Ágota Kristóf: Nem fáj! II.
II. FELVONÁS
25. jelenet
KLAUS A HATÁRON TÚL
Klaus, Katona, Szőke nő, Rendőr
KATONA: Hát te? Honnan jössz?
KLAUS: A határ túloldaláról.
KATONA: Átjöttél? Mikor?
KLAUS: Tegnap. Az apámmal. De ő elesett, ott maradt fekve a robbanás után, és az ottani őrök visszavitték.
KATONA: Gyere velünk! Biztos fázol.
Elindulnak, odaérnek a Szőke Nőhöz.
KATONA: Adj rá valami meleg ruhát, aztán vidd el a rendőrőrsre. Mondd meg nekik, hogy majd bemegyünk jelentést tenni.
SZŐKE NŐ: Neked adom a férjem egyik ingjét. Nagy lesz rád, de nem számít. (odaadja az inget) Az anyád odaát maradt?
KLAUS: Nem, ő meghalt a háború alatt.
SZŐKE NŐ: Szegénykém. Gyere, el kell mennünk a kapitányságra. (odamennek a Rendőrhöz) Ez itt annak az embernek a fia, aki tegnap megpróbált átjutni a határon. (a nő elmegy. A Rendőr kitölt egy kérdőívet)
RENDŐR: Név és keresztnév?
KLAUS: Klaus T.
RENDŐR: Életkor?
KLAUS: Tizennyolc év.
RENDŐR: Van személyi igazolványod?
KLAUS: Nincs semmim.
RENDŐR: Miért jöttetek át?
KLAUS: Apám akarta. Állandóan börtönbe zárták, figyelték. Nem akart tovább ott élni. Magával vitt, mert nem akart egyedül hagyni.
RENDŐR: Az anyád?
KLAUS: Meghalt a háború alatt a bombázáskor. Aztán a Nagyanyámmal éltem, de ő is meghalt.
RENDŐR: Tehát már senkid sincs odaát. Senki, aki hiányolna téged.
KLAUS: Senki.
26. jelenet
LUCAS A NAGYMAMA HÁZÁBAN
Lucas, Őrmester
LUCAS: Senkit sem láttam.
ŐRMESTER: Ha láttál volna valakit, megmondanád?
LUCAS: Ha azt mondanám, hogy igen, hinne nekem?
ŐRMESTER: (egy halott testre mutat) Ismered ezt az embert? Láttad már valaha?
LUCAS: (miután meglátja Apja holttestét csak nehezen tud megszólalni) Teljesen szétroncsolódott.
ŐRMESTER: Láttad már valaha?
LUCAS: (nehezen) Nem. Soha. De azt látom, hogy kitépték a körmeit. Ez az ember börtönből jött.
ŐRMESTER: A mi börtöneinkben nincs kínzás!
A katonák elmennek. Lucas egyedül marad.
LUCAS: A Nagyanya egy éve halt meg, a második agyvérzés vitte el. A nagyapa már régen odavan. A helybéliek azt mesélik, hogy a felesége mérgezte meg. Az anyámat egy gránát ölte meg. Az apám ma halt meg, amikor megpróbált átszökni a határon. Klaus elment. Ezentúl is fel kell kelni reggel, és este lefeküdni, és megcsinálni mindent, ami az éteben maradáshoz szükséges. Talán egy egész életen át.
27. jelenet
A SZEMÉLYI IGAZOLVÁNY
Lucas, 3. Rendőr, 1. Hivatalnok, 2. Hivatalnok, 3. Hivatalnok, 4. Hivatalnok, Peter
3. RENDŐR: (jön) Jó napot, Lucas. Kérem a személyi igazolványát.
LUCAS: Nekem nincs.
3 RENDŐR: Hány éves maga?
LUCAS: Tizennyolc.
3. RENDŐR: Akkor kell, hogy legyen. Még a gyerekeknek is van igazolványuk, amit az iskola állít ki nekik. Lucas, ha nem akar magának kellemetlenségeket, szerezzen egy igazolványt.
Lucas egy "tolóablakhoz lép".
LUCAS: Személyi igazolványt szeretnék.
1. HIVATALNOK: Elveszítette?
LUCAS: Nem, uram. Soha nem is volt.
2. HIVATALNOK: Hány éves?
LUCAS: Tizennyolc.
2. HIVATALNOK: Akkor kellene, hogy legyen személyije.
3. HIVATALNOK: Kérem az iskolai igazolványát.
LUCAS: Nincs semmiféle igazolványom. Sohasem jártam iskolába.
3. HIVATALNOK: Hogyhogy? Ez lehetetlen.
4. HIVATALNOK: Most mi csinál?
LUCAS: Nagyanya házában lakom a határ mellett. Egyedül. Nagyanya tavaly halt meg.
4. HIVATALNOK: Ez egy különleges eset. Tájékozódnom kell. Egyedül nem dönthetek.
LUCAS: Peter N. talán el tudná rendezni az ügyemet.
4. HIVATALNOK: Peter N.? A párttitkár?
PETER: Jó napot, Lucas.
LUCAS: Maga ismer engem?
PETER: Magát mindenki ismeri a városban. Nagyon örülök, hogy a segítségére lehetek. (elővesz egy kérdőívet) Foglalkozása? Ha azt írom, hogy zenész?
LUCAS: Van egy konyhakertem is.
PETER: Nos, akkor azt írjuk, hogy "kertész", ez komolyabbnak hat, mint "zenész". (nevetnek)
LUCAS: Köszönöm, uram.
PETER: Szólítson Peternek.
LUCAS: Köszönöm, Peter.
Peter Lucas mellé lép, és odaadja neki az igazolványát. A másik kezével fionoman megsimogatja a fiú arcát. Peter szájon csókolja, hosszan, Lucas fejét a kezei közé fogva. Lucas ellöki magától.
PETER: Bocsásson meg, Lucas, a szépsége túlzottan felkavart. Nagyon kell vigyáznom. Az ilyen dolgok megbocsájthatatlan bűnnek számítanak a pártban.
LUCAS: Senki sem fogja megtudni.
PETER: Egy ilyen bűnt nem lehet eltitkolni egy életen át. (el)
28. jelenet
CLARA
Lucas, Clara
Clara rémülten felsikolt. Egy rémálmot látott. Lucas nyugtatja.
CLARA: Semmiség. Mindig ugyanaz a rémálom. A férjem halála óta gyógyszereken élek.
LUCAS: Gyakran álmodik Thomas-ról?
CLARA: Minden éjjel. De csak a kivégzéséről. Az élő, boldog Thomas-ról soha.
LUCAS: Én mindenhol a fivéremet látom. A szobámban, a kertben, az utcán, mintha mellettem jönne. Beszél hozzám.
CLARA: És mit mond?
LUCAS: Azt mondja, hogy halálos magányban él.
CLARA: Thomast meggyilkolták. A maga fivérét is megölték?
LUCAS: Nem. Elment. Átment a határon.
CLARA: Miért nem tartott vele?
LUCAS: Egyikünknek itt kellett maradnia, hogy foglalkozzon az állatokkal, Nagyanya házával... Nem. Eldöntöttük. hogy elválunk egymástól, és amúgy is meg kellett tanulnunk a másik nélkül élni. Egyedül.
CLARA: Hogy hívják a fivérét?
LUCAS: Klaus.
CLARA: Ő visszajön. Thomas már soha nem jön vissza.
LUCAS: Sajnálom, Clara.
29. jelenet
TRIÓ
Lucas, Peter, Clara
Peter közeledik
LUCAS: Peter, bejöhetek?
PETER: Gyere be, te elveszett lélek!
CLARA: (Lucasnak) Lucas, mit akar?
LUCAS: (Clarának) Tudta jól, hogy visszajövök.
CLARA: Maga nagyon erőszakos tud lenni.
LUCAS: (Peternek) Fölébresztettem.
PETER: Nem fontos.
CLARA: Lucas, jöjjön be, és igyon egy kis kávét.
PETER: Ez a nő az anyád lehetne.
LUCAS: (Peternek) Magánál alhatok?
PETER: Feküdj az én ágyamba!
LUCAS: (Clarához) Csak látni akartam.
CLARA: Maradjon itt. Ne hagyjon egyedül.
LUCAS: (Clarának) Sohasem hagyom egyedül.
Clara megcsókolja Lucast. Lucas megfogja Peter kezét, és a hasa aljára szorítja. Peter eltolja Lucas kezét.
PETER: Nem, Lucas. Ne lépj az én világomba.
Peter és Clara eltűnnek. Lucas egyedül marad.
30. jelenet
BÚCSÚ A PLÉBÁNOSTÓL
Plébános, Lucas
PLÉBÁNOS: Többé nem lesz plébános ebben a városban. Elmegyek, Lucas. Egy kolostorba.
LUCAS: Okos döntés. Örülök neki.
PLÉBÁNOS: Sajnálni fogom ezt a várost. Negyvenöt évet töltöttem itt. Rossz útra tévedtél. Úgy érzem, hogy életednek egy különösen nehéz szakaszában hagylak el, de gondolatban továbbra is veled leszek, és szüntelenül imádkozni fogok a lelki üdvösségedért.
A Plébános könnyezik, Lucas lehajtja fejét, homloka érinti a Plébános mellkasát. Szünet. Lucas kibontakozik a Plébános öleléséből. Plébános el.
31. jelenet
LUCAS HOZZA A FÜZETEKET
Lucas, Peter
LUCAS: Szeretném, ha megőrizné ezeket nekem, Peter. Nálam nincsenek biztonságban.
PETER: Miért?
LUCAS: Jobb, ha magánál vannak. Meg tudja nekem őrizni ezeket a füzeteket?
PETER: Persze.
LUCAS: Meg kell őriznem ezeket Klausnak. Ezeket a füzeteket csak Klausnak szánom.
PETER: Mondja meg nekem, Lucas, ki ez a Klaus.
LUCAS: A fivérem.
PETER: Nem tudtam, hogy van testvére. Sohasem beszélt nekem róla.
LUCAS: A fivérem már sok éve a határ túloldalán él.
PETER: Hogy ment át a határon?
LUCAS: Ő átjutott és kész.
PETER: Leveleznek?
LUCAS: Mit ért levelezés alatt?
PETER: Ír magának? Maga ír neki?
LUCAS: Mindennap írok neki a füzetekbe. Ő is biztosan ugyanezt teszi.
PETER: De sohasem kap levelet tőle?
LUCAS: Nem küldhet nekem levelet onnan.
PETER: Számos levél érkezik a határ túloldáról. A fivére sohasem írt magának a távozása óta? Nem adta meg magának a címét?
LUCAS: Azt gondolja, hogy meghalt, ugye? De Klaus nem halt meg. Él, és vissza fog jönni.
PETER: Igen, Lucas, visszajön.
32. jelenet
CLARA MONOLÓGJA
Clara
CLARA: Ma kaptam egy levelet. Egy hivatalos levelet. El akarja olvasni? Thomas rehabilitálásáról értesítenek benne, arról, hogy ártatlan volt. Azok azt írják nekem: "A férje ártatlan volt, tévedésből öltük meg. Azok gyilkolnak és aztán rehabilitálnak. Most elnézést kérnek, de Thomas meghalt!
Azon az estén egyedül voltam a lakásunkban. Már hónapok óta egyedül voltam. Miután Thomas-t bebörtönözték, senki nem akart, nem tudott, nem mert meglátogatni. Addigra megszoktam az egyedüllétet, már semmi szokatlant nem találtam abban, hogy egyedül vagyok. Csak az volt a furcsa, hogy akkor éjjel nem sírtam. Előző este a rádióban bejelentették, hogy több személyt ki fognak végezni hazaárulásért. A nevek között tisztán hallottam említeni Thomas nevét. Hajnali háromkor, a kivégzés időpontjában az ingaórát figyeltem. Azt néztem reggel hétig. Estig az utcákat jártam, eltévedtem, azt sem tudtam, a város melyik részében vagyok, pedig nagyon jól ismertem a fővárost. Taxival mentem haza. Hajnalban kinéztem az ablakon, és láttam azokat, amint éppen felakasztják Thomas-t a szemközti ház homlokzatára. És most azok azt mondják, hogy az egész csak tévedés volt. Thomas meggyilkolása csak tévdés. Adják vissza nekem Thomas-t élve, mosolygósan! Azt a Thomas-t, aki a karjaiban tartott, aki simogatta a hajamat, aki forró kezébe fogta az arcomat, aki csókolgatta szememet, a fülemet, a számat.
33. jelenet
PETER BÚCSÚJA
Lucas, Peter
Peter odalép Lucashoz.
LUCAS: Maga egészen sápadt, Peter, mi történt?
PETER: Hát te nem olvasol újságot? Nem hallgatsz rádiót? Ellenforradalom. Az értelmiségiekkel kezdődött, akik olyan dolgokat írtak le, amiket nem lett voln szabad. Az egyetemistákkal folytatódott. Tegnap este a katonnák felelőtlen egyéneknek fegyvereket osztogattak. A Párt vezetőinek az idegen hadseregtől kell védelmet kérniük a maguk számára. El kell mennem. Valószínüleg nem látjuk többé egymást, Lucas. El kell válnunk.
LUCAS: De nem örökre.
PETER: Egyszer majd talán visszajöhetek. Sokan átmennek a határon ebben a zavaros időszakban. Miért nem használod ki az alkalmat, hogy a testvéred után menj?
LUCAS: (csönd) Nem akarok Klaus után menni. Neki kell visszajönnie, hiszen ő ment el.
PETER: Aki nem létezik az nem jöhet vissza.
LUCAS: Klaus létezik, és vissza fog jönni!
PETER: Nyugodj meg. Szembe kell nézned a valósággal. A fivéred nem fog visszajönni.
LUCAS: De igen. Klaus igen.
PETER: (csönd) Te még szereted Clará-t?
LUCAS: Nem ismerem ennek a szónak a jelentését. Senki sem ismeri.
Peter elmegy. Vonatzakatolás. Füst.
34. jelenet
ÁLOMKÉP
Klaus, Lucas, Peter, Apa, Anya
A füstből megjelenik Klaus. Öregebbnek néz ki, úgy, mint az első jelenetben. Kezében tartja a füzeteket. Zene.
KLAUS: Gyerekkorom városának utcáit járom. Ez egy halott város, a házak ablakai, ajtajai zárva, teljes a csönd. Az út poros, és nekem jólesik mezítláb menni ebben a porban.
Továbbmegy, találkozik az út szélén ülő gyerekkel, ez Lucas gyerekorában, fehér rövidnadrágban.
KLAUS: Te a fivérem vagy, ugye? Engem vártál?
LUCAS: (csóválja a fejét) Nem nekem nincs fivérem, és senkit sem várok. Én az örök ifjúság őre vagyok.
Lucas eltűnik. Klaus továbbmegy. Végül megállítja Peter
EMBER: Lucas tovább dolgozott. Szinte szavát sem lehetett venni többé. Néhányan némának is hitték. Nem olvasott és nem is írt többé. A város sötét utcáin és a temetőben sétált. Azt mondta, hogy a legjobbakat egy szeretett ember sírján lehet aludni.
Peter eltűnik, Klaus továbbmegy. Elérkezik a fölnőtt Lucashoz, aki a patakparton horgászik. Mellé ül. Csönd, aztán:
LUCAS: Téged vártalak.
KLAUS: Van kapás?
LUCAS: Nincs. Régóta nincs már itt hal. (feláll) Még víz sincs.
Együtt továbbmennek. Ismeretlen épületeket látnak. Megállnak.
LUCAS: Igen, ez volt a házunk. Felismerted.
KLAUS: Igen, de azelőtt nem itt volt. Egy másik városban volt.
LUCAS: Egy másik életben. Most itt van és üres.
KLAUS: Én leéltem az életemet és nem találtam benne semmit.
LUCAS: Nincs is benne semmi. Mit kerestél?
KLAUS: Téged.
LUCAS: Engem.
KLAUS: Miattad jöttem vissza.
LUCAS: Miattam? Te is tudod, hogy én csak egy álom vagyok. Ezt el kell fogadnod. Sehol sincs semmi.
KLAUS: Késő van, haza kell mennem.
LUCAS: Hová?
KLAUS: A szállodába.
LUCAS: Miféle szállodába? Otthon vagy. Bemutatlak a szüleinknek.
Továbbmennek. Zene. A szülőkhöz érkeznek, akik hintáznak és alszanak.
LUCAS: Ott. Alszanak.
KLAUS: Együtt?
LUCAS: Mint mindig.
Lucas hintáztatja a szülőket.
35. jelenet
KLAUS KIHALLGATÁSA
Klaus, Fiatal Férfi, 3 Rendőr
Klaus továbblép. Megáll
KLAUS: A városban mindenki ismeri a történetemet, tudják, hogy a fivéremet keresem, akivel itt éltem, ebben a városban, tizennyolc éves koromig. Itt kell megtalálnom, tudom, hogy ide fog jönni, ha értesül róla, hogy hazatértem külföldről.
Egy fiatal férfi odafut Klaushoz.
FIATAL FÉRFI: Tudom, hogy a fivéred az erdőben bujkál. Néha láttam, messziről. Úgy él, mint egy állat. Mezítláb jár, füveket, gyökereket, gombákat és apróbb állatokat eszik. Hosszú ősz haja van. Éjszaka néha bejön a városba. A lányok, akik a temetőn túl laknak, és a testükkel keresik meg a kenyerüket, ismerik, és megadják neki, amire szüksége van. Ha odamegyünk, elkaphatjuk.
Klaus ütni kezdi a Fiatal férfit.
KLAUS: Hazudsz! (ordít) Az nem az én fivérem!
FIATAL FÉRFI: Rendőrség! Rendőrség! (a beszaladó rendőrhöz:) Megütött! Ő volt az!
3. RENDŐR: Magát nem ismerem. Mutassa az iratait! (Klaus átadja az iratait) Lejárt a vízuma. Nincs joga tovább maradnia az országunkban.
KLAUS: Nincs pénzem a vonatra. Már egyáltalán nincs pénzem.
3. RENDŐR: Értesítem a nagykövetségüket. Majd ők hazaszállítják.
KLAUS: Nem akarok elmenni innen. Meg kell találnom a fivéremet.
36. jelenet
KLAUS ÉS AZ ÖREGEMBER
Klaus, Öregember
Klaus áll az utcán, az Öregember elé áll
Klaus ad neki egy szál cigarettát, és tüzet nyújt. Az Öregember rágyújt. Szótlan.
ÖREGEMBER: Szóval megölted?
KLAUS: Igen.
ÖREGEMBER: Azt tetted, amit tenned kellett. Jól van. Kevés ember teszi meg azt, mit meg kell tennie. Meg kellett ölnöd. Így helyre áll a dolgok rendje.
KLAUS: A rend már semmit sem jelent számomra, ha ő nincs itt.
ÖREGEMBER: Épp ellenkezőleg. Ezentúl minden pillanatban és mindenhol ott lesz majd melletted. (elmegy)
37. jelenet
A TELEFON
Klaus, Lucas, Nagykövet
Klaus továbbmegy, találkozik a Nagykövettel
NAGYKÖVET: Maga ugye a családját és főleg a fivérét keresi?
KLAUS: Igen, nagykövet úr, az ikertestvéremet. De nincs sok reményem. Maga talán talált valamit? Nekem azt mondták, hogy a levéltár elpusztult.
NAGYKÖVET: Van egy ember ebben a városban, aki ugyanazt a vezetéknevet viseli, mint maga. Itt a címe és a telefonszáma, ha kapcsolatba akarna lépni vele. (elmegy)
Klaus telefonál
LUCAS: Halló?
KLAUS: Klaus T. vagyok. Fivéremmel, Lucas T.-vel szeretnék beszélni.
LUCAS: Tévedés. Nekem nincs testvérem.
KLAUS: De igen. Egy ikertestvéred, Klaus.
LUCAS: A testvérem már rég mehalt.
KLAUS: Nem, nem haltam meg. Élek, Lucas, és szeretnélek látni.
LUCAS: Hol van? Honnan jött?
KLAUS: Sokáig külföldön éltem. Jelenleg a fővárosban vagyok, a D. nagykövetségen.
LUCAS: Nem hiszem, hogy maga a testvérem lenne. Sohasem fogadok vendéget, nem akarom, hogy zavarjanak.
KLAUS: Öt percre, Lucas. Csak öt percet kérek. Két nap múlva elhagyom az országot és többé nem is jövök vissza.
LUCAS: Jöjjön el holnap! De ne este nyolc előtt.
KLAUS: Köszönöm. Ott leszek nálunk, akarom mondani, nálad fél kilencre.
38. UTOLSÓ TALÁLKOZÁS
Klaus, Lucas
LUCAS: Jöjjön be! A kapu nyitva van.
KLAUS: Nem foglak sokáig zavarni. Egy autó vár rám. Ez volt apánk dolgozószobája. Semmi sem változott. Megismerem a lámpát, az írógépet, a bútorokat, a székeket.
LUCAS: (mosolyog) Még mit ismer fel?
KLAUS: Mindent. A verandát és a nappalit. Tudom hol van a konyha, a gyerekszoba és a szülők szobája.
LUCAS: Ez nem valami nehéz. Ezeket a házakat mind azonos modell szerint építették.
KLAUS: Én az ikertestvéred vagyok. Miért nem akarsz hinni nekem?
LUCAS: Azért, mert az én testvérem már régen meghalt.
KLAUS: Végigjátszod a szerepedet, Lucas. Ha tudtam volna, hogy ilyen keményszívű vagy, nem is próbáltalak volna megkeresni. Őszintén sajnálom, hogy eljöttem.
LUCAS: Én is sajnálom. (Klaus elmegy)
39. A HALÁLHÍR
Nagykövet, Lucas
NAGYKÖVET: Sajnálom, hogy ezt kell közölnöm, de a maga fivére vagyis az állítólagos fivére, Klaus T. ma öngyilkos lett. Tizennégy óra tizenötkor a pályaudvaron a vonat alá vetette magát. Hagyott magának egy levelet a követségen. (átadja a levelet)
LUCAS: (felbontja a borítékot. Félhangon olvassa) "Szeretném, hogy ha a szüleink mellé temetnének el." (hangosan:) Azt szeretné, hogy itt temessék el.
NAGYKÖVET: Valóban a maga fivére volt?
LUCAS: Nem. De annyira hitt ebben, hogy ezt nem tagadhatom meg tőle.
40. jelenet
TEMETÉS
Lucas és a gyászmenet
Zene. Gyászmenet. Havazik. Esernyők. Lucas kezében egy vörös és egy fehér rózsa. Elhelyezi őket a "síron". Vonat közeledése hallatszik. Lucas, miután letette a csokrokat, előre jön.
LUCAS: Mindennap visszajövök a temetőbe. Nézem a sírt, melyre Klaus neve van vésve, és látom mellette nevemnek helyét.
A vonat. nem is olyan rossz ötlet.
Zene. A vonatzakatolás fölerősödik.
Sötét.
VÉGE