Bogdán József
Kosztolányi Dezső 75. születésnapja

1960. március 15-én Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona levelet írt fiának külföldre. A levél borítóján ez áll: Herrn Ádám Kosztolányi, Hein, Bad Kreuzen, Grein a. Donau. Íme a levélből egy részlet:

7-ei leveledre válaszolok. Tegnap óta már szépen süt a nap. Tudod, apa 75 éves születésének a napja 29-én lesz. Nagy ünnepséget bizonyára nem csinálunk, de talán néhány szóval megemlékeznek majd róla, főképpen az iskolai önképzőkörökben. A fiatalság nagyon szereti. A könyveit megint bizonytalan időre elhalasztották.

43 év telt el e levél megírása óta. Harmos Ilona 1967-ben, Ádám fia pedig 1980-ban hunyt el. Kosztolányi Dezső, fia és felesége a Kerepesi temetőben nyugszanak a 42-1-98-as parcellán. Vajon hogyan ünnepelték meg a halott költőóriás 75. születésnapját? Nem tudom, de lelki szemeim előtt megelevenedik a Logodi utcai ház. 1960. március 29-e van. Déltuán négy óra. Az öreg Kosztolányi karosszékében hintázik, míg Ádám fia édesanyjának segít a konyhában. Kávéscsészék koccanása. Ezüstös kések, kanalak, fehérmosolyú tányérok a mélykék abrosszal terített asztalon. Csöng a telefon. Pilinszky üzen, hogy sajnálja, de nem tud eljönni a születésnapra. Desire dohányt töm a pipájába, és szinte síró hangon kiszól a konyhába: "Szívem, kész már az ozsonna?" Ádám válaszol: "Mindjárt kész, apa, csak egy kis türelmet kérünk!" Kuglóf, finom pillés kávé és cukrozott, még forró lekváros kifli mellett, csendben ünnepel, beszélget a család. Pezsgőt bontanak. Ádám nem iszik. "Hát, akkor Isten éltessen bennünket", suttogja Ilona, miközben egy kicsit megroggyan fájós lába. Ádám mindkettőjüket átöleli, és egy-egy cuppanós puszit nyom a homlokukra. "Fel a fejjel, drágáim, ti ketten összesen csak 147 évesek vagytok" - mondja Ádám, és olyan kacagás tör ki mindhármójukból, hogy szinte beleremeg az ódon szoba. Milyen gyorsan röpül az idő - dünnyögi Kosztolányi, és bundapapucsában odacsoszog az írógépéhez. Pötyögtetni kezdi:

Hetvenöt

Ha ülök, fáj a lábam,

ha állok, fáj a lábam,

Ha hálok, fáj a lábam.

Rogyadozik a váram.

Hetvenöt.

Jaj, hetvenöt éve szédelgek az élet-porondon,

keserű, kemény évek rontják a gyomrom.

- Fehéren tüsszögő gesztenyelevél-arcok

tudom, nemsokára betakartok.

Budapest, 1960. március 29. Születésnapomon.
Kosztolányi Dezső