Bozsik Péter
Elnapolás a virtuális teraszon

REGGELI

Ma nem reggeliztem, illetve megittam gyorsan két sört, merthogy a szomszédomék (Selmeczi-Szíjártó-birtok) pincéjében (és gyönyörű kilátású szőlőhegyén) pünkösdöztünk. Mivel nekem (is) kellett vezetnem délután, így arra gondoltam, jobb minél előbb túl lenni a másnaposságot enyhítő gyógysörökön, mert nem szeretnék pszichológushoz járni.

EBÉD

Hát ebédet azt én főztem. Be volt áztatva a bab, vártak, mint a Messiást, mert ez a pünkösdözés már többéves hagyomány, és majdnem mindig én főztem a babot. Csakhogy most nem volt semmilyen alapanyag, mindent fölzabáltak, én meg Exyugóból (néhai hazámból) érkeztem meg vasárnap este, készülni nem tudtam, csak a maradék alapanyagokra támaszkodhattam. Volt bab húsz-harminc személyre (amire maradt négy felnőtt meg nyolc gyerek), tíz tojás, harminc deka füstölt szalonna, három db fás petrezselyem, hat db sárgarépa meg az előző napi őztokányból (elütött őz, nem árulom el honnét, mert megölnek) néhány le nem rágott csont. Marad egy kis halászlé is (hal nélkül), de ezzel nem számoltam. Mivel egyszer már kikísérleteztem Erdélyben (szintén alapanyag híján) a sólet és a csülkös bableves elegyét, nem jöttem zavarba.

Most sem csalódtak a kiéheztetett népek, csak Ákos fiam utasította vissza következetesen, de ő babgyűlölő. (Mellesleg, minden hencegés nélkül, na jó egy kis hencegéssel: tényleg jó lett, Hutnyik-Putnik Károly, a vándorszakács is elismeréssel szólt róla - aki közben holland barátnőjével és szerelmibánatos barátnéjával pont időben futott be, bár utána hozzáfűzte, hogy az igazságnak is adózzak egy tsöppet: Neki mán mindegy mit eszik, csak ne neki kelljen megfőzni. Egy komoly kritika érte a bablevesemet: sótlan. Ez igaz is volt, de gyorsan kivédtem, hogy a feleségem kedvéért - a továbbiakban Zsófi - öntöttem hozzá vizet, mert ő így szereti. Különben is hálás voltam neki az előző éjszakáért, ilyen kedvesen már régen fogadott.

Igaz, az erkölcscsőszök megbotránkoznának rajta, nem is írom le, mert úgy járok - járunk -, mint Szókratész az ifjúság megrontásáról szóló projektben.)

VACSORA

Két pálinka (na jó, négy), maradék bab, beszámoló Zsófinak a vajdasági útról, gyerekfektetés, szomszédasszonyi (Szíjártó) beszámoló meghallgatása a csíksomlyói búcsúról, naplóírás. (Kedden délelőtt küldöm el, mert tele van elütéssel.) Na még egy fröccs, és mék alunni.

Elnapoló 1.

Két napos késéssel jelent meg a veszprémi költő regénye - kiadják-e a szerb háborús bűnösöket? - megjelent a csantavéri orlandó - veszprém megye civil nagykövetei palicsfürdőn - őrjöng a kiadó - ki a gyilkos? - exhumálják karácsonyi petrát? - mítosz semmi más - veszprémiek segítik csantavéri civil szervezetek megalakulását - rágalomhadjárat egy író ellen - versbarátok emlékezése és találkozója - holtakkal kereskednek a mentősök - a magyar kultúra egyetemes - milyen színdarabot nézne szívesen - klubszinten is visszaestünk - pénz és kultúra.

2002. V. 21.

(Konstantin, Adolár, András, Dévald, Szilárd, Teofila, Tibold stb. napja)

REGGELI

Arra ébredtem, hogy egy dongó zümmög veszettül a hálószobánkban. Tudtam, hogy agyon kell csapnom, mert ha úgy ébredek, hogy az orromba száll, akkor az egész napon el lesz baszva, de nagyon nehezemre esett a cselekvés, mert végiggondoltam: bizonyosan egy negyed órát is kell kergetnem azt a kurva legyet, és akkor megint csak el lesz rontva a napom. Mikor végre rászántam magam, ott állt a légy az ablakon, és egyből sikerült új életre szenderítenem. (Most nem mondtam, mint szoktam ilyenkor, hogy ti.: megöltem egy buddhistát.)

Épphogy visszaaludtam, csöng a telefon, szentségelve újra lemászok az ágyról. Luzsicza hív, hogy otthagytunk egy napszemüveget, a miénk-e? Tegnap hazafelé jövet ui. betértünk hozzá Óbudavári kéglijébe. Megjelent közös könyve Bettes Pistával, de nem tudott adni, merthogy a példány Bettesé, amit ottfelejtett. Szép, könyv 100 haiku van benne, és ugyanennyi Luzsicza-rajz. Lajos barátomnak egyébként igencsak vöröslött az orra a dörgicsei rizlingtől.

Reggelire megint nem ettem semmit, pontosabban megittam egy kávét sok tejjel, és megettem rá néhány szem mentolos szőlőcukrot, hogy elkezdjen működni az agyam. A kávét az udvaron ittuk meg, madárcsicsergés közepette, de viszonylag gyorsan, egyrészt, mert föl kellett tenni a szövegem, amit Zsófi magára vállalt, én meg készülődtem a Civil Házba, ahol mostanában tevékenykedek, tízre sikerült is összeszednem magam, most itt vagyok, és a Napló c. újságot olvasgatom (egészen pontosan a címeket).

EBÉD

Kelkáposztafőzeléket akarok enni fasírozottal, a Cserhát nevű önkiszolgáló étteremben (a húszemeletes alatt van, amelyet az itteni népek csak Papjánosfaszaként emlegetnek jobb hangulatukban), de már csak az előfizetéseseknek van, mondja a pultnál a hölgy. Akkor zölbableves (íztelen), és hentes tokány céklasalátával. A rizs szétfőtt, a húsnak állaga van, de a szaftja finom. Zsófival ebédelek, arról fecserészünk, hogy elvinnénk Virág Gabit Hollandiába a Zekéhez, ha... ha nem jön Jánossy, ha Virág ráér majd (hiszen ezerrel szervezi a Dombos-festet), ha kap gyorsan vízumot, ha Zekééknek is megfelel ez így.

Megvettem a Javított kiadás-t.

Elkezdtem olvasni. Nem tudok erről írni. (Megpróbáltam, kihúztam, ehhez tényleg pihenteni kéne a mondatokat.) Legyen elég ennyi: veled vagyok Péter! Minden idegszálammal veled vagyok! (Melletted, innét Veszprémből is.)

VACSORA

Mikor hazaérek küsebbik gyermekem véres gézzel a szájában alig érthetően darálni kezd, amiből csak annyit értek, hogy elhagyta az érzés a száját. Mielőtt még megijednék, eszembe jut: fogorvosnál volt.

Fél hét körül megérkezik a Pro Philosophia szerkesztője, látja mit olvasok, aszongya (többek között), hogy az lett volna az igazságos, ha mindenkiből spiclit csinálnak, és hogy ez az NDK-ban majdnem sikerült. De ott vége van, már alig írnak róla a lapok, utoljára tán két-három éve olvasott ilyet a neten. Nem ez volt a cél? Mi alapján válogattak? Engem sose kerestek meg. (Megbízhatatlan elem?) A katonaságnál (állítólag) beleírták a jellemzésembe (karakterisztikámba), hogy sokat iszik (megsúgta az egyik bennfentes). Féltek, hogy részegen kifecsegem? Mellesleg: katonarendőr voltam, geci vápos, ahogy errefelé mondják. Tar is sokat ivott, a jelek szerint, Esterházy édesapja is (azon kapom magam én is, hogyan írjam apa?, édesapa?, neadj isten: fater?), úgy érzem magam, mint a gyerek, aki kulcslukon lesi, hogyan kefélnek a szülei, azok meg kitárják az ajtót, itt van, nézd, majd te is ezt csinálod, ha nagy leszel. Unom ezt. Nem a könyvet, az megdöbbentő, nem is a könyv, hanem a tartás, a kitartás meg a kín, ahogy kínlódik az anyagával, ahogy naponta föltépi a hegedő sebeket, így csak (leírom, bassza meg!) a legnagyobbak képesek szembenézni a Valósággal, így nagy betűvel.

(Hirtlen csak Kis jut eszembe, meg Gombrowicz.) Azt unom, hogy ez még mindig téma. Hogy ilyen a köz állapotja ittend. (Hallom is a hangot: akkor menj haza, bazmeg!) A kábeltévét is ezért nem kapcsoltattam vissza, mert ezeket én nem engedem be a lakásomba. (Meg mert tévéfüggő vagyok.) Ha egyszer megnyitják a dossziékat Vajdaságban, én nem veszem ki. Van épp elég más dolgom is. Vagy mégis?? A faszom tudja. Most mindenesetre azt gondolom: nem.

Bácskai vacsorám volt. Anyám készítette tarhó, Bakos Árpi-hozta füstölt kolbász és tarja. A háromnapos kenyér morzsálódott, nem tudtam egy tisztességes szeletet szelni a pirítóshoz. Szentségeltem is, hogy ki vesz ilyen kenyeret!

Idegbajos vagyok, csütörtök óta nem jógáztam, meg ez a könyv is (könnyedebb olvasmányt kellett volna választanom), és ez a naplóírás is... De erről majd holnap.

Ja még valami: Zsófi lefelejtette a ma reggel a tegnapi dátumot a naplóm elejéről (mert túl hosszúnak találtatott a mentegetőző szöveg, így azt az utolsó napra hagyom, és azzal együtt kivágta a dátumot is).

Így kezdődött a napló: 2002. V. 20. Pünkösdhétfő, Mária, az Egyház Anyja.

(Kékbetűs ünnep. Ez nem volt benne.)

Elnapoló 2.

A veszprémi antikváriumban már kapható az orlandó - véget ért a tapsvihar - rendőrségi cáfolat a móri tragédia ügyében - két öngyilkos merénylet egy napon - nálunk nincs uborkaszezon - bakos árpád megdöbbentően erős zenéje - mivel töltötte a hosszú hétvégét - amerikai katona halála - nem vonzó már a balaton - somogyi sárbál - holttest a dunában - megmenthető-e a világ? - újabb beruházások - reményt és támogatást adó alapítvány - kupagyőztes a fotex - vidám családi hirdetések - történelmi kézfogás - véget ért a tapsvihar.

2002. V. 22.
(Júlia, Szent Rita, Bogárka, Flametta, Román, Ugron, Uljána stb. napja)

REGGELI

A büfé nemcsak drága a Zöld Házban (néhai Pap János székhelye, akkor még Pártház), hanem rendszeresen Garzon teát adnak az Earl Grey helyett. Ez már legalább ötször megtörtént velem. Örlgrej, örlgrej, dallikázza a büfés, és belecseszi a Garzont. Én meg (barom) meg se nézem, csak fönt veszem észre, hogy ez nem a kedvenc teám.

Rémálmom volt az éjjel. Esterházy Péterrel találkoztam valami parkban, és akartam neki adni frissen megjelent könyvemből (Csantavéri Orlandó, Pufi Pressz Kiadó, Budapest, 2002), de a nálam lévő három példány szétmállott. Egyiknek csak a borítója, míg a másik kettőből valami szivacsos pép lett (szarpép?). Péter nézett rám a szemüvegén keresztül, ahogyan csak ő tud nézni, és láttam, hogy hiszi is, meg nem is a magyarázkodásomat. Nem emlékszem, mit mondtam, azt hiszem, a nyomdát szidtam, meghogy bezzeg a régi Forum-könyvek el is ázhattak, azok, ha megszáradtak, újból olvasható könyvekké alakultak. (Ez valóban megtörtént eseményen alapuló álom. Ladányi barátom ui. egyszer eláztatta a lakását, a földön heverő könyvei mind eláztak, és a Forum-könyveken, miután megszáradtak, alig látszott a baleset nyoma.)

Ma a naplóírás gyötrelemeiről akartam elménckedni, de csak mindenféle beszervezési ügyek jutnak az eszembe. Meglehet, később le is írok egyet-kettőt.

A másik dolog, amiről mindenképp elhatároztam, hogy írok (eszembe juttatom úgymond, kihasználva a nyilvánosság erejét, ha-ha), az az EX Symposion esete a Tóth Marival, amely esetben a Tóth legyen Veszprém városa, a Mari meg a megyei önkormányzat alapítványa. Tavaly ősszel a városi kulturális bizottság elnöke még azt mondta, egy folyóiratot kiemelten fog támogatni (nem az EX-et, hanem a Várucca Műhelyt, mert az, gondolom, az ő intézményük keretében működik), decemberben meg azt, hogy az a két milla nem lesz meg a költségvetés hiánya miatt. Miféle kaotikusan működő Önkormányzat ez? Egyik hónapban még két millió a folyóiratoknak, a másikban semmi. Én erről azt gondolom, hogy ha egy ilyen, többé-kevésbé gazdagnak mondott város nem tud két milliót összeszedni a folyóirataira (amely összeg, valljuk be, bagatell), akkor vezetői, de legalább az ezzel megbízott "szakemberei" mondjanak le.

A megyénél meg, egyik barátom szavaival, az a helyzet, hogy nagyon rövid távon gondolkodnak. És össze-vissza, teszem hozzá gyorsan. Tavaly még kaptunk tőlük négyszázezret, idén meg semmit. Nem vall valami átgondolt koncepcióra.

EBÉD

Na, ma ehettem a kelkáposztafőzelék plusz fasírozottat. A nőci valamit kihalászott (mintha legyet) a tányéromból és nem is olyan diszkréten egy tányérra tette. Majdnem szóltam neki, hogy én azt is akarom. Levélszerű zöld valami volt, végül is egy kelkápfőzben mi legyen. Maga a menü tűrhető volt. Szabadkai belügybe hívtak be valakit (a szupra, ahogy mondtuk, mondják), nem emlékszem kiről szólt a fáma, de ha emlékeznék se írnám le természetesen. Bement a pasi, és hát kiderült, hogy (főleg magyar) irodalmi estekről, kiállításmegnyitókról kéne beszámolót küldenie, kik voltak, ott, miről beszélgettek stb. És elétoltak egy papírost, hogy írja alá. Beszart az én névtelen hősöm, igencsak beszart, hiszen hallomásból ismerte a módszereiket, és azt mondta, rendben, ő aláírja, de utána kimegy ezen az ajtón, és mindenkinek el fogja mondani, hogy aláírt egy ilyet. Márs u picsku materinu (mars az anyád picsájába), és kizavarták az épületből. Ez - ezek szerint - egy jó taktika.

A másik történet itteni, a kilencvenes évek elejéről. Kedves barátom (szintén vajdasági), letelepedési és/vagy áttelepülési kérelme folyamatban. Megjelenik munkahelyén egy nagyon elegáns autó, akkor még feltűnő, nagyon feltűnő. Mielőtt mondandóját felvezetné a szintén elegáns, jó modorú, simulékony úriember, telefonálnak az iskolából, hogy kislánya rosszul lett, haza kéne vinni. Az előzékeny úr fölajánlja segítségét, együtt mennek az iskolába, közben előadja a betanult, ügyes a dumát: semmiség az egész, néhányszor haza kéne utaznia, esetleg Boszniába, néha Horvátországba, beszélgetni emberekkel, szétnézni stb. Cserébe gyors állampolgárság, lakás, utazás stb.

Néhány évig foglalkoztatott, hogy vajon kit szerveztek be, merthogy valakit igen, abban biztos vagyok. Egyidőben tippelgettünk is páran, de most már nem igazán érdekel. Unom. Szarpép.

VACSORA

A házi cenzorom (fölöttesem?, na jó, ez nem vicc) szóvá tette, hogy semmi nem írtam arról, mit csináltam a Civil Házban. Ám legyen. Délelőtt emileztem, meg írtam a naplót, megszerveztem a szabadkai felolvasó estet Ficskuval. L. I., a közvetítő (szervező?) azt írta, anyámmal süttessek pogácsát, vegyek két láda sört meg pálinkát, és már olvashatunk is. (Az idézet nem pontos, fejből írom.) Meg olvasgattam a Javítottat. Fél négykor találkoztam M.-mel, azt mondta, Esterházy most jól kitolt mindenkivel, mindenki őt olvassa. A könyvhétig túllesznek rajta, mondtam, meghogy nem irigylem stb.

Rettent ingerült vagyok ma. Nem tudom, hogy a könyvtől-e, amelyet olvasok, vagy a naplóírástól, amelyet nem szeretek, de igyekszek tisztességesen megcsinálni, vagy mindakettőn szeretnék túlleni, és ezért.

Melegszendvicset csináltam a kölkeimnek vacsorára (meg magunknak is). Dzsúdóedzés után voltak, faltak, mint állat. (Kivéve Ákost, akinek lóg az elülső foga, de nem engedi, hogy kihúzzam, pedig már alig tartja valami.)

Kakaó is volt, meg anyai savanyú paprika. Megjött Bakos Árpi, megyek dumcsizni. Aztán még olvasok egy csöppet. Máma mán nem reflektálok tovább.

De lehet, holnap se. Nincsenek mondataim (alig vannak, és azok se jók). Na jó megbocsátok magamnak ez "csak" egy napló. (Erről részletesebben, mint ígértem, holnap.)

Elnapoló 3.

Kútba esett a fejlesztés - szolgáló és átlátható kormány - csendes békés lőtéri idény - a jövő nem torpant meg - a dzsumbuj helyén liget nő - megbukott a jó ügy - a bakony táncos lábú virágai - a nudista tyúk jobban tűri a meleget - az orlandó sikere budapesten - tíz éve a fül szolgálatában - ön hogyan választ közülük - a klónok itthon is támadnak - egyház és politika - egy költőnő emlékezete - feldarabolnák a vivendit - mindent a szerelemért - örömjáték a szezonzárón.

2002. május 23.
(Dezső, Apor Vilmos vértanú, Ders, Dézi, Vilma stb. napja)

REGGELI

Ma a Megyeházán reggeliztem. Rántotthúsos zsemlét kávéval, mert csak epres ízesítésű tea volt, azt meg utálom. Utána csontkovácshoz mentem Siófokra, Szása Humán Bt. Megropogtatta a csontjaimat, megszúrkálta a hátgerincemet, meg valami elektromos áramot futtatott az alsó csigolyáimba, amelyek felelősek a derék- és hátfájásomért. Arra a megjegyzésemre, hogy jógázok, azt mondta, hogy a dohányzást is abba kéne hagynom (érezte rajtam a reggeli utáni cigit), mert a jógázás az egy életforma. Ja, mondtam, ezt tudom, és eszembe jutott, hogy csak Varga Imre költő barátom ne tudja ezt meg, mert akkor nem állok meg előtte. Fejen állok és cigizek, mi lenne ha kipróbálnám?

Hazafelé majdnem elaludtam a kocsiban. Otthon Zsófi épp fürdéshez készülődött. Megsímogattam gyönyörű fenekét (nem értek egyet Csaba fiammal, aki azt írta egyik anyák napi fogalmazásában, hogy anya nem valami szép, de azért anyának elég jó), és rohantam ebédelni. Bakos Árpival fogok ebédelni, akivel meg fogom beszélni, hogy este kilencig letudom ezt a naplót, és megyek a színészházba, megiszunk ezt-azt. Már napok óta készülődök oda, vinnem kéne néhány barátomnak az Orlandóból, de valahogy eddig nem került rá sor.

EBÉD

Ebéd előtt vettem egy Tabanát, mert fogytán a dohányom. Spenótot ettünk sertéshús feltéttel, ezt ritkán tudják elrontani. Ma a naplóírásról akarok elmélkedni, de ma sincs kedvem. Annyit azért megjegyzek, hogy én csak azokat a dolgokat szoktam megírni, amelyek nem hagynak nyugodni. Sőt, aludni se. (Többnyire.) Néha napokig variálgatok fejben, míg aztán nekidurálom magam, és a számítógéphez ülök. A vers kivétel, a verset azt rögtön meg kell írni. Nem mondom, hogy nem csinálok jegyzeteket, de ritkán, nem vagyok egy mániákus jegyzetelő. Én dokumentumokból szeretek dolgozni, és az anekdotákból, némileg Tolnai és Danilo Kis után. Szabadon. Ezért tereh ez nekem, ez az izé, napló, vagy mi.

Valójában olvasni se nagyon szeretek naplókat, no a Csáthé az kivétel. Vissza EP JK-hoz.

Olvasom, és nem hiszem el. Ha fikcióként olvasom (minden fikció!), akkor értem, hogy miért unja, olykor én is unom, de mégsem tudom letenni, nemírni sem nem tudok róla (és érdemben írni sem), mert ez tölti ki a napom. Mért választottam ezt a hetet erre könyvre? Ó dokumentumok, dokumentumok! (Mit mondana erre Danilo Kis!) Kézirat nem vész el. (De mért nem?) A heroizmust érzem, a küzdést az anyaggal, amely nem adja meg magát, és ha megadná, akkor is a semmi maradna. De ezt tudja EP is, és csinálja és csinálja? Mint Sziszüphosz. Miközben a sas tépi a máját. (Szándékos.)

VACSORA

Elhatároztam, csinálok valami rendes kaját. Tonhalas zöldséges ragut tésztával. Küsebbik gyermekem (az én fiam!) ragyogott örömében, milyen finom!, mondta, az se számított, hogy bab van benne (hozzáöntöttem a maradék bableves vasárnapról, lásd Ételmaradékok felhasználása, nemtom kiírta és mikor), a nagyobbik, aki fölhívta a kisebbik figyelmét a babra (evésnél nálunk nem babra negy a játék!), meg csak turkált a tányérjában (az én fiam!). Láttam magamat ennyi idősen, dettó. Fajgyerek, mondta ilyenkor apám. Valami ilyesmit morogtam én is (Mit mondtál? Semmit, mondtam.) Mit is? Nem emlékszem. Ákos (a küsebbik) nem tud megszabadulni a lógó metszőfogától. Csaba (a nagyobbik) délután már próbálkozott, de véren kívül semmi eredmény.

Lecsesztem, hogy az apák privilégiuma kihúzni a fiuk tejfogát (hacsak ők maguk el nem intézik), féltékenységemben azt mondtam, csinálj magadnak gyereket, és annak húzogasd a fogait! Én majd megtanítom biciklizni. (Rúd elé szaladtam, még csak 12 éves.)

Megyek a Fészekbe (majdnem fészkest írtam), azaz a színház kocsmájába.

Elnapoló 4.

Pápai lánglovagok - vált már hazánkban a csontritkulás - néha kell a kényelmetlenség - ami sok az sok - törvénytisztelő kormányt - kettős gyilkosság: más gyanúsított - vállalták a garanciát - bevezethető lenne a halálbüntetés? - az első útjuk rómába vezet - a szeretet viszontszeretet szül - világméret? a lelkek válsága - kinizsi takarék - esztétika erkölcs blöff - veszprém megye az áfabevallások tükrében - meddig terjed a művészek felelőssége? - érezd magad jól! - végtelenül jó ajánlat: véges mennyiségben.

2002. május 24.

(Eszter, Eliza, Miléna, Véta, Leokádia, Szimóna stb. napja)

REGGELI

Pudingos fánk és kakaós ital (nem tej! - Sole). Vércukorszintem rendben, Tamás (munkatársam) főzött kávét, jöhet a munka. Ma reggel jógáztam, de csak a vége felé jöttem bele, úgy húsz perc után, állandóan a teendőim jártak az eszemben (elvinni egy számlát Violának, kitölteni végre a Műhelynek a megb. szerződést, fölhívni ezt meg amazt stb.) A szerződés, jelentem!, kitöltve, a többit később.

Tegnap a Fészekben az jutott eszembe, mi lenne, ha egy ideig folytanám ezt a naplózást, ha'lám, mi lesz, ahogy a székelyek mondják, miután bevésnek egy deci szilvóriumot. Tegnap egyébként Zsófi igencsak bepezsgőzött, szokásos kérdéseivel zaklatta az asztaltársaságot: Te, ki vagy? És mit csinálsz? (Én csak egy hülye matematikus vagyok, helyire köll tennem az embereket.) És akkor most, hogy kerültél Veszprémbe? Csak úgy kefélgetni jársz ide? stb. stb.

Bojtár Endre írja az Ésben a JK-ról: "Az apa a születésekor kapott talált tárgyat fiai életének megtisztítására használta fel - a maga bemocskolása árán. S amikor azok többé-kevésbé felnőttek, akkor gondolhatott arra, hogy a saját életével kezdjen valamit". Valami hasonlót jegyzeteltem én is magamnak tegnapelőtt, de nem találom a cetlit, nem akartam idemásolni, mert sok ilyen indokot hallottam már följelentő emberektől, és tudni vélem, hogy ez mekkora önbecsapás. És különben is, ki vagyok én, hogy bármilyen erkölcsi ítéletet (vagy ahhoz gyanúsan hasonlót) mondjak?

EBÉD

Hívnak haza, hogy rántsam be (hová?) a krumplilevest. Megyek.

Na ez is megvót. Ebéd tehát: krumplileves (Csoóri Sándor kedvenc eledele), lekváros, fahéjas vagy nutellás palacsinta (ebből később ettem).

Elolvastam a JK-t. Jól van (nincs), megcsinálta, talán ment vele elébbre egy parányit e, jelzőt elhagyom, (magyar) világ. Elhatároztam, ennyit tehetek (ennyit?) a könyv sorsát illetőleg, hogy csak annak adom kölcsön, aki a HC-t is olvasta már.

Gyerekeimet dzsúdózni vittem, remélem, kiütik Ákos metszőfogát, rossz ránézni, ahogy fityeg az ínyén. Sehogy sem tudom rávenni a "műtétre".

Ma este Ildinél laza borozás (regényem egyik hőse, többek között), x-ik születésnapját ünnepeljük, egyhetes késéssel. Kedvenc boromat vettem neki: Villányi Cabernet Sauvignont, amely a kettesben eltöltött nehéz vacsorák oldóanyaga.

Holnap Piroskánál Irodalmi Szalon (oda is vettem két palack bort). Hogyan fogok én naplót írni, és főleg: hogyan "lövi föl" Zsófi a netre? (Ez az ő tiszte lett, mivel ő javítgatja az elütéseimet és egyéb hibáimat, ha már úgyis ott ül?)

VACSORA

Vacsorára pástétomos kenyeret ettem (brrr!, ipari májpástétom), megcímeztem Zekének az Orlandót, és átmentem az Ildihez. Viszont a laza borozás kezd elfajulni.

(...)

Ildinek is volt bora, megjelent Csaba szomszéd, ő is hozott valami félédest (brr!, csak kékkútival), Ildi pálinkát kér? Közben átjött Zsófi, és azt mondta, hogy majd veszünk másik bort a Piroskának, hozzak még egy üveggel, merthogy neki alig maradt valami. Ráadásul megittuk a Villányit is, és az nem ilyen laza borozáshoz való (vacsora, gyertyafény?).

Azt hiszem, máma mán nem hasadok tovább?

 Elnapoló 5.

Elindult a papírgyártás - nincs bocsánat - történelmi bohóctréfa - ma még nem csak történelem a múlt - gyereklányt gyilkolt - jelkép a sándor-palota? - tömegmozgalmi válaszok - senkinek sem kell mások szemete - megtagadott nyomozás - erőteljes nemzetpolitika - hiányzik tizenhárommillió - belefulladt a balatonba - csak semmi kockázat - gerinctorna labdával - már nincs hat évem erre - számlagyárat lepleztek le - a fordulat vége.

2002. V. 25.

(Orbán, Béda, Egon, Urbán, Urbána, Zsófia stb. napja)

REGGELI

És Titót kifelejtettem. Ez volt a régi Yu-ban Tito elvtárs születése napja. És az Űfjúság napja. Ezer orgona lila virága búgott a napon (basztak a virágok - is -, mint a nyulak). A joviális diktátor, aki úgy élt (és éltette népét), mintha örökké béke lenne, de úgy készült (és készítette föl népeit), mintha már holnap kitörne a háború. Hát össze is omlett minden. A hetvenes években beléptethette volna az országot a Közös Piacba, ám az elnemkötelezettség fontosabb volt ("Támaszkodhatunk mi arabokra / a világ széthull darabokra" - írta Sziveri.) stb. stb. Nincs kedvem fölsorolni a felelősségét a később kialakult konfliktusokért, vérfürdőkért. Utánam a vízözön.

Elmentem a városba (fordultam egyet), vettem zsömlét, bort Meséséknek (ma ők pesztrálják a kölkeinket) meg egy sört, ami mindjárt megiszok (Zsófi fog vezetni, hihi).

Ma csokis Magnumot reggeliztem (vércukorszint emelése céljából, mert megérdemlem). A fiaim nehogy megtudják, mert szétszednek. (Ők is megérdemlik. Majd.)

EBÉD

Megtárgyaljuk, honnét tesszük föl ma este a naplót, mert Piroskának nincs internetje. Ideges vagyok, hisztizek, mert látom, hogy nem érünk kettőre Mesésékhez.

Kaja: maradék krumplileves paradicsomlével (Ákosnak kefírrel, mert nincs tejföl) és pulykamellszeletek kapros tökkel. Zsófi szerint isteni (az utóbbi). Ákos ráharapott egy nyuszicsokira, és kiesett (végre!) a metszőfoga.

VACSORA

Gondolom, Piroska szokásos majonézes (és egyéb) hidegkonyhai készítményei (juj!micsoda szakzsargon!) lesznek. És lőn. De lehetett enni rántott libamájat, gulyáslevest, fasírozottat stb. is (legalábbis nekünk, mert mi meglehetősen korán érkeztünk Zsófival).

Interjút kellett adnom Bárdos Deák Áginak. Nem tudom, hogy ebből mit tud majd összehozni. Többet beszéltünk a délszláv háborúkról, mint az Orlandóról. És én nem vagyok szakértője a témának (különben is több szakértője volt, mint ahogy kellett volna).

Nyolc körül átmentünk a Ráth György utcába, ahol, mint kiderült, a terasz.hu-nak volt egy beszélgetéssel, felolvasással egybekötött estje. Mint hallhattuk Peti Peti úrtól (a szegény tőkés panaszai ciklusból), az internetes újság nem gazdaságos, nincs benne pénz, csak munka stb., és az elkövetkező pár évben nem is lesz, de mégis, de mégis. (Egyébként én készséggel elhiszem ezt, csak rövidebben, rövidedebben... Csapdába estünk, mondta mellettem valaki, aztán csak kimentünk cigizni, és vártuk a felolvasókat. A felolvasók gyorsak voltak, mint Ady Endre a konflisban (és jók!, de legalábbis voltak jó pillanataik). Utána még morfondíroztam, hogy onnét (a helyszínről) gyorsan föltesszük ezt a naplót, de (engedéllyel) másnapra (holnapra, vasárnapra) halasztottuk. Tíz óra fele pedig mindannyian mentünk, ahonnét nagyrészt jöttünk: Piroskához. Ahol az IPM szerkesztői mutatkoztak be, két felvidéki író olvasott föl és a Pufi Pressz Kiadó egyetlen élő szerzője: én.

2002. V. 26.

(Szentháromság vasárnap, Néri Fülöp p., Evelin napja)

REGGELI

Bonyolult nap ez a mai. Tegnap (szombaton) először délután egykor zártam soraimat, aztán mégis ma délután tettem föl a kész szöveget (illetve tette föl Zsófi), kb. kettő körül.

Ott hagytam abba, hogy az említett időszakban: miután elhagytuk a terasz.hu-t, és visszamentünk Piroskához, e sorok írója olyan iszonyatos gyorsasággal lépett a tettek mezejére, hogy ama sokat emlegetett film kockái, nagy felületeken kaptak fényt. (Több fényt, hörögtem.) Nem részletezem, kik voltak ott, mit mondtak, ki-kivel, mi módon, kinek és mitől. Egy biztos: mindenki másként fog emlékezni az eseményekre. Az enyémet födje örök homály. Miután hajnalhasadtakor (hasadt a magyar hajnal, hajajaj, hogy hasadt!) Piroska kisöpörte a legkitartóbbakat is (Bálint te még itt vagy, azt hittem már elmentél! Úristen, kik rejteznek még itt!), és a szomszédok is mély álomba zuhanhattak, elszenderedhettünk mi is. (Zsófi előzőleg kialkudta, hogy ott alhassunk - előrelátó, bölcs asszony).

Edénycsörgésre ébredtem. Szó szót követett, tett tettet, elég az hozzá, hogy délre megérkeztünk Pilisvörösvárra Mesésékhez. Rittyentettem egy paradicsomlevest, Éva varázsolt egy magyaros muszakát. Patóval, aki útban

Kolozsvár felé, előző este beugrott egy kávéra megszerkesztettem egy Ex-számot, Meséssel pingpongozás közben megittunk...

EBÉD

... egy-két sört. (Menü: lásd fönn plusz néminemű rántott húsok, vegyessaláta meg rizsköret.) A pingpongozás eredményét testi épségem védelmében nem közölném. (...)

Hazafelé csak kétszer tévedtünk el, egyszer nagyon, de ez utóbbinál kiderült, hogy jó úton voltunk.

VACSORA

Gondolkodom már egy ideje, hogy milyen frappáns búcsúzót írjak ide, de nem jut eszembe semmi. Éhes vagyok. Írtam ide valami mentegetőző előszót (sic!) a végére, de ezt már nem érdemes elolvasni. (Utólagos bejegyzés: mi lehetett a vacsora?)

*

Soha nem tudtam semmilyen elvárásnak megfelelni, ezért mindig mindenből nagyon keveset vállalok (különösen munkából), de legalábbis igyekszem keveset vállalni.

Kétszer írtam naplót. Egyszer vagy három-négy napig az Ex Symposion alakulgatásának idején (Ladányi István barátom javaslatára), hogy dokumentálva legyen a dolog (tartott vagy egy egész hétig, és utána nem tudtam elolasni, ui. kézzel írtam), egyszer meg Markulik Balázs kiállításmegnyitóját nem tudtam másként megoldani. Ebből aztán baj is lett, mert szétlőtték a Világkereskedelmi Központot. Most más sokkoló hatás ért, attól eltekinve, hogy megjelent Esterházy Péter Javított kiadása.

Dolgozni (minden nap) rémes, kétezer leütést (minimum) minden nap. Nem szoktam én ehhez. Ahogyan Danilo Kis mondotta volt (arra az újságírói kérdésre válaszolván, hogy ír-e Ön minden nap?): Bolond Maga!? - idézet fejből. (Ehhez képest egész bőbeszédű voltam.)

Ráadásul gyűlölök kiadni olyan szöveget a kezemből, ami nem áll legalább egy hétig a számítógépem asztalfiókjában (sic). Itten meg nem volt mese.

Azt találtam ki (mert valami koncepíciót csak ki kellett találnom), hogy: 1. Újságcímekből montázsolok versszerű szövegeket (különös tekintettel a Napló c. megyei napilapra - én csak Elnapolónak hívom - de ezért már bepereltek, úgyhogy erről bővebben majd egy unalmasabb napon írok, ha...), de rájöttem, hogy ez nem jó, mert ezt az Út Csingágóba c. regényemben szeretném kilőni (ami egy álnapló lesz, ha megírom).

2. Újrahaszonsítom a Vérpuding c. verses kötetem Dumitrov-(ál?)alteregós cikluscímeit: reggeli, ebéd, vacsora. Végülis a kettőt kombináltam.

Elnapoló 7.

Levédte saját nevét - eltévedt drogosok? - rövidlátás és orvoslása - csikk az iskola előtt - ráunt az írásra - holnap reggel a naplóban - elhúzzák a nótáját - bozsik péter csapata - színpadi szerepben - keresse a vasárnap nyitva tartó árushelyeken - köszönöm, jól vagyok.