Ács Károly
Alterego
 
Villamosra szállok
- kényelmes öregúr -
a megállónkban (Boltensternstrasse)
szinte senki
a villamos is majdnem üres
elhelyezkedem kedvem szerint
menetirányban
és ráérősen
előveszem újságom
de még mielőtt belemerülnék
megszokásból
kipillantok az ablakon
 
a jármű itt már
parkon megy át
majdnem erdőn
a ritkán szétszórt házak
belevesznek a fák sűrűjébe
 
egy rövid szakaszon
mielőtt egy nagy kanyarral
ráfordulna a Rajna-hídra
pont a házunk előtt
siklik el villamosom
 
itt szoktam feltekinteni:
ha jól figyelek
a fák közt egy pillanatra
meglátom teraszunkat
 
lám itt is van:
virágaink közt
egy lompos nyűtt öregember
könyököl a széles kőpárkányra
és fáradt kiégett szemmel
bámul a villamos után...
 
Köln, 2003. ápr. 8.
 
Alterego II
 
Jó meleg napsütés:
kiülök teraszomra
ilyenkor tavasszal
a ház előtti magas nyárfák
még nem lombosodnak
nem zárják el a kilátást
és áteresztik a napsugarakat
akár napozni is lehet
a délre néző szélvédett teraszon
 
ülök virágaink közt
kényelmes fonott karosszékemben
és élvezem a délelőtt csendjét
de hirtelen változik a kép:
házunkkal szemközt
a nyílt pályán
lefékezett egy villamos
inkább látni csak
nem is hallani
(kihajolok a széles kőpárkányon):
a villamosban aggódó
mondhatnám ijedt arcok
sok összepréselt arc
egy kifejezésbe merevedve
 
mi történhetett?
mért állt le ilyen váratlanul
a nyílt pályán
nem messze ettől a
kimondhatatlan nevű
(Boltensternstrasse) megállótól?
 
a sok ijedt arc közt
felfigyelek egy lompos nyűtt öregre
nem ijedt nem is aggódó
inkább közömbös
fáradt kiégett szemét
kitartóan énrám mereszti
 
egymásba mélyed a pillantásunk
aztán a villamos tovább megy
a tovasikló arcokon
oldódik a görcs
de az a fáradt kiégett szem
mintha itt felejtődött volna
a teraszomon.
 
Köln, 2003. ápr. 9.