tologatás nem nagy ötlet volt.

PATKÓCZY: D'accord!

PULULU: És az is tény, hogy semmi közünk a dologhoz.

NATÁLIA: Hanem hagyjuk szenvedni, mi?... Már kékül a sírástól.

PULULU: De a legtényebb, hogy a kék nem megy a rózsaszín takaróhoz.

IHÁN: (Natáliához) Tudna valami olyat is kedves, amitől nem szakad ránk az ég?... És nem potyognak belőle nyújtófák?

NATÁLIA: (kifakad) Menjen mindenki a fr...

PULULU: (fenyegetően) Fr...?

NATÁLIA: ...Csudába... Bármit mondok nem jó.

PULULU: De jó!

NATÁLIA: (meghökken) Hen?!

PULULU: De jó, hogy észrevette.

(hallgatnak, a kisbaba keservesen sír)

IHÁN: Nekem volna egy ötletem.

FUX: Mondja gyorsan.

IHÁN: Teli marék akáclevél.

FUX: Akáclevél?... Minek?

IHÁN: A szájába.

(mindenki felhördül)

FILÓ: Ez a szamár még jobban idegesít, mint a bőgés.

PATKÓCZY: Nekem is nyeríthetnékem támad tőle.

FUX: Én megint csak azt mondom: Natália nagysám...

NATÁLIA: (durcásan) Nem!

FUX: Prego!

PATKÓCZY: Please!

PULULU: Bitte schön!

KACSIREK: Je vous en spricc!

NATÁLIA: (sóhajt) Na jó...Kérjük meg Rigó urat, daloljon egy szép altatót.

FILÓ: Bingó!

FUX: (a bokorhoz megy, bedugja a pofáját) Aranyoskám!

RIGÓ: (kidugja borzos fejét )

NATÁLIA: Egy szép altatódalt kellene zengeni,hogy a kicsi elaludjék.

PATKÓCZY: Nyihahamar!

RIGÓ: Hát...lehet róla szó.

NATÁLIA: De ...

RIGÓ: De?

NATÁLIA: Ha lehet, ne "tyutyurú"...

RIGÓ: Nem...A kelő Nap Himnusza lesz.

FUX: Maestro - m u s i c a!

RIGÓ: (rázendít egy csodálatos hajnali dalra.Mindenki elbűvölten hallgatja)

KACSIREK: (halkan, lágyan)

Egész világ a nagy csodára ,

Rálel ,

Mindenki ébred ,

Hát picinyem - aludjál el..

(a kisbaba lassan elszenderül A társaság lábujjhegyen lopódzik ki)

NATÁLIA: (a kocsihoz lép, az obligát margarétát a takaróra helyezi. Amikor felegyenesedik, fejbetrafálja egy zomámcozott tésztaszűrő)

 

A R É N Á Z Á S

 

NATÁLIA .

BODÓ ,

PATKÓCZY .

NYÚLNÉ .

 

NATÁLIA: (bekötöt fejjel betámolyog)

BODÓ: (elkeseredetten) Mit csináltál már megint?

NATÁLIA: Nem csináltam semmit.

BODÓ: Nem csodálom,hogy odasóztak. A seggükön jön ki az égi küldetésed.

NATÁLIA: Semmi küldetés.

BODÓ: Meg a kéneső .

NATÁLIA: Meg az se.

BODÓ: Hát mi a gyagyesz?

NATÁLIA: Egy síró kisded, Bocskor unokája .

BODÓ: Most mán pesztrálkodol is?

NATÁLIA: Semmi pesztrálkodás. El akartuk hallgattatni.

BODÓ: Mi a búbánatnak?... nem nektek sírt...Egyáltalán, hányan altattátok?

NATÁLIA: Fél udvar.

BODÓ: Hát épp azért bőgött,mert ott nyüzsögtetek.

NATÁLIA: (felcsattan) Befognád már? Úgyis szét akar menni a fejem.

BODÓ: (vihog) Nem mehet, össze van kötözve.

NATÁLIA: (méltetlankodik) Uhh! Ez abivaly - szelemesség!

BODÓ: (megsértve) A legjobb formámat hozom,de valakinek ez sem szipor.

NATÁLIA: (fanyarul) Szuper!

BODÓ: És mitől dagadt fel a fejed? Beleütötted a pelenkába?

NATÁLIA: Olyan szellemes vagy, mint a temető...Tologatni akartam, hogy elringassam.

BODÓ: És elütött a babakocsi.

NATÁLIA: Repült a nyújtófa a konyhából.

BODÓ: És föbekammantott.

NATÁLIA: Nem.

BODÓ: Hanem?

NATÁLIA: A Patkóczyt.

BODÓ: De a te fejed kötözék be tévedésből:

NATÁLIA: Nem tévedésből...Engem meg a tésztaszűrő talált el.

BODÓ: Kurvára jól céloz a nyanyi.

NATÁLIA: Gondolod,hogy ő volt?

BODÓ: Száztizenhétésfél százalék... Egyszer..(elhallgat)

NATÁLIA: Egyszer?

BODÓ: Egyszer hozzám is odadurrintotta a klopfolót. Pont a tö...

NATÁLIA: Ne részletezd!...És mivel érdemelted ki?

BODÓ: (bajszába morog) Ndmbng...drng...

NATÁLIA: Muu??

BODÓ: Fingottam a konyhaablak alatt...

NATÁLIA: Ahhhahaha!....Ehhehehe!...(megtántorodik) ...Jaj!

BODÓ: (sértődötten) Ez nem mulatságos...(hirtelen felkacag) Ahhahaha!....Ehhehehe!

PATKÓCZY: (sétál a kerítés mellett, ugyancsak bekötött fővel)

BODÓ: Jónapot Paci úr... Nem hat az aszpigó?

PATKÓCZY: (gőgösen) Megvetlek, prosztó!

NATÁLIA: Hátrább az egerekkel! ... Az én Bodómat nem lehet csak úgy...

PATKÓCZY: Asszonyom, Önt is megvetem!

NATÁLIA: (felhördül) Engem? Miért?

PATKÓCZY: Mindent összekutyul. Égit - földit . Kegyed rosszabb, mint a kéneső. Alig várom már május harmincadikát, hogy a szemibe vihogjak.

BODÓ: Magába fog csapni az első tüzes ménkű.

PATKÓCZY: Már ebből a jámborból is bazmegot tetszett csinálni?

BODÓ: Igen. Nálunk én vagyok a bass meg a főnök, de maga csak lótifuti a kancalágerben.

PATKÓCZY: Vagaroso torro!

NATÁLIA: Kezdem hinni, hogy megérdemelte a nyújtófát.

PATKÓCZY: Ha kegyed nem nyulkál kétbal mellsőjével a babakocsihoz, én holnap mehetnék szemlére.

BODÓ: Úgysem nyernél díjat, kripli.

PATKÓCZY: (felhördül) Micsoda??... Mondja még egyszer!

BODÓ: (odatornyosul) K r i p l i !

PATKÓCZY: Akkor jól hallottam ... ( kecses léptekkel ellépdel)

BODÓ: (utánnakiált) Még helyezést sem!

PATKÓCZY: (visszahátrál) Uram, nézze meg közelebbről ezt a farkat.

BODÓ: (vaksin odahajol )

PATKÓCZY: (fejberúgja) So long!... (nyihogva kitrappol)

NYÚLNÉ: ( be a vereskeresztes dobozzal, amelyből gézszalag lóg ki ) Kérem a következőt!

BODÓ: (inogva megáll, szemei jojóznak) Ha így néz ki egy békés hétköznap, h o g y f o g k i n é z n i a v i l á g v é g e ?

 

M E M E N T I S S I M O

 

NATÁLIA,

CSALAFFY a róka.

 

NATÁLIA: ( az árokparton fekszik az útjelző tábla közelében. A tábla az őzek jelenlétére figyelmeztet)

CSALAFFY: ( kibújil a fa mögül) Te itt?

NATÁLIA: Úgy , ahogy tetszik látni.

CSALAFFY: És ha szabad tudnom...

NATÁLIA: Szabad.

CSALAFFY: S?

NATÁLIA: S nem mondom.

CSALAFFY: Titok?

NATÁLIA: Az. Egy őzikét várok.

CSALAFFY: Mondta, hogy jön?

NATÁLIA: (a tábla felé) Ki van írva.

CSALAFFY: Nahá ilyet sem hallottam még...Ezzel az erővel várhatnád a jeget, mert ki van írva: ..VIGYÁZAT - SÍKOS!"

NATÁLIA: ( szárazon) Mondtam én,hogy törődj velem?

CSALAFFY: Nem, de ...

NATÁLIA: Akkor mellőzhetnéd észrevételeidet, nemde?

CSALAFFY: Én csak azt akarom mondani ...

NATÁLIA: (derűsen) Hogy hülye vagyok.

CSALAFFY: (határozottan nemet int,majd meglehetősen következetlenül) Igen...

NATÁLIA: Akkor kapaszkodje meg jól...O t t j ö n e gy! (mint a villám suhan át előttük az őzike)

NATÁLIA: ( kinyitotta a száját,de megszólalni sem érkezik.)

CSALAFFY: (bámulva) F é n y s e b e s s é g!

NATÁLIA: (keserűn)Pedig az egyetlen lény közelben és távolban, akiről a szelídséget elnevezték...( hirtelen reménnyel)... Szaladj utánna!

CSALAFFY: Én kérlek nagyon szivesen, de azt tanácsolom - Fussál te is.

NATÁLIA: Úgy érted, illendőségből?

CSALAFFY: Úgy értem, jól felfogott érdekedben.

NATÁLIA: Az én érdekem per pillanat, hogy ne én menjek oda, hanem ő jöjjön ide.

CSALAFFY: Gondolod te.

NATÁLIA: S te nem osztod ezt a véleményt.

CSALAFFY: Az most nem oszt és nem szoroz, hogy mit gondolok én, de azt ajánlom, emeld a feneked.

NATÁLIA: Mert?

CSALAFFY: Mert kapol bele egy marék sörétet.

(a távolban lövések dördülnek)

CSALAFFY: Tetszett ezt hallani?

NATÁLIA: Nem érdekes. Tehénre úgysem lőnek.

CSALAFFY: Fogadunk?

NATÁLIA: Nem fogadok olyasmire, amit biztosan megnyerek.

CSALAFFY: Úgy legyen igazad, mint ahogy nincs.Én mindenesetre viszem a büdöst.(eliramlik)

NATÁLIA: Milyen egy pesszimista alkat.

(golyók süvítenek el felette )

NATÁLIA: (kiált) Hé! Emberek! Ne lőjjenek!... Itt tehenek is vannak...(a golyók egyre közelebb csapódnak be) Őrültek!... (legurul az árokba)

(vad csattogás, a lövöldözés távolodik )

NATÁLIA: ( a beálló csendben óvatosan kidugja sáros képét)...Még jó,hogy nem az emberek között keresek igaz lelket... Ők nálunk is rosszabbak...( kivánszorog az árokpartra, nézi az átlyuggatott táblát)...Micsoda pech lett volna most pusztulni el, amikor megcsillant egy halvány remény.

( égzengés, vakító fény, a magasból rózsaszín szalag tekeredik le, rajta a felirat: ,,MÁJUS"...Alatta a napok 1-től 17-ig kihúzva. l8-ától felfelé a napok áthúzatlanok 3O-ig. 31-nél óroási kérdőjel)

NATÁLIA: (felüvölt) T U D O M! ...(nyöszörögve) T u d o m ...

(a fény kialszik, a szalag elenyészik a magasban, döbbent csend)

CSALAFFY: (besántikál)

NATÁLIA: (felvillanyozva) Nos??

CSALAFFY: (leszegi a fejét) Nos ... B U M M!

NATÁLIA: Hogyértsem ezt? ... Hogyhogy bumm?

CSALAFFY: Mutatom...( a telitalálatot kapott módjára elvágódik)

NATÁLIA: (ijedten) Meghaltál?!

CSALAFFY: Én nem ...

NATÁLIA: (kiált) Ne mondd ki! ...Ne mondd ki! (összetörten)...Az őzike igen.

CSALAFFY: (óvatosan) Bólinthatok?

NATÁLIA: ( az égre néz , kiszakad belőle) Ti is tehetnétek valamit saját érdeketekben!

(hirtelen elsötétül a táj, majd villámok hasítják a láthatárt. A fák vadul rázzák leveleiket,az útjelző tébla körbeforog)

CSALAFFY: Mondja drága, nem tudnák ezt egymás között elintézni? Még az kell,hogy a ménkű belecsapjon a kétemeletes kotorékomba.

NATÁLIA: (megverőn) Te ebben a zivatar-utánzatban is azt a nagy lyukadat félted.

CSALAFFY: (odalegyint a farkával hátul) Nem ...Ezt a kicsit.

 

A Z   I G A Z L É L E K

 

NATÁLIA,

SZARKA.

 

(a bokorban mozog valami, Natália kiváncsian dugja be a fejét)

NATÁLIA: (ijedten sikít, kikapja a fejét, döbbenten) Anyám!

SZARKA: (kidugja a fejét ) Mi lelt?

NATÁLIA: Egy pillanatra úgy tünt, mintha a Gumilábú nézne rám vissza...

SZARKA: Stimmel!

NATÁLIA: Mit mondtál?

SZARKA: Azt mondtam :stimmel!

NATÁLIA: Te vagy hüly, én vagyok hülye, vagy mindketten azok.

SZARKA: Se te, se én, ketten meg egyenesen zseniálisak.

NATÁLIA: Akkor mit láttam?

SZARKA: Akkor ezt láttad...(eltűnik a feje, de csakhamar előbukkan üvegszemmel a csőrében)

NATÁLIA: (curukkol egy kicsit, majd élesen) Ez nem lehet igaz!... K I L O P T A D A S Z E M I T !

SZARKA: (morog) Grm...brm...mg...

NATÁLIA: Mu?

SZARKA: (a lábához helyezi az üvegszemet) Azt mondtam : nem.

NATÁLIA: Kutya legyek ha értem!

SZARKA: Tőlem lehetsz bíborcsiga is, de az messze nem szép, hogy lopással gyanúsitasz.

NATÁLIA: (gúnyosan)Mert,hogy nem is szokol.

SZARKA: Szokok,néha...

NATÁLIA: N é h a ?

SZARKA: Hébe - hóba

NATÁLIA: Egy hóban harmincszor...(felhördül) Jaj!

SZARKA: Mi baj?

NATÁLIA: Semmi... Eszembe jutott valami.

SZARKA: Valami nem túlságodan vidám dolog?

NATÁLIA: Hát csakugyan nem... Kéneső és Tsai.

SZARKA: Tudnád mit, nélkülözni?

NATÁLIA: (fejét rázza) A kénesőt? ... Söt kéne.

SZARKA: Mit mondtál?

NATÁLIA: Nagyon is ráférne erre a romlott világra.

SZARKA: Így igaz... Micsoda romlott népek vannak.

NATÁLIA: És ezt te mondod, aki úgy lopol, mint a güzü?

SZARKA: Pardon!... A güzü mellettem labdába se rúghat...Nem vagyunk egy kategóriában.

NATÁLIA: Hát ezért állom én ki a kínok-kínját...Ha harmincadikáig nem találok egy igaz lelket - jön a világ-kreccs!

SZARKA: (dülleszt) Ha - ha! ... Harmincadikáig? Máris megtaláltad .

NATÁLIA: (körülnéz) Hol?

SZARKA: A szemembe tekints!

NATÁLIA: Úgy látom egyel több is van. Kiloptad a gazdáét.

SZARKA: (türelmetlenül) Már mondtam, hogy nem!

NATÁLIA: Neked adta hálából, hogy elloptad a majonézt, meg a pillanatragasztót.

SZARKA: (,,döf") Nem...Azért te voltál " hálás. "

NATÁLIA: (szégyenkezve) Bocsáss meg!... El is feledtem...Köszönöm!

SZARKA: Szivesen máskor is.

NATÁLIA: Jaj,ne!

SZARKA: Ígérem , hogy megjavulok.

NATÁLIA: Hiszem, ha látom.

SZARKA: Kérsz, hozzá még egy szemet?

(nevetnek)

NATÁLIA: És most azt mond meg : hogy került a csőrödbe?

SZARKA: Egyszerűen... Lehajoltam , és felszedtem a porból...Gumilábú olyan részeg volt, hogy elvesztette kocsmából jövet...Lehet,hogy még nem is tudja,hogy nincs meg.

(csörömpölés a házból)

NATÁLIA: (lehangoltan) Tudja...

SZARKA: Akkor táguljunk, mert nekünk is leeshet valami.

NATÁLIA: Micsoda?

SZARKA: Egy - egy pofon...(mozdul)

NATÁLIA: Várj! ... Vissza kell juttatnod valahogy.

SZARKA: Tudom is már, hogy... Beleejtem a boros kupájába... Abban biztos megtalálja.

(elrepül a szemmel.Kis idő mulva visszatér)

NATÁLIA: Sikerült?

SZARKA: Naná! (büszkén) Oda-vissza tudok lopni...Lehet, hogy ebben a pillanatban...

(ebben a pillanatban a házból nagy krákogás, ökrődés hallatszik, végül hatalmas üvöltés)

NATÁLIA: (csüggedten) Lenyelte... Most mi lesz?

SZARKA: Semmi vész... Meg fogja találni.

NATÁLIA: Hol?

SZARKA: A nadrágjában.

NATÁLIA: Fuúj!

SZARKA: Képzeld csak, mit láttam az almáriumon.

NATÁLIA: Mit?

SZARKA: Nyakláncot, de minden gyöngy fábol volt.

NATÁLIA: Az nem kaláris te bikfic, hanem szent olvasó.

SZARKA: Hát ez pech.

NATÁLIA: Miért?

SZARKA: Analfabetta vagyok, nem tudok olvasni.

NATÁLIA: Nyinyu imádkozni szokott vele...Még jó, hogy nem...

SZARKA: (elvágja) Egy igaz lélek áll előtted!( széttárja a szárnyait, egy ébenszín , és egy lakkozott faszemü olvasó két oldalt) I m á d k o z u n k ?

 

,,É S   M Á J U S B A N   M I N D E N K I   S Z E R E L M E S "

 

NATÁLIA

IHÁN

 

(Bagzó macskák hihetetlenül intenzív nyarvékolása.Olykor a kitett csecsemő sírásánál is drámaibb)

NATÁLIA : (bokortól-bokorig , fut, dobbant, farkával a lombok közé csap, a hang irányában) Sííííííícc!...(egy pillanatra csend lesz,de boldog nyugalom után, rövidesen felharsan a diadalmas nászordítás. Natália dühödt kiáltozása egybeolvad a fültépő nyávogással) Szemérmetlenek!...Buja csőcselék!!

IHÁN: (Bekóleszol, bal füléből kenderkóc lóg ki) Üdv!

NATÁLIA: (felnyög) Ki hiányzott már csak!

IHÁN: Há?!

NATÁLIA: Mondom: "Oda vagyok itten!"

IHÁN: Hangosabban kislány!

NATÁLIA: Tán megsüketültél?

IHÁN: Há?!

NATÁLIA: (üvölt) M e g s ü k e t ü l t é l?

IHÁN: Nem sokat ültem...Elzsibbadt a fenekem.

NATÁLIA: (odamegy, a jobb fülébe üvölt) HALLASZ ENGEM?!

IHÁN: Hallalak, de mért üvöltözöl?

NATÁLIA: (súgva) Eridj a francba!

IHÁN: (felhorkan) Így beszél egy felhőhívő?

NATÁLIA: Hogy van az,hogy egyszer hallasz, egyszer nem?

IHÁN: Az úgy van drága, hogy a fülembe kenderkócot tömtem.

NATÁLIA: Kócot?...Minek?

IHÁN: A macskák miatt...Nem hallod őket?

NATÉLIA: Nem-e?...Hogy a csodába ne hallanám,hisz most is ...

IHÁN: Há?!

NATÁLIA: Uff.!!...Inkább hallgatom a kandúrokat...(a bokorhoz megy ...csend lesz) Na?...

(belerúg a bokorba, felhangzik a keserves nyirvákolás) Na azért!

IHÁN: Van valaki a bokorban?

NATÁLIA: (odamegy ) Melyik füledbe?

IHÁN: (lekonyítva a jobb fülét) Ebbe.

NATÁLIA: (belekiált) V A N!

IHÁN: (megrázkódik) Doucement, hein! ... Mi van?

NATÁLIA: (súg) Bakmacska summit...(hirtelen, harciasan) Mért van csak az egyik füled bedugva?

IHÁN: (diadalmasan) Ákádémiá!... Így nem hallom csak feleannyira ezt a kúrva bagz...

NATÁLIA: Hő!

IHÁN: Szkjúz mi!...Viszont a legszükségesebb infó begyün.

NATÁLIA: Colosso-colossale!...Hogy neked milyen facsavaros eszed van!

IHÁN: (gyanakodva) Ez most komoly?

NATÁLIA: Ha - ha...haláli...De ha idegesít a macska-ihaj, nem volna praktikusabb mindkét füledbe kócot?...Info later.

IHÁN: Igen, igaz... Másrészt szeretném tudni: mekkora macskautánpótlásra számíthatunk.

NATÁLIA: Mert?

IHÁN: Há?

NATÁLIA: Mert mért?

IHÁN: Há??

NATÁLIA: Mért szeretnéd tudni, hány macska lesz jövőre?

IHÁN: Hogy tudjam : Tavasszal mennyi kóc kell a fülembe.

NATÁLIA: (sóhajt) Jövő tavasz... Még az idei sincs meg.

IHÁN: De már csak...

NATÁLIA: (dobbant) Hallgass!

IHÁN: Értem...

NATÁLIA: Mit?

IHÁN: A kénesőt.

NATÁLIA: Érted , de nem hiszed.

IHÁN: Hiszem, de nem értem.

NATÁLIA: (ráförmedni készül)

IHÁN: ...mért kell ekkora ügyet csinálni belőle...Ha jól tudom,egyszer már volt. Szomorában és Godomában,mégis megvan az állatvilág, fölös létszámban. A macskák épp most csinálják az utókort. A felhőbélieknek időnként demonstruálni kell a fölényt, de az élet megy tovább.

NATÁLIA: (megvetően) Ugyan mit tudsz te ezekről a dolgokról.

IHÁN: Mondjuk így: kaptam egy fülest .

NATÁLIA: S kitől?

IHÁN: Hihókától...Adottt nekem egy fülest...Most még csak hét napos, máris olyan okos...Tiszta apja.

NATÁLIA: Ömbpf...

IHÁN: Há?

NATÁLIA: Tiszta apja...

IHÁN: (fenyegetőn) Azt állítod,hogy nem én vagyok az apja?

NATÁLIA: (odanyomja pofájához a fülét) Há?

IHÁN: (felemeli a hangját) AZT ÁLLÍTOD,HOGY NEM ÉN VAGYOK AZ APJA?

NATÁLIA: (a másik fülét szorítja Ihán képéhez) Há?

IHÁN: Az igazságot akarom hallani!

NATÁLIA: Rendben van...Tégy a másik füledbe is kócot .

IHÁN: Jöjjön rád a Szoroma és Gomoda!

NATÁLIA: Mi az már kénesőben is vannak előrejelzéseid? ...( a macskák ismét rázendítenek) M e g ő r ü l ö k!

IHÁN: Csak nyugodtan.Megvárom.

 

A   S Z Ó L I S T A

 

NATÁLIA,

KACSIREK,

FUX,

JOLIKA,

FILÓ,

BODÓ.

 

(háttal a közönségnek a korlátnál sorakozik az udvar népe. A korláton túl pici szoknyában a Maci láncon, táncrakészen )

JOLIKA: (lelkesen) De szép!

FUX: (megdöbbenve) Kicsoda?

JOLIKA: A szoknyácskája.

KACSIREK: Csitt!... A művésznő koncentrál .

BODÓ: Kon... micsoda?

NATÁLIA: Sssst!

BODÓ: (duzzogva) Mért kell nekem ezt nézni ... S főleg befogni a pofámat?

KACSIREK: Bodó bátyóra is ráfér egy kis kultura.

JOLIKA: Én imádom a táncot.

NATÁLIA: Te mindent imádsz.Olyan kis imádós vagy... Ugye Fux úr?

JOLIKA: Ez nem volt szép Nati nénitől!

FUX: S főleg bölcs dolog. Aki népszerűségre törekszik, kerülje az alantas unszinuációkat.

KACSIREK: Abbahagynák végre?!

BODÓ: Most éppen te gágározol.

KACSIREK: Több alázatot a művészetek iránt!

BODÓ: Alázatos szolgája... (indul)

NATÁLIA: Itt maradsz!

BODÓ: (kelletlenül visszakullog) 'Genis!...De hol itt a művészet?

FUX: A karmester úr és a Bocskor étmenetileg a sligovicás üveget táncoltatja.

KACSIREK: Nem hiszem, hogy pálinka... Kristályvíz lehet... A zenéhez tiszta fej kell.

FUX: Na mondja már... Legfeljebb mellé üt a dobnak. Az nem is hallatszik.

(hirtelen megszólal a dob )

KACSIREK: Hallotta ezt?...Micsoda őserő!...Tiszta forrásból merítve. Én a századok leheletét érzem...

FUX: Én meg tömény pálinkaszagot.

KACSIREK: Eh!... Betonfülű

(a Maci illeg - billeg)

JOLIKA: Nézzék a szoknyát, hogy perdül!

FUX: Ne a szoknyát, hanem a csipkés bugyit.

BODÓ: Hol lát itt maga csipkés bugyit?

FUX: Csak úgy par excellánce mondom...Egyébként egy régi skót közmondás.

(pereg a dob Maci forog totyogósan)

KACSIREK: (felnyög) Áh! ...

NATÁLIA: Rosszul van költőke?

KACSIREK: Az elragadtatás sóhaja ez... Micsoda sasszé...Micsoda pirulett!

FILÓ: Ángya térgye pirulett... Elszédült .

KACSIREK: (felhorkan) Ki lát legtisztábban? Az éjjeli bagoly - nappal.

NATÁLIA: (a fejét csóválja) Legalább addig oldanák el a láncát, amíg táncol.

FUX: A művészetet mindig irányítják drága nagysám.

KACSIREK: Vannak olyanok, akiket nem lehet.

FUX: Dehogy nem Füzikém, csak azt hiszik, mert a láncuk hosszabb.

FILÓ: Így igaz.

(a Maci hirtelen megmerevedik)

KACSIREK: (diadalmasan) No látja miniokos! ... E l l e n s z e g ü l !

FUX: Ugyan már... Iszik a dirigens.

KACSIREK: De nem!... Akkor hagyja abba, amikor neki tetszik.

(perdül a dob, Maci tácol )

FUX: Hö - hö!

BODÓ: Ez a fakutyi mindenen röhög.

NATÁLIA: Te is fiam Bodó?

DOBÓ: És igen... Nem hittem volna, hogy ilyen kecsesen tud táncot lejteni.

KACSIREK: A kortársakból - hála is az égnek! - nem halt ki még minden állatiság... És ezt szuper-ajándéknak élem meg...Mája Piszecskája!...Galiba Ullanova!...

FILÓ: Fred Asztal...

FUX: Ha hallgattál volna, filó maradtál volna.

NATÁLIA: (elszántam) Odamegyek, és eloldom!

KACSIREK: Brávó, csodatevő!

FUX: (gúnyosan) Zsan dárka ...

NATÁLIA: Micsoda?

FUX: Jean D'Arc... Nem tetszett hallani róla?...Az égi hangok parancsára fegyvert ragadott, és kiverte a szaracsényokat.

FILÓ: Mindent tud - de semmit jól.

FUX: Lehet, de abban biztos vagyok: ha közelibe megy széttépi...Mit gondol drága, a balettmesternek hová lett a füle?

BODÓ: Odamegyek én!

NATÁLIA: Nem mégy sehova Bodó!

BODÓ: Féltékeny vagy Nati.

FUX: Na igen.Tudott dolog, hogy mindenkit, akin szoknya van...

NATÁLIA: És pont maga beszél így Fux úr?

KACSIREK: Csend már!... Ki lesznek vezetve az udvarból.Zavarják az előadást.

(hallgatnak, nézik a Macit)

KACSIREK: (szipog) Istenem, istenem...

FUX: Az ki?

NATÁLIA: Fux, maga egy undok alak!

KACSIREK: Néha úgy érzem kedves, igaza van mikor kénesőt kíván mindannyiunkra.

NATÁLIA: De hisz épp ellenkezőleg!

FILÓ: És ezekért küzdjön az állat?

FUX: Maga beszél vén salabakter, aki pont semmiben sem hisz?

FILÓ: Valamiben azért nagyon.

FUX: Miben?

FILÓ: Hogy hamarosan vége lesz az illuminációnak.

KACSIREK: Honnan veszi ezt?

FILÓ: Onnan, hogy a szponzor és művészeti vezető már nagyon iluminált állapotban van, a pálinka meg elfogyott.

(a dobszó elhallgat, Macit nyakánál fogva a lánccal kirántják a szinről. Csend lessz, lassan ocsúdnak )

KACSIREK: (Jolikához) Nagyon elandalodott picsinyem... Ugye, lelke mélyéig átitatódott a szépséggel?

JOLIKA: Az hát?

KACSIREK: És min tűnődik édes?

JOLIKA: Azon, hogy hol lehet ilyen szoknyát kapni?

 

A   H A T T Y Ú   T A V A

 

NATÁLIA

PÁN (álombéli)

HATTYÚ.

 

(tavacska,hattyú uszkál rajta)

HATTYÚ: (skálázik)...Mi....mi...fa...do....do....

NATÁLIA: ( elbűvölten hallgatja)

HATTYÚ: La....la....sol...

NATÁLIA: Gyönyörű!

PÁN: (mögötte) Gyönyörű?...Észnél legyünk!

NATÁLIA: (megforduk) Te ki vagy?

PÁN: Pán vagyok,afféle félisten,félig kecske...Hermész és egy nimfa gyermeke Árkádiából.

NATÁLIA: (mereven nézi) Ilyen állat nincs is!

PÁN: Persze,hogy nincs.

NATÁLIA: Akkor én álmodlak?

PÁN: Elszunnyadtál a tó mellett

HATTYÚ: Mi....mi...re...re...

NATÁLIA: A hattyút is álmodom?

PÁN: Nem.

NATÁLIA: Félálom?

PÁN: Nem...Csak a hangja kúszott be az álmod alá.

NATÁLIA: Olyan szép!

PÁN: Pedig ez még nem igazán az.

NATÁLIA: Nem?

PÁN: Tudod te mi az a hatyúdal?

NATÁLIA: hát a : mi...mi...re...re...

PÁN: Ha-ha! Ha én a külömbséget sípolni tudnám!...Még csak skálázik.

NATÁLIA: Skála istennek!... Meseszép!

PÁN: Hát még a dal,amellyel búcsúzik az élettől

NATÁLIA: Búcsúzik az élettől? De hisz olyan szárnyalón,kecsesen kering. Hogy is tudna meghalni így teljes szépégben

PÁN: Pedig nincs tovább...Azért oly fenséges,mert ez lesz az utolsó fellángolása...É s ő m á r t u d j a!

HATTYÚ: Szi...szi...fa...fa...

NATÁLIA: Megérzi halálát?

PÁN: Kérlelhetetlen bizonyossággal...Azért oly szívtépő a búcsú.

NATÁLIA: Én mindjárt sírva fakadok...(elakad)

PÁN: Sírjál csak kedves. Itt mást a halandó nem tehet. (ő is elakad)

NATÁLIA: S te nem vagy halandó, csak félhalandó.

HATTYÚ: Do...do...lá...mi...

NATÁLIA: Mi?

PÁN: Mindjárt felébredel,és én már nem is leszek.

NATÁLIA: Ne még!...Nem karok felébredni,hisz megtaláltam azt,akit keresek...

PÁN: Kit keresel kedves?

NATÁLIA: Egy hófehér,tiszta lelket,aki megmentheti a világot.

PÁN: Hófehér,tiszta lélek, nincs.

HATTYÚ: Lá...lá...szi...szi...

NATÁLIA: ( hévvel) Nincs?!...Belőled a félkecske beszél...Hát nem hallod?

PÁN: Hallom ... d e m e d d i g m é g?

NATÁLIA: Meddig még?

PÁN: Nem tudom,csak félig vagyok isten...A másik felem túl hitetlen a megérzésekhez. (undorral) Realista!

NATÁLIA: Ez nagyon csúnya szó ... Ne is mondd meg mit jelent.

PÁN: Nem is lenne célszerű, mivel te egy hófehér,tiszta, lelket keresel.

NATÁLIA: Nem is adom fel.

PÁN: Ne is.

NATÁLIA: Ezt a kecske mondja?

PÁN: Is...

NATÁLIA: Is - és?

PÁN: És te.

NATÁLIA: Ja igen ... Ha tudnád, hányan vannak, akik....

PÁN: Pszt!

NATÁLIA: (ijedten lehalkítja a hangját) Mi van?

PÁN: A h a t t y ú d a l!

NATÁLIA: (panaszosan) Nem hallom!

PÁN: Hogyhogy nem?

NATÁLIA: Úgyhogy...(hallgatódzik) ... nem.

PÁN: Akkor nagy baj van!

NATÁLIA: Velem?

PÁN: Nem.

NATÁLIA: Csak nem a ...

PÁN: (komoran bólint)

NATÁLIA: Gyorsan felébredek.

PÁN: Nem ajánlom.

NATÁLIA: Istenbarátom és kecske 'úr, te engem kezdettől az orromnál fogva vezetsz...Ez az egész hattyúdal egy...

(Hirtelen gyönyörű melódia csendül, Purcell: Dido búcsúja)

NATÁLIA: (elbűvölten hallgatja, csukott szemeiből megerednek a könnyek, zokogni kezd egyre hangosabban)

(csend lesz)

(Natália kinyitja a szemét.A tó közepén a Hattyú lassan, méltóságteljesen süllyed alá a habokba.Távolban halk gyász-kar)

PÁN: (hangja valahonnan mélyről) Mondtam, hogy nem érdemes felébredni ...

(Folytatás)