Baranovszky Edit
Költöttem a költőnek

 

-----------------Gulyás József "fűzfapoéta" barátomnak - szeretettel

 

Jóska barátom a költő régiségek közt

ténfereg rozzant írógépén pötyögtet

betűről betűre sorról sorra közben

"vörös borban nedvesedik orra" kora

dicsvágya hajtja a szóra megkérgesedett

szíve a jóra hajtaná fejét kőre virágra

feje alatt párna nem ihleti írásra sem

hitvány megalkuvásra a költő kesereg

sosem eszik eleget éjjel üres az ágya

a nappal alva találja homlokán álom-

barázda agya lázba delelően a Nap szája

költőnk a tollát rágja ráún kabátja várja

indul a fenébe üresség elébe viszi a lába

a ludasi emléktanya várja gyermekkora

"homokvára": a mama tereget az apa zenél

iszogat - a ház sehol néz az árva halál

susog a nádba a nincs kapujába Gulyás

Jóska leül kácsák hangja terül a tájra -

menne messzire állna szemét elfutja az

emékek fájó jeges árja borítja Ecetfa

árnya semmimindenségben "szűzelveszettségben"

kél poétánk örök vágya: óh csak ölelne egy

lyukas harisnyájú mátka fektetne bár a sárba

nem sírna az árva szívébe költözne víg lárma

nincs mátka sem erős vára így G. József ma-

gát bezárja ír sír fekszik keresztbe hosszába

nem hallik fohásza mellette ül Hemingway öreg

halásza és a "nagy hal" csúfos csontváza