Baranovszky Edit
Költöttem a költőnek
 
-----------------Gulyás József "fűzfapoéta" barátomnak - szeretettel
 
Jóska barátom a költő régiségek közt
ténfereg rozzant írógépén pötyögtet
betűről betűre sorról sorra közben
"vörös borban nedvesedik orra" kora
dicsvágya hajtja a szóra megkérgesedett
szíve a jóra hajtaná fejét kőre virágra
feje alatt párna nem ihleti írásra sem
hitvány megalkuvásra a költő kesereg
sosem eszik eleget éjjel üres az ágya
a nappal alva találja homlokán álom-
barázda agya lázba delelően a Nap szája
költőnk a tollát rágja ráún kabátja várja
indul a fenébe üresség elébe viszi a lába
a ludasi emléktanya várja gyermekkora
"homokvára": a mama tereget az apa zenél
iszogat - a ház sehol néz az árva halál
susog a nádba a nincs kapujába Gulyás
Jóska leül kácsák hangja terül a tájra -
menne messzire állna szemét elfutja az
emékek fájó jeges árja borítja Ecetfa
árnya semmimindenségben "szűzelveszettségben"
kél poétánk örök vágya: óh csak ölelne egy
lyukas harisnyájú mátka fektetne bár a sárba
nem sírna az árva szívébe költözne víg lárma
nincs mátka sem erős vára így G. József ma-
gát bezárja ír sír fekszik keresztbe hosszába
nem hallik fohásza mellette ül Hemingway öreg
halásza és a "nagy hal" csúfos csontváza