Csányi Erzsébet
Hogylét

Nem szeretnék modoros lenni. De nem szeretnék őszinte se lenni. Nem szeretném irodalmiasítani se a kérdést. Akkor hogy lehet válaszolni?

A kérdés egyébként kedves, nagyon is. Emberi. Sőt, az egyetlen lényeges kérdés.

De hogy lennék?!

Mondhatnám, borzalmasan. De joggal mondhatnám azt is, hogy nagyszerűen, soha jobban.

A háttérben ott lapítanak az átutazás fáradalmai.

A tudat, hogy mindent elmos az utazás vontatott uszályaitól dagadó folyó vize. A folyó, amely már a kollektív öntudat archetípusait is söpri, hömpölyögteti, megvillantja egy-egy pillanatra a napsütésben. És a termelődő időszerű diskurzusokat felkapja, élteti, elnyeli.

Hogy lennénk?!

Borzalmasan és nagyszerűen, kétségtelenül.

Van remény.